Várvidék

Legfiatalabb, legkeletibb, legnéptelenebb: a legek régiója – nyugatról nézve, Ausztria tartományi rendjében. Leghivalkodóbb, legidegenebb, a legérthetetlenebb módon elszakított – az innenső oldalról, Magyarországról nézve pedig ez Burgenland. A nyugatmagyar városok népe, bár még mindig fogászati, bevásárlási és étkezési lázukból él, kevés rokonszenvvel emlékezik meg a gumicsizmás, harsány és faragatlan keletosztrákok rohamairól – ki tudja, hazai pályán még el is veszíthetjük e faragatlansági versenyt. Persze ha Vorarlbergből, Tirolból vagy netán Dél-Tirolból utazunk a mai Burgenlandba, valójában a pedáns Ausztria legfésületlenebb vidékére érkezünk.
Várak, kastélyok, festői romok, gótikus, barokk templomok, kuruc katonák tömegsírja, törökök véres veszteségeinek emlékművei, hátborzongató legendák, nemesi kincstárak, szelíd domborzat, magyar királyok freskói – mindez szépen, egyre szebben helyreállítva, bejárható, belakható módon bemutatva a magyar fővárostól jó háromórányi autóútra: ezt kínálja ez a fésületlen tartomány. Mely ezer évig – talán tovább is – fortélyosan kiépített gyepűelveként, őr- és várvidékként, a magyar királyság végső védvonalaként szolgált. És ma is mementója azoknak az időknek, amikor minden rossz még nyugatról jött. És oda is pattant vissza e limesről.
Magyar már alig él ezeken a tájakon: a burgenlandi tartomány lakosságának kevesebb mint két százaléka, nagyjából hatezer lélek vallja magát nemzettársunknak. De aki annak vallja magát, talán a magyarság legrégebbi történeti rétegeiből, határvédő székelyek műveltségéből őriz foszlányokat évszázados kisnemesi elszigeteltségében. Amint a számtalan vár fegyverforgató, viszályszító arisztokráciánk emlékét falazza körül.
A határtól kőhajításnyira fekvő, szállodaként is működő Léka várát a XIII. században az osztrák betörések ellen emelték egy sziklatetőre a Gyöngyös-patak kanyarulatában. Lovagtermének padlóján ma is mutogatják a Károly Róbert király csapatai által legyőzött „vörös papok”, johanniták, avagy templomosok vérét, akik, ha módjuk van rá, mostanság is a várkápolnában kísértenek éjszakánként. Lánzsér, a Kárpát-medence hajdan egyik legtekintélyesebb erőssége ma rom; nem e világi, kerekded és irodalmi magyarsággal írt kommentárok igazítják útba a látogatót. Az Esterházy-birtokon, a megrendítő szépségű Fraknó várában pedig magyar anyanyelvű fiatal idegenvezető is a látogatók rendelkezésére áll, ha valaki alaposabban érdeklődik a nemesi kincs- és fegyvertár vagy a májusban megnyílt Esterházy-ősgaléria kiállítás iránt, amelyen a mitikus és nagyon is hús-vér felmenők mellett megtalálható Vlad Tepes, azaz Dracula gróf egyetlen egész alakos ábrázolása is. Kabold reneszánsz vízivárát, a Frangepánt és Zrínyit eláruló Kéry Ferenc hajdani birtokát kevesebben látogatják. Pedig megérné.
(Szöveg és fotó: Margittai Gábor)