Viszlát, euró!

Csak a bizonytalanság a biztos az euró magyarországi átvételével kapcsolatban. Mert hiába indít a miniszterelnök ötpárti hadjáratot a konvergenciaprogramról – az egyeztetés tegnap az SZDSZ-nél kezdődött –, ha a kormány nem eltökélt a közös uniós valuta bevezetésének ügyében. Amúgy Gyurcsány Ferenc arról győzködte a szabad demokratákat, hogy 2008–2010 között helyreáll a gazdasági egyensúly, az eurót ehhez képest plusz két éven belül lehet bevezetni. Ugyanakkor a Magyar Rádiónak adott interjújában azt fejtegette: az időpont kérdését szerinte csak az egyensúlyi program teljesítését követően lehet feltenni. Egyébként milyen program az, amely nem tartalmaz konkrétumokat? Fából vaskarika.
Pedig – gyakorlatilag és elméletileg – a magyar euró lenne az egyetlen kézzelfogható gazdasági haszna európai uniós csatlakozásunknak. Ha már a pénz nem úgy csordogál a brüsszeli közös kasszából, mint azt korábban reméltük.
De miért is olyan fontos az euró? Nos, az euró átvételével gyakorlatilag megszűnnének az árfolyamkockázatok, a közös nyugat-európai pénz – az évtizedek óta várt – árstabilitást hozná el, és a gazdaság is jobban fejlődne. Hiszen a mindenkori kormánynak hivatalból muszáj alacsony szinten tartania a hiányt, az államadósságot és az inflációt. Ám ezen a területen – mint azt a parlamenti választások második fordulóját követően mindenki tudja – bizony felettébb rosszul állunk. Üres az államkassza, dagad az államadósság, pörög az infláció…
Senki nem firtatja, hogy nem kis dolog feladni a hazai fizetőeszköz függetlenségét. De az utóbbi hetekben-hónapokban vagy éppen a napokban bekövetkezett forintgyengülés valószínűleg sokakat győzött meg arról, hogy nemzeti fizetőeszközünk milyen gyenge alapokkal rendelkezik. És mennyire támadható.
Rég nem kérdés, legyen-e magyar euró. Ráadásul a mi helyzetünk különleges. Részint azért, mert hazánk nyitott gazdaságú ország – az itthon megtermelt javak jelentős része kivitelre megy. Másrészt azt, hogy bevezetjük az eurót, a kormány vállalta, amikor aláírta az uniós csatlakozásról szóló szerződést. Harmadrészt van egy sajátos gondunk: a devizahitelek. Nemcsak a lakosság, de a hazai cégek jelentős része is euróalapú kölcsönben adósodott el, és pengeti vissza havi törlesztőrészletét. Utóbbiak sokáig abban bíztak, hogy néhány éven belül hazánk is tagja lesz az euróövezetnek, s így nem kell aggódni azért, mi lesz a forint árfolyamával.
Aki esetleg már elfelejtette volna, az Orbán-kormány idején az euró meghonosításának időpontja 2007–2008 volt, amit a Medgyessy-kormány tolt ki 2010-re. A jelek szerint a jogelőd kabinet által belőtt időpontot már nem tudja tartani a Gyurcsány-kormány. Pardon, mint utaltunk rá, már céldátumunk sincs, aminek hátterében természetesen az áll, hogy a kormány képtelen teljesíteni az előírt pénzügyi feltételeket.
Jobban állnak a közeli országok. Például Szlovénia már jövőre bevezetheti az eurót, Szlovákia pedig hitet tett a 2009-es euró mellett. A csehek 2010-ben térhetnek át a közös uniós valutára, a balti államok még előbb: valószínűleg 2008-ban. Elemzők szerint Magyarország legjobb esetben is 2013–2014-ben vezetheti be az eurót.
A legnagyobb problémát persze az jelenti, hogy hazánk egy saját maga által vállalt célt nem tud teljesíteni, ami bizony nagy pech a világ szemében. Hiszen elveszik az ország hitelessége, egy hiteltelen állam pedig nem fejlődőképes, egy idő után pedig csak magas kamatok mellett kaphat kölcsönt. Eközben az államadósság finanszírozása a leminősítések következtében megdrágulhat.
Viszlát, euró? Keserves lesz a kijózanodás.