A szombati magyar–horvát férfimeccs előtt azt latolgattuk, a szerb közönség vajon melyik csapatot gyűlöli majd hangosabban és látványosabban; a papírforma bejött, a publikum a mieinket szinte szerette az ellenfélhez képest, ezért szomorúan vette tudomásul, hogy az első félidőben válogatottunk nem verte máris tönkre a délszláv szomszédot. Augusztus közepén Szombathelyen két negyed után 10-2-re vezettünk a horvátok ellen, Belgrádban azonban a harmatos védekezés és Szécsi kapus egy-egy kihagyása miatt 7-7 volt az állás. Nem véletlen, hogy Kemény Dénes egy ízben e szavakkal fordult a
kispad felé: „Ezt nem hiszem el. Szarvashibák tömege?” A lázas beteg szövetségi kapitány ezért aztán a nagyszünetben nem kímélte játékosait és saját, lassan műtétre szoruló hangszálait sem, és ennek – vagy a kollektív felelősségérzetnek? – meg is lett az eredménye: öt magyar gól zuhogott be szép sorban Volarevics hálójába. Míg Szombathelyen az első és a második periódus zárult 5-1-gyel, addig Belgrádban a harmadik, és ezzel el is dőlt a mérkőzés. A 16-11-es végkifejlethez négy magyar büntető és három szabaddobásgól is kellett, no meg a lassan, de biztosan érvényre jutó erőkülönbség. A lefújás után Kásás Tamás ugyan dohogott még egy picit, mondván, védekezésben két negyeden át túl sok ajándékot adtak a vetélytársnak, és ez legközelebb megengedhetetlen, Kemény Dénes azonban már békülékeny hangulatban ironizált: „Az első félidőben mintha nem én lettem volna lázas, hanem a csapat. De aztán észhez tértünk, és ennek így is kellett lennie, mert jelenleg nem vagyunk egy szinten a horvátokkal.”
Miután kellőképpen kicsodálkoztuk magunkat azon, hogy a németek 11-8-ra elintézték az olaszokat, Kemény már azt fejtegette: a körbeverések elősegíthetik a csoportelsőségünket, mert ha ki is kapnánk egyszer, a horvátok feletti plusz öt nagyon sokat érhet az egymás elleni összevetésben.
Aki persze folyamatosan nyer, az sehogy sem kerülhet bele a körbeverésbe, így a vízilabda és a matematika tudománya közül elég az egyiket professzionális szinten művelni. Ez még akkor is igaz, ha a vasárnapi első negyed amatőr jegyeket is hordozott. Pedig az olaszok, talán tiszteletük jeléül, már ekkor is háromszor adták át önként a labdát, de Kiss Gergőn és Kásáson kívül a többiek kezdetben nem sokra mentek vele. Ám nem adták meg az esélyt Kemény Dénesnek arra, hogy két napon belül másodszor zördüljön rájuk, ezért gyorsan visszakapaszkodtak saját nívójukra, és oda szerencsére manapság elég kevesen érnek fel. Félidőre már 9-4-re nőtt a differencia, méghozzá akciógólokkal, a következő nyolc perc Szécsi vezérelte remek védekezése 11-5-öt ért, az utolsó percek laza, oldott hangulatát pedig pontosan jellemezte, hogy Varga Dénes irtózatos pipagólja után a kapus azt üvölthette neki előre: Dumi, dobj még egyet! Hiába, a fiúk gyakorolgattak, és poénkodtak az olaszok ellen. Eközben nyertek 13-6-ra. Újabban kézlegyintéssel intézzük el a hajdani rettegett vetélytársat, és ezt még nekünk is szokni kell; hát még nekik.
A csapatsportok közül női vízilabdában a legszűkebb az Eb mezőnye, mindössze nyolc együttest vonultat fel. Három ráadásul ezek közül is kilóg lefelé, úgyhogy a magyar válogatott szombati nyitómeccse előtt joggal jegyezte meg Petrovics Mátyás másodedző: ha nyerünk a hollandok ellen, már éremért játszhatunk. A kalkuláció alapja, hogy a házigazda szerbek műkedvelőnek is gyengék, így Hollandia vagy Spanyolország legyőzése a csoport második helyét jelenti, valamint azt, hogy a négy közé jutásért odaátról mindenképpen elkerüljük a két nagyot: az olaszokat és az oroszokat, és könnyen átléphetünk valamely kicsin: a görögökön vagy a németeken. Az elméleti továbbjutás gyakorlati megvalósítása a lányokra várt, és nem is hibáztak: már az első negyedben elhúztak 4-1-re, és bár onnan még két férfias pipagóllal 4-3-ra feljött az ellenfél, a 11-6-os magyar siker a reméltnél is könnyebben született meg. Így aztán vasárnapra a spanyolok ellen már a csoportelsőség és az azonnali elődöntőbe kerülés lett a tét, ám a döntés nem született meg. A – még ha női meccsen szokatlan is a kifejezés – lövőpárbaj ugyanis 8-8-as döntetlent hozott, mert a mieink képtelenek voltak hatástalanítani a négy bomba gólt is bevarrt Pareját. Árulkodó jelenet volt, amint a dudaszó után a magyarok kissé kedveszegetten kecmeregtek ki a vízből, miközben a spanyolok ölelkeztek, de a pillanatnyi bosszúságon túl nagyobb bajunk nem esett, mert a második hely már biztos, és innen is csak felfelé vezethet az út. A soros játszótárs tudniillik az Eb-hez méltatlan Szerbia, míg a fiúk a megfiatalodott, de azért így is harapós görögöknek ugranak neki. Legalábbis reméljük, ez lesz a szereposztás.
Eredmények. Férfiak, B csoport, szombat: Magyarország–Horvátország 16-11, Görögország– Szlovénia 19-6, Németország–Olaszország 11-8. Vasárnap: Magyarország– Olaszország 13-6, Németország– Szlovénia 14-6, Horvátország–Görögország 10-10. Nők, A csoport, szombat: Magyarország–Hollandia 11-6, Spanyolország–Szerbia 17-4. Vasárnap: Magyarország– Spanyolország 8-8, Hollandia– Szerbia 16-6.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
