Hazugság után aljasság

Olyan detonáció rázta meg a magyar közéletet, amilyenre Medgyessy Péter ügynökmúltjának napvilágra kerülése óta nem volt példa. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bevallotta: ő és kormánya évek óta szántszándékkal félrevezeti a választópolgárokat. Más szóval hazudik. Ezenkívül négy éven át nem kormányzott, mert kormánya (szó szerint) nem csinált semmit. „Semmit!” – ahogy ő maga fogalmazott. A jó minőségű hangfelvétel szerint Magyarország „felelős” miniszterelnöke május 26-án Balatonőszödön afféle politikai felvilágosítóórát tartott a kriptai csöndben figyelő, időnként pedig a rádiókabarét idéző heherészésbe kezdő szocialista frakció előtt.
A beszéd ismeretében érdemes leszögezni, hogy a miniszterelnök helyzetértékelése nem helytálló. Európában ugyanis politikusok tucatjai csináltak már az ő kabinetjéhez hasonló „böszmeségeket”. Legfőképpen az 1945 és 1990 között Kelet-Közép-Európában regnáló kommunista rezsimek kormányaira kell gondolnunk. A különbség csupán annyi, hogy azóta a diktatórikus módszereket kifinomultabb eszközök váltották fel. Egyéb dolgokban is téved Gyurcsány. Például abban, hogy egy józan, a racionalitások talaján álló ember elhiszi azt az esti mesét, mely szerint az MSZP-frakció előtt tett szónoklatot és a nyilvánosságra kerülés utáni magyarázkodást egy valódi és őszinte politikai gyónásnak kellene tekinteni.
Valószínűbbnek tűnik, hogy a népszerűségi mutatóit tekintve mélypontra került szocialista párt kampánystábjának eddigi legmerészebb húzásával állunk szemben. Gyurcsány trágár stílusú magánszáma valószínűleg nem több egy gondosan megtervezett nyilvánosságra hozatalnál, amelyben a szocialista párt táncos lábú fővezére ezúttal a bűnbánóan őszinte miniszterelnök szerepét alakította. Nem lehet véletlen a kiszivárogtatás időzítése sem. Csak pár nap választja el az országot az önkormányzati választásoktól. Az egyre ingerültebbé váló közhangulat mellett az ellenzéki pártok is radikálisabb hangot kezdtek megütni. Mind több irányból kérik számon a kormányon a választási ígéreteinek elmaradását és az ezekkel szöges ellentétben lévő megszorító intézkedéseket. Nincs Magyarországon család, amelyik a Gyurcsány-csomag miatt ne veszítene havonta sok ezer forintot, ráadásul úgy, hogy lényegében senki nincs tisztában vele, lesz-e valaha értelme az általa meghozott áldozatoknak. Nem köszönt ránk nap kormányellenes demonstráció nélkül. Először a gyógyszerészek, majd a nagycsaládosok álltak ki a kormányzat kizsigerelő politikája ellen, és közeledik az egyetemi diákság, az ágazati szakszervezetek tüntetésének napja is.
Könnyű kitalálni a kormány rejtett céljait. Például azt, hogy elmúlt nyolc évre való hivatkozással mégiscsak folytatódik az Orbán-elnökurazás, a Fideszt támadó fellépések sorozata. És feltűnő, hogy az augusztus 20-i katasztrófa éjszakáján még a láthatatlan ember szerepét felöltő miniszterelnök ezúttal milyen gyorsan és felkészülten reagált. Az egész hétvégét körbeturnézta, szép sorban végigjárta az összes olyan szóba jöhető párttelevíziót, ahol tudta, hogy kényelmetlen kérdéseket feltevő, valódi riporterek helyett a jól megszokott mikrofonállványok fogják várni. Annak sem látni jelét, hogy az MSZP rivális politikusai vagy a hírhedten nagy dörzsöltséggel konspiráló szabad demokraták kihátráltak volna a háta mögül. Lehet persze vitatkozni azon, hogy a fentiek közül kiknek állhatott érdekében a hónapokon át hétpecsétes titokként kezelt beszéd kiszivárogtatása. Bármi is történt a háttérben, Gyurcsány felkészülten várta az év botránykazettájának nyilvánosságra kerülését.
Az előre eltervezett provokáció gyanúját erősíti, hogy a kormánysajtóban az elmúlt napokban több olyan nagylélegzetű írás is megjelent, amiknek tartalma, az ordenáré kirohanásokat leszámítva, az őszödi tanácskozáson elhangzottakra rímel. A vezető baloldali napilap szeptember 18-i, hétfői számának Fórum rovatában olvasható a Haladás vs. maradás címmel megjelent elemzés, melynek szerzője természetesen Gyurcsány Ferenc. A propagandairomány tartalma alapján akár a vasárnap megismert beszéd finomított változatának is felfogható. Hasonló gondolatmenet mellett haladva elmélkedett a kormányfő a szélsőségesen baloldali Népszava szombati számának nagyinterjújában is. Itt két oldalon keresztül magyarázza kormánya bizonyítványát, illetve óvja az országot a nemzeti radikalizmustól és a baloldali szociális populizmustól, melyek csavaros észjárása szerint a jobboldal pillérei.
Kevéssel az önkormányzati választások előtt nem maradt más választása a vesztésre álló szocialistáknak, mint felizgatni az ellankadóban lévő törzsszavazókat. Arra számítottak, hogy a kormánypárti hívek – megriadva az ellenzék előre borítékolható, heves reakcióitól – Gyurcsány mellett sorakoznak majd fel az állítólagos „szélsőjobboldali veszély” megállításában. Ennek előkészítéseként a miniszterelnök vidéki körútján kibontakozó tüntetések miatti műfelháborodás jóvoltából már az utóbbi két hét során elterelték a közvélemény figyelmét a megszorításokról. Egyértelműen az az alantas szándék vezérelte a Totó kutyától a szlovák terrorfenyegetésig elmerészkedő MSZP-s kampánystábot, hogy a hazugságok provokatív stílusú beismerésével jól megvadítsák az ellenzéki oldal táborát, és kiprovokáljanak valamilyen jóvátehetetlen atrocitást (lásd Szabadság tér) az október elsején esedékes választásokig.
De számolhattak egy ettől eltérő kimenetellel is: a tüntetések reális cél nélkül néhány nap alatt kifulladnak, miközben a legnagyobb ellenzéki párt vezetői nem vállalják fel, hogy nyíltan élére álljanak az utcákon felgyülemlő elégedetlenségnek. Bízvást állíthatjuk, hogyha valóban kalkulált az MSZP ezzel a szcenárióval, akkor az első olyan napon, amikor nem lesznek tiltakozók a Kossuth téren, már Orbán Viktor embereinek (copyright Hiller István) meghátrálásáról fog harsogni a baloldal kommunikációs gépezete.
A közvélemény további reakciói kiszámíthatatlanok. Lehetséges, hogy bejön a tizenkilencre lapot húzó miniszterelnök trükkje, ami az MSZP váratlanul sikeres választási szereplését jelentené. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Gyurcsány ezúttal hatalmas öngólt lőtt. Bekövetkezhet, hogy az előkészített kiszivárogtatás követendő őszinteségnek álcázott újabb ripacskodása nem dobogtat meg egyetlen baloldali szívet sem, mint ahogy a polgári oldal hívei sem feltétlenül kezdenek olyan zavargásokba, amelyek a szavazóurnák felé terelnék a szorongásra nevelt szocialista szavazóbázist. Nem kizárt, hogy a dühös és csalódott emberek soha nem látott tömegben mennek majd voksolni, hogy megbüntessék Európa „legböszmébb” pártját.
Gyurcsány Ferenc egy személyben Jago, Tartuffe és III. Richárd. Alattomos és kiszámíthatatlanul veszélyes cselszövő, akinek képmutató szóvirágai még mindig képesek megtéveszteni az MSZP Orgonjait és Madame Pernelle-jeit. Nem szabad alábecsülni ravaszságát. A miniszterelnöki székből való kibillentése azonban kizárólag alkotmányos eszközökkel történhet. A magyarországi jobboldal egyetlen higgadtan gondolkodó tagja sem sétálhat bele abba a csapdába, amelyet a gyurcsányi aljasság állított fel az ellenzék számára. Amennyiben a szocialisták világos és megkérdőjelezhetetlen vereséget szenvednek október elsején, akkor valószínűleg Gyurcsány is gyorsan Medgyessy sorsára jut. Azok az önkormányzati sarzsi nélkül maradó szocialista talpasok lincselnék meg, akik két éve hatalomra juttatták. Kétségtelen, hogy az ország nemzetközi tekintélye és nyugalma érdekében ez utóbbi variáció lenne a legüdvözítőbb.