A nagy visszavonulások napjait éljük a sport világában. Martina Navratilova és Andre Agassi a teniszpályát hagyta ott az idei US Openen, Michael Schumacher pedig a Forma–1-es versenyautóból száll majd ki az idény végén. A legendák mennek tehát, ám szerencsére maradnak olyanok, akik a nyomaikba léphetnek. Maradva a tenisznél és a US Opennél, Roger Federer tökéletes utód, nemcsak tudása szenzációs, hanem mentalitása, viselkedése is példaértékű, nem kívánhat egy sportág nála alkalmasabb követendő hőst. A 25. születésnapját bő egy hónapja ünneplő svájci világelső magyar idő szerint tegnap hajnalban pályafutása harmadik amerikai bajnokságát s vele kilencedik Grand Slam-tornáját nyerte, miután szűk két és fél óra alatt négy játszmában legyőzte a hazai pályán küzdő Andy Roddickot.
Az lett volna a csoda, ha nem így történik. A két döntős korábban 11-szer találkozott, s az amerikai csupán egyszer nyert, még három éve Torontóban. Előtte és utána az történt, amit a svájci akart, így most is. Parádésan kezdett, pillanatok alatt jutott el 5:0-ig, ekkor ugyan megtorpant kissé, és két játékot is vesztett, de azért kevesebb mint fél óra alatt lezárta a játszmát. Aztán megpihent kissé, amit Roddick tiszteletre méltó igyekezettel, jó szervákkal és hálózással kihasznált, 2:0-s, 3:1-es, 4:2-es, majd 5:3-as és 5:4-es vezetést követően második szettlabdáját beütötte, és egyenlített. Utána is komoly csata folyt a kemény pályán, de brékelni senkinek nem sikerült, egészen 6:5-ig. Ekkor Federer megrázta magát, és elvette ellenfele adogatását, újból megszerezve a vezetést. Az amerikai összeomlott, a macska-egér harcból utóbbi szerepére kárhoztatott, becsületgémét 5:0-nál nyerte. Federer stílszerűen egy szépen kidolgozott akciót hibátlan fej fölüli ütéssel lezárva tett pontot a mérkőzés végére, majd örömében összeesett. Aztán persze felpattant, hogy fogadja a hálón átugró rivális tiszteletteljes gratulációját.
„Roger továbbra is fejlődik, ami elég ijesztő” – tapintott rá Roddick a lényegre értékelésében, más szavakkal kifejezve azt, amit korábban az ausztrál Lleyton Hewitt mondott Federerről: „Ő egy másik osztályban játszik.” A bázeli világklasszis, aki a fináléban ötvennel több nyerő ütést produkált, mint amennyit hibázott (69 és 19), immár a klasszikus Grand Slamet, az egy naptári éven belüli négy GS-viadal megnyerését vette célba. „Korábban úgy gondoltam, hogy túl nehéz, túl hosszú, túl kemény lenne, egyszóval kételkedtem magamban. Idén azonban már mindegyik GS-versenyen döntőztem, hármat meg is nyertem, és már tudom, hogy a Roland Garros is összejöhet. Meg tudom verni salakon Nadalt, májusban elég közel voltam hozzá. Mindenesetre nemcsak ennek a serlegnek örülök, hanem annak is, hogy vége a Grand Slam-tornáknak, és végre lazíthatok egy kicsit, például ahogy a meccslabda után tettem a pályán.”
Federer mindeddig kilenc GS-tornagyőzelmet aratott tíz döntőzéséből, az örökranglistán (amit Pete Sampras vezet 14 diadallal) most hagyta el például Agassit, Connorst, Lendlt vagy Rosewallt. Öten állnak még előtte, de tényleg csak az a kérdés, hogy meddig. A 2004-es Roland Garros óta mindig legalább a négy közé jutott a Grand Slameken, de Hewitt-tel szólva nem ez az ő szintje. Hanem a legfelső.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
