A világlapok közül minden bizonnyal a legérdekesebb véleménycikkek egyikét Mark Almond, az oxfordi egyetem történelemtanára jegyzi a baloldali brit The Guardianban, megjegyezve azt, hogy míg ötven évvel ezelőtt a fiatalok kommunista zászlókat téptek le, ma az Európai Unió zászlaját. „Minden esetben a rezsim védelmezői huligánokat és fasisztákat vádoltak ezért, de mindkét esetben a robbanást a kormány önvallomása okozta.” A kormánypárti véleményformálók azzal a nevetséges magyarázattal igyekeztek korlátozni a Gyurcsány okozta kárt, hogy a miniszterelnök lényegében azt mondta „bízz bennem, mert hazudok”. De hazudik a teljes posztkommunista elit Bulgáriától Észtországig, írja Almond, és ez a posztkommunizmus mocskos titka: 1989 óta hazudnak a választóknak. A Washington és Brüsszel által diktált makroökonómiai keretek között a választóknak nincs valódi lehetőségük a választásra. A budapesti események a dogmatikus „szabadpiac” válságát jelzik, és a kérdés az, hogy a kapitalizmus stabil marad-e, ha a gályán evezők fellázadnak? – kérdezi cikke végén Almond.
Svájc vezető lapja, a Neue Zürcher Zeitung véleménycikkében hangsúlyozza, hogy kormányfő úgy nem beszélhet és olyan szavakkal nem illetheti országát, mint a magyar miniszterelnök. Gyurcsány hazudozásai főként egy fiatal demokráciában veszélyesek, mert megingatja benne az emberek hitét. A lap szerint az emberek dühe érthető a miniszterelnök cinizmusa miatt. A neoliberális Financial Times – az üzleti érdekei miatt hagyományosan a posztkommunista koalíciókat támogató lap – szerkesztőségi állásfoglalásában kifejti, hogy a „lázadók” miatt Gyurcsánynak nem szabadna távoznia. A lap szerint „szélsőjobboldali huligánok” prominens szerepet játszottak a tüntetésekben, aláhúzva ezzel Mark Almond fentebb idézett párhuzamát. A vezércikk szerint „paradox” módon Magyarország egykor még a legnagyobb esélyekkel indult, a kommunizmus alatti liberalizációjának köszönhetően még arról is szó volt Budapesten, hogy 2006-ban csatlakozhat az euróövezethez. Arról a Financial Times nem tesz említést, hogy minderről 2002-ben volt szó a magyar fővárosban. A lap budapesti tudósítója, Christopher Condon azt állítja, hogy Budapesten a hétfő esti, erőszakba átcsapott kormányellenes tüntetést a Fidesz szervezte. A magyarországi események láthatóan sokkolják a Financial Times németországi kiadását is: Randalírozás a Piroska-paradicsomban címmel arról ír, hogy aki a budapesti képeket látja, a szemét dörzsöli. Égő autók, sérültek tucatjai, megrohamozott tévészékház – „mintha a Gázai övezetben lennénk”. A liberális német hírmagazin, a Spiegel A becsületes hazug címen Gyurcsányról azt írja, hogy sikeres, „a maga erejéből” meggazdagodott üzletember. A cikk magyar forrásként a HVG-t és Konrád Györgyöt idézi, aki Gyurcsányról kijelenti: „pátosza” van, de a lap egyszerűbben fogalmazva hozzáteszi, hazugként lepleződött le. A zavargások második éjszakája Budapesten címmel számol be a ZDF, a német közszolgálati adó arról, hogy a rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be a tüntetők ellen, valamint kiemeli, hogy Orbán Viktor, az ellenzék vezetője elhatárolta magát az erőszakot alkalmazó tüntetőktől, de a szocialistákat kormányzásra képtelennek nevezte. Az ellenzék az október elsejei helyhatósági választásokat az ellenzékkel való általános leszámolásra kívánja felhasználni.
Az arab világban nagy nézettségű al-Dzsazíra televízió szerint a magyarországi lázongás végül Gyurcsánynak a posztjába kerülhet. Az MTA elemzőjét, Csizmadia Ervint idézi, aki szerint a miniszterelnök túlélése azért nehéz, mert a moralitásnak egyre nagyobb súlya kezd lenni a magyar politikában, és fél Magyarország elvesztette hitét Gyurcsányban. A pánarab televízió még hozzáteszi, hogy egyre idegesebbek az események miatt azon külföldi befektetők, akik több milliárd dollár értékű magyar kötvények tulajdonosai.
origo.hu
Ezen a középiskolai kvízen felnőttek is elvéreznek – Ön hány kérdésre tudja a választ?
