Olimpiai 5. hely, Eb-bronz, magyar bajnoki címek – Nagy János jó kis amatőr bunyósként, minden körülmények között hozta a színvonalas teljesítményt. Profiként szintén ez jellemezte 24 nyertes meccsen át, miközben kétszer is legyőzte a Kovács Istvánt kiütő, őt magát az atlantai olimpián kipontozó Julio Pablo Chacónt. Most aztán Jani éppen úgy, az emberben kétségeket hagyva vonult vissza, mint tette azt 2002 áprilisában a nagy „siker-Kovács”.
A fordulópontnak mindkét versenyzőnél egy vereség bizonyult. Kokóét már említettük, Chacón 2001 júniusában látványosan padlóra küldte őt a Kisstadionban, a következő két nyertes meccse már nem osztott, nem szorzott. Még nem töltötte be a harminckettőt, amikor abbahagyta. Elsősorban talán azért, mert az akkor már hat éve veretlen kiválóságnak megrendült a magába vetett hite, nem érzett magában elég erőt, hogy visszakapaszkodjon a csúcsra. Hozzátehetjük, a hazai miliő, a média sem igazán inspirálta, amely az értéktelen győzelmet, a veretlenségi mítoszt eladhatóbbnak tartotta-tartja, mint a vereség utáni értékes visszatérést.
Nagy Jani sosem járt a csúcson, csak a közelében. Jó menedzseléssel és persze jó boksszal a hivatásosok között első magyarként küzdhetett komoly szervezet vb-címéért az Egyesült Államokban, ám májusban Jorge Barrios ellen 49 másodperc alatt szertefoszlott az álom. S még csak nem is annyira az övé, hanem a környezetéé. Csonttörő ötéves veretlenségre tett pontot, ám benne Kováccsal ellentétben nem uralkodhatott el a legyőzhetetlenség érzése, már amatőr múltja miatt sem. Vele a magyar viszonyok „végeztek”, menedzsere és edzője összeveszett a kudarcon, a bunyósnak pedig nem volt ereje őrlődni közöttük. A szegényes hazai kínálat miatt nem tudott váltani, inkább hagyta az egészet, 31 évesen.
Ezúttal sajnos a sajátos „magyar virtus” győzedelmeskedett a világtendencia felett, hiszen a hivatásos ökölvívásban nem jellemző egy becsúszott kudarc után, az erő teljében abbahagyni, sőt negyven felett is visszatérnek a nagyok (Foreman, Holyfield). A 17 súlycsoport aktuális világranglistája közül csak négyet vezet veretlen versenyző, a legjobb tíz között sem tolonganak a makulátlan mérlegűek. Minden idők rangsorában még egyértelműbb a kép, mindenütt van veresége a legjobbaknak, legyen az Joe Louis, Muhammad Ali, Archie Moore, Carlos Monzon, De La Hoya, Willie Pep, Barrera vagy Morales. A régi és új példákat napestig sorolhatnánk, szinte mindenki tudja, milyen ténylegesen és képletesen a padlóról felállni. Kovács és Nagy nem tudhatta meg, nem feltétlenül csak a maguk hibájából.
origo.hu
Komárom díszpolgára lett Szijjártó Péter
