Rotyog a feketeleves

Idén még sikerül a nemzetgazdaság egészét egy viszonylag jó növekedési pályán tartani – persze az alig négyszázalékos bővülési ütem a közép-európai térségben sereghajtónak számít –, de 2007-ben nemcsak az új esztendő érkezik meg, hanem a feketeleves is. A külső és a belső jelek ugyanis mind arra utalnak, hogy a következő évben lelassul a gazdaság, növekednek az adóterhek, felpörög az infláció, és még kevesebben fogunk dolgozni. Leegyszerűsítve: a szigorító intézkedések a makrogazdasági-egyensúlyi problémákat ugyan átmenetileg kezelik, de nem biztosítják a vállalkozások ösztönzését, a foglalkoztatás javulását, azaz összességében a jövőbeni növekedés alapjait.
Az előzmény ismert: bő négy év elhibázott gazdaságpolitikája. Mellesleg ezt még Gyurcsány Ferenc is elismerte a Figyelőnek adott interjújában. „…nem a pénzügyminiszter személye, hanem az a politika bukott meg, amelyet 2000-től, bal- és jobboldalon, egymást túllicitálva folytattunk.” Amúgy nem vall éppen nagyvonalúságra, hogy hat év múltán is az Orbán-kormány a nagy gazdaságpolitikai hibák egyik forrása. Ráadásul azt még a polgári kormány legádázabb ellenfelei-elemzői is elismerik, hogy a 2001-es esztendő – tulajdonképpen az utolsó békeév – gazdasági szempontból teljesen vállalható volt. A nagy osztogatósdi, ha esetleg valaki elfelejtette volna, 2002-ben indult. Túlnyomórészt a baloldali koalíció kétszer száz napos programjának tulajdoníthatóan. Orbán Viktor mert ugyan „nagyokat álmodni”, de a költségvetés nem szállt el, s az államadósság is csökkenni kezdett az 1998–2002-es ciklusban. Az elmúlt négy év leforgása alatt egyetlenegyszer sem sikerült a kormánynak olyan büdzsét készíteni, amelyről pár hónap múlva, legfeljebb fél év elteltével ne derült volna ki, hogy tarthatatlan. S alapjaiban lett elszúrva. Így lett a világ szemében Magyarország – a térség egykori mintaállama – kiszámíthatatlan, sodródó gazdaság. És mint azóta – különösen az idei, csaknem tízszázalékos forintgyengülésen keresztül – megtapasztalhattuk: a hitelességet bizony nehezebb visszaszerezni, mint azt elveszíteni.
De hagyjuk a múltat. Nézzük, mi a helyzet! Vannak egyrészt jól teljesítő szektorok a gazdaságban, melyek közé elsősorban a nagyvállalatok, a multinacionális cégek magyar leánycégei és az exportorientált társaságok tartoznak, s vannak gyengén teljesítő szektorok, melyek közé a mezőgazdaság, az idegenforgalom és az építőiparhoz tartozó kis- és középvállalkozások sorolhatók. Mindemellett az elmúlt időben jelentősen nőtt a munkanélküliség, és a külső-belső pénzügyi egyensúllyal sem lehetünk elégedettek.
Ráadásul az év második részében már érezhető a gazdaság megtorpanása, noha a világgazdasági környezet régóta volt ilyen kedvező. Sőt, a globális trend több is, mint megnyugtató: a világ nagy országai, a piacok felettébb impozánsan növekednek, s az Európai Unió, illetve az eurózóna is javított magán. Utóbbi azért különösen fontos, mert a magyarországi kivitel zöme Nyugat-Európába áramlik. Úgy tűnik, mi nem ezt az áramlatot követjük. A gondot csak tovább fokozza, hogy a Gyurcsány-csomag inflációra gyakorolt hatása gazdaságkutatók szerint a következő hónapokban már erőteljesen megjelenik az adatokban. Az előrejelzések értelmében az infláció szeptemberben a gázárak és az áfa emelése miatt jelentősen felszökik, az év végére pedig öt százalékot meghaladó fogyasztói áremelkedés várható, 2007-ben pedig már a 6-7 százalékos sávban lehet. S miután minden mindennel összefügg, a pénzromlás emelkedése miatt szakértők szerint a jegybank hamarosan 25–50 bázisponttal emeli az alapkamatot, amely az év végére 8–25 százalékra áll be. Vagyis nő a kamatszint, így mind a vállalkozások, mind pedig a magánszemélyek csak drágábban juthatnak hitelhez.
Mi áll a lassulási pálya hátterében? Leginkább az, hogy nem teremtik meg a gazdasági növekedés alapjait a Gyurcsány-csomagban és a konvergenciaprogramban meghatározott intézkedések, azaz egyelőre nem tudni, milyen folyamatok hatására kezd el újra gyorsulni a magyar gazdaság. Szakértők úgy tartják, a folyamat azért is okoz nagy bajt, mert hazánk gazdasága nemcsak az új uniós országokkal, de a 25 tagú Európai Unióval is ellentétesen mozog, hiszen amíg a magyar gazdaság a következő években lassul, addig a többi tagállam átlagos növekedése gyorsul. Az említett felzárkózási program egyébként jövő évre 2,2, 2008-ra 2,6 százalékos bővülési ütemet határoz meg, az azonban nem derül ki a dokumentumból, mely lépések biztosítják majd például a 2009-re tervezett 4,1 százalékos növekedést. Elemzők szerint a gazdasági bővülés beindítására egy újabb – pozitív elemeket tartalmazó – intézkedéscsomagra lenne szükség.
Nem szóltunk még arról, hogy a következő évben visszaveti bővülésünket az európai trend is. Az Európai Bizottság előrejelzése alapján ugyanis a magyarországi kivitel legfontosabb felvételi pontja, az eurózóna gazdasága is megtorpan. Így az exportra termelő hazai vállalatoknak is szűkülnek a lehetőségei. Azon cégek pedig, amelyek képesek a beszállítói tevékenységre, kevesebb megrendelést kapnak. Ám a gondot nem a kivitelre termelő vállalatok esetében tapasztalhatjuk majd, hanem a kis- és közepes vállalkozásoknál. Utóbbiak, miután jelentősen megcsappan a belső fogyasztás, piacaik nagy részét elveszítik. Így, miután külföldre nem tudnak szállítani, visszafogják fejlesztéseiket és leépítik a munkaerőt. Mindeközben pedig fizethetik az elvárt adót.
A jelenlegi kormányprogram tehát egyértelműen lefojtja a gazdaság növekedését, s ennek az orvoslására hosszú távon az adóterhek mérséklése és az adórendszer egyszerűsítése jelentené a megoldást. Nem igazak azok az állítások, miszerint az adócsökkentés nem hat pozitívan a gazdaság növekedésére. Erre a legjobb példa Szlovákia, ahol az adók csökkentése és az adórendszer egyszerűsítése beindította a gazdaság fejlődését. És a mostani, alacsony foglalkoztatáson sem segít a program, hiszen a megszorító intézkedések munkahelyvesztéssel járnak, azaz a következő néhány esztendőben még a jelenleginél is kevesebb lesz az adófizető.
Megfelelő lépések megtétele esetén Magyarország gazdasága dinamizálható, mely lehetőséget adna a jövedelemtermelés megsokszorozására és a rászorulók hatékonyabb megsegítésére. A csomagot kiigazító csomagra van tehát szükség. Újabb intézkedések kellenek ahhoz, hogy a gazdaság növekedése beindulhasson.
Feketeleves helyett teljesítsünk végre a lehetőségeinkhez képest!