Ön eddig főként a bankszektorban dolgozott. Volt valamilyen kapcsolata az egészségüggyel azon túl, hogy nyilván járt már orvosnál?
– Igaz, hogy én a bankszektorból jövök, de az a tapasztalat, amit komplex szervezetek irányításából szereztem, felhasználható az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) is. Egyébként volt más kötődésem is az egészségügyhöz, a szüleim mindketten orvosok voltak.
– Mégis, miért esett önre az egészségügyi miniszter választása?
– Amikor arról beszélgettem vele, hogy milyen irányba kellene itt elmozdulni, akkor kifejtette, hogy hatékonyabbá kell tenni a pénzkifizetési funkciót. Ez volt a fő indok, amiért megpróbált rábeszélni arra, hogy jöjjek át ebbe a pozícióba. Ugyanis olyan szemléletet kellene áthozni ide, amit az ember a bankban tapasztal, azaz jól kontrollált, jól átlátható működést, az ügyfelek pénzének megfelelő felhasználását. Itt ugyancsak az ügyfelek pénzéről van szó, itt az az ügyfél, aki befizeti a járulékot.
– Ismeri egyáltalán a fontosabb egészségügyi területek, például a gyógyszerár-támogatás vagy a kórház-finanszírozás működését és gondjait?
– Egyre jobban kezdem megismerni. De a lényeg ezekben a támogatási rendszerekben, hogy az OEP hatékonyságára mindenképpen koncentrálnunk kell, és ezt úgy fogjuk tudni elérni, hogy ha a szervezetet a folyamatok oldaláról fogjuk meg, és a folyamatok oldaláról építjük fel a munkát.
– Gyors felkészítőn próbálták megismertetni önnel az elmúlt hetekben ezeket a területeket?
– A betanulási folyamat része, hogy mindegyik területnek a működését áttekintem. De minden szervezetnél az a fontos, hogy a megfelelő szakterületeken olyan emberek üljenek, akik azt mélyen ismerik. Egy jogi osztályon nyilván egy jogi végzettségű embernek kell ülnie, ugyanúgy, ahogy például egy pénzintézetnél vannak, akik a hitelezéshez értenek, vannak akik az ügyfélszolgálathoz, és aki az ügyfélszolgálathoz ért, az nem feltétlenül ért a hitelezéshez. Az egyik fő feladatom az lesz, hogy a hatékony működés érdekében megteremtsem azt az összhangot, amivel a szervezet jobb eredményeket tud elérni.
– Voltak önnek elődei, akik évtizedeket töltöttek az ágazatban, mégis melléfogtak bizonyos döntésekkel. Például a gyógyszerár-támogatásra fordítható kassza drámai túlköltését próbálták megakadályozni a 15 százalékos kötelező árcsökkentéssel, mára azonban egy tanulmány azt igazolta, hogy ennek inkább forgalomgeneráló hatása volt, s a végén a hiány az eredetileg vártnál is nagyobb lett.
– Nem jó az ok-okozati összefüggés, mert nem a 15 százalékos árcsökkentéstől szaladt el a kassza.
– Talán térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez… Szóval, milyen szerepet szán önnek a miniszter?
– Az OEP egy állami hivatal, jogalkalmazó, amit a jogszabályok előírnak, azt természetesen alkalmazni fogjuk. De a mi felelősségünk lesz az is, hogy olyan információt biztosítsunk a döntéshozók részére, amelyekkel a megfelelő intézkedések hozhatók meg és amelyektől javul a hatékonyság.
– Többször mondta, hogy a hatékonyságot szeretné javítani. Mégis, pontosan miben szeretne változást?
– Az egyes számú dolog, hogy segítenünk kell az egészségügyi reformot.
– Miként?
– Megfelelő hatásvizsgálatokkal modellezzük a tervezett intézkedéseket. Hosszabb távon pedig meg kell terveznünk, hogy miként kell átalakítani az ellátás és a finanszírozás struktúráját. Azért mondom, hogy hosszabb távon, mert a következő két-három hónapban a fókuszba a reform alapjául szolgáló intézkedések meghozatalát helyezzük. És – csakhogy elébe menjek egy következő kérdésének –, ha sikerül ezt véghezvinni, akkor a szervezet elmozdulhat egy valódi biztosítónak jobban megfelelő működés felé.
– Azt hiszem, nem értem világosan a céljait. Mi volna ön számára az eredmény?
– Ha én most konkrétumokat mondanék tíz nappal a hátam mögött, akkor az az én szegénységi bizonyítványom lenne. Van a fejemben sok konkrét intézkedés, de még nem tudom, hogy mik legyenek a prioritások. Ezeket a kollégákkal közösen fogjuk meghatározni. Én azt tekinteném végső nagy eredménynek, ha nem a finanszírozás állna a középpontban, hanem az, hogy az egész ellátórendszer hatékonyabban működjön.
– Monopóliumként tekint az OEP-re, vagy arra készül, hogy hamarosan megjelennek a magánbiztosítók?
– A kormány feladata lesz ezeket a döntéseket meghozni.
– Nyilván tud az ez ügyben zajló politikai alkukról…
– Számomra ez jelenleg még nem kérdés. Ugyanúgy nem kérdés az sem, amit sokszor megkérdeznek tőlem, hogy átalakul-e az OEP zrt.-vé vagy sem. Itt az a kérdés, hogy miképpen teremtjük meg a hatékonyságot és az átláthatóságot. Előbb az alapokkal kell foglalkozni, és utána lehet a helyzetértékelés alapján meghozni a döntést.
– És erre lesz idő? A magánbiztosítók esetleges megjelenéséről elvileg már az idén döntés születhet.
– Valóban, az elkövetkezendő hónapokban történhet majd döntés, ám a végrehajtás akár hosszabb távú is lehet.
– Ha a döntés utat nyit a magánbiztosítók előtt, akkor azok a pénzintézetek, illetve vállalatok, ahol ön korábban dolgozott, mutatnak majd érdeklődést az új piac iránt?
– Először is, a „mi lenne, ha” kérdéssel sokat lehet foglalkozni, de nem érdemes. De elmondhatom, hogy legutóbbi munkahelyem, a General Electric most szállt ki a biztosítási üzletágból, tehát a válasz az, hogy nem. A korábbi szervezetek, ahol dolgoztam, az ABN-Amro Bank és a Citi Bank pedig nem foglalkoznak egészségbiztosítással.
Egy szülő buktatta le az internetes játékban visszaélő felnőttet