Érdemesek

Mi van itt? Vagy: mi nincs? Most éppen az illuminátusok által hiányolt józan ész hiányzik, ami állítólag megszabadítaná az embereket a rossztól. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor Gálvölgyi János nem beszélne emeletes marhaságokat egy feledhető újságban, hogy mostanában reggel, amikor elindul, azon gondolkodik, merjen-e elindulni, és ha elindul, akkor este hazaérkezik-e? Mert hiába gyönyörű a kávéház az Oktogonon, mikor ő nyolcéves korában itt egy fejjel lefelé lógó akasztott embert látott. És most hasonló érzései vannak. Persze a kérdezőnek sincs annyi józan esze, hogy megkérdezze, mit gondol, drága művész úr, azt a bizonyos ’56-ot mi előzte meg? De Gálvölgyi már annyit félt helyettünk is, hogy méltán megérdemelte a Kossuth-díjat. A világért sem hiszem, hogy ez az egyébként csillogó kvalitású művész netán azért kapta a legmagasabb állami kitüntetést, mert az utóbbi években ő is kimerítette a csoportos heccelés és uszítás verbális eszköztárát. Elég a jövedelmező Heti hetesre utalni, és Gálvölgyi János magán is számon kérheti azt, amit annyira hiányol: a béketeremtést. Békében és nyugalomban szeretne élni. Ki nem? Az általuk életre hívott és sugallt fantomok mentén viszont ők szítják a tüzet. Árpád-sáv, turul, Himnusz, nemzeti lobogó, címer, Szent Jobb. Ideje lenne ezekről végleg leszállni. Az sem vall békejobbra, amikor csőcselék, csürhe, bunkó paraszt mindenki, aki kiteszi a lábát a Kossuth térre. Jut eszembe, hány televíziós sérült meg a tévé úgynevezett ostrománál? A Bastille-ból is csak hét elmeháborodott rabot szabadítottak ki 1789 nyarán, a legendák később születtek. Ahogy a hatalom megkívánta. Ma tragikus arccal pózolnak: a „tévé ostroma”. Ahol egyetlen pofont sem kevertek le egyetlen tévésnek sem a hazugságfolyamokért vagy az elfogultságukért. Milyen ostrom volt ez? Vagy ennek oka is homályban marad, mint a taxisblokád értelmi szerzőinek igazi szándéka? Akik ott kormányt akartak buktatni, azok a liberális demokraták „alkotmány adta” jogukkal éltek. Nem úgy a Kossuth tériek, akik csak azért vonulnak oda, hogy Gálvölgyit és Jancsót ijesztgessék. Amikor a miniszterelnök menesztését követelik, akkor törvénytelen csürheként viselkednek. Ha a választásokon az MSZP győz, akkor a „nép mindig tanúbizonyságát adja bölcsességének”. Vesztésre álláskor jönnek a hivatásos béljósok. Jancsó Miklós szerint ha nem Demszky a főpolgármester, akkor jön Hitler Adolf, most Tarlós István álarcában. Ezt mondotta az agg mester, meg néhány trágár kifejezést a fővárosról, az országról, ahol él, goromba utalást Orbán Viktorra. Erre hogy, hogy nem, kap egy Kossuth-díjat, már a másodikat. Két rejtett üzenettel, az egyik, ha kellően trágár vagy és tudsz a jobboldalról nagyokat hazudni, akkor aspirálhatsz egy Kossuth-díjra. A másik azoknak szól, akik a hasonnevű téren tüntetnek, hogy egy alkalmatlan embertől megszabadítsák az országot, jelesül: Jancsó Miklós a mi emberünk, és mi ezt jutalmazzuk, éljen soká! Állítólag a 85. születésnap lett volna az alkalom. Nem életszerű, de hát ebben az országban mi az? Jancsónak még egy Kossuth-díj, ez már döfi, nem „harmadosztályú”, mint az első volt, nyilatkozta a Nap-keltének. Vajon azok a kellemtelen ötvenhatosok, akik nem tették meg azt a szívességet, hogy diszkréten kihaljanak, például Wittner Mária, Rácz Sándor, Fónay Jenő vagy az évtizedekig nyomorgó Bali Sándorné, ha még él, mit kapnak az ötvenéves évforduló alkalmából a Gyurcsány-kormánytól? Kitüntetést, elismerést, méltató szavakat, vagy egyszerűen csak megvonják a nyugdíjukat?