Ha jól-rosszul is, de számos településen, cigány közösségben manapság is működnek vajdák. Miért különleges az ön megválasztása?
– Igen, a vajdaság rendszere végső soron ma is működik, de többnyire családon belül nevezik ki a vajdákat a vagyoni helyzet alapján, és sok közöttük az önjelölt is. A régi világban az uralkodók választottak ki egy-egy idősebb romát – de sohasem a gazdagsága szerint –, a letelepedési engedélyt pedig az egész cigányság kapta. A vajdaság intézménye azt a célt szolgálta, hogy a cigányok alkalmazhassák törvényeiket a közösségükben. A vajda rendet tudott tenni, nem volt szüksége ehhez a külső hatalomra – kivéve persze a nagyobb bűneseteket, mint amilyen például a gyilkosság –, ugyanakkor közvetített a többségi társadalom hatalmai és a cigányság között. Meghallgatta a vitában álló feleket, aztán igazságot tett. Ha a vajda a tekintélyével rendezte a vitát, akkor az egyszer s mindenkorra rendezve volt. Engem gyerekkoromtól ebben a szellemben neveltek: tudom, mi a tisztelet, tudom, hogyan működik a cigányság törvénye, ezt alkalmazom én is a családomon belül, illetve ha szükséges, másutt is.
– Ön szerint működőképes lehet a vajdaság intézménye a XXI. században?
– Ha csak magam álmodoztam volna arról, hogy visszaálljon ez a rendszer, akkor nem történik semmi. De mivel a roma társadalom tekintélyes képviselői választottak meg, és megyénkénti meg településenkénti támogatásukról biztosítottak, így működnie kell. A politikával szétszedték a cigányokat; az idősebb romák azért sem vállalták a vajdaságot, mert ez nem ötéves munka, fiatal emberre van szükség.
– Minden rosszízű párhuzam nélkül, a Kádár-korszakban is működött a maga faramuci módján: a rendvédelmi szervek igyekeztek bevonni a cigány közösségek vezetőit a rendfenntartásba, de egyszersmind besúgóként is alkalmazták őket.
– A szocializmusban nem vették figyelembe a vezetőket olyan mértékben, mint a középkori uralkodók idején. Ez nagy hiba volt, mert ma bármilyen párt politikusa menjen is a cigányság körébe, nem fogadják el. De ha a pártsemleges vajda jelenik meg közöttük, őt hitelesnek tekintik, mert nem pártokat, hanem a cigányság törvényeit képviseli.
– Csak a rendszerváltás óta tartana a cigány társadalom megosztottsága? Hiszen nemcsak politikai, hanem kasztbeli, származásbeli, szemléletbeli szakadékokról, nehezen áthidalható függőleges tagolódásról is beszélhetünk a cigányságon belül.
– Igazán az elmúlt tizenhat évben szakadt meg a cigányok közötti összetartás, amióta a politikai cigány érdekképviselet létezik. A politikai hatalom elvehető és elveszíthető, a kultúra és a hagyomány kincse sosem.
– Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz egy cigány vajdának, hogy legitim vezetőként fogadja el a teljes roma társadalom?
– Fontos, hogy a leendő cigány vajda közismert legyen. Hogy ismerjék az illető bölcsességét. Rólam mindenki tudja, hogyan nevelkedtem. Ismerik a szavamat. Tudják, ha én megesküszöm a családomra, Istenre, akkor csakis az igazat mondom, és úgy is teszek. A romák legtöbbje nagyon fél Istentől, igyekeznek nem elkövetni olyasmit, ami Istennel ellentétes, mert akkor átkot vonnának a saját maguk és a családjuk fejére.
– Az alvilági vagy a lincselő cigányok nyilvánvalóan kiválnak ebből az istenfélő roma társadalomból.
– Ha egy cigány eltulajdonít valamit romától vagy nem romától, behajtónak áll például, az Istennek nem tetsző. De hogy mi az ördögnek fogadnák el Kállai Csaba döntését? Mert ő tud hatni a szívünkre, elmondja a dolgokat a mi nyelvünkön, a mi hagyományos törvényeink szerint… Gondolja, hogy meghívnának békíteni, ha nem volna jelentősége a szavamnak? Gondolja, hogy nem lehetne befejeztetni velük az alvilági életet? Erre alkalmas a vajda. Budapesten és Szolnok megyében is voltak igazságtételeim. Az utóbbi eset tavaly történt: Budapestről jöttek le emberek, akik fölrobbantották egy illető családi házát Törökszentmiklóson. A sértett és az elkövetők is romák, leszámolási ügyről volt szó. Megkerestek, nem jönnék-e el a sértetthez, és nem egyeznék-e meg vele, hogy elkezdhessük a békítést.
– Mindig a sértettnél kell kezdeni az egyeztetést?
– Természetesen. Hiába megyek a támadókhoz, ha a sértettnek nem fűlik a foga a megegyezéshez. A törökszentmiklósi eset lényege az volt, hogy a fölrobbantott cigányt rá akarták bírni arra, hogy költözzön el a településről. Lementünk három idős romával, elbeszélgettünk vele: azt mondta, neki senki nem tudja elmagyarázni, miért akarták megölni a gyerekét is vele együtt. Elmondtuk neki, milyen hátrányai lehetnek abból, ha nem egyeznek ki. Hál’ istennek ma nincs semmi gond: az az ember ott lakik, ahol eddig, nincs több robbantgatás, és a pesti csapat is eltűnt, mintha nem is lett volna.
– Mivel tudták a támadókat meggyőzni?
– Mindig az érzelmekre kell hatni elsősorban. Meg kell említeni a szülőket, hogy ők biztosan nem gengszterségre nevelték a gyermekeiket. Ha már nem élnek, akkor azzal érvelni: mit szólnának az ősök ahhoz, hogy a gyerekeik börtönbe kerülnek, és magukra hagyják a családjukat. Ezeken többnyire elgondolkodnak. És azon is, ha nem békélnek meg, a gyűlölködésnek nem lesz vége: bent a börtönben is csak gyülemlik, gyülemlik a bosszú, és amikor kijönnek, újra kezdődik az egész. Sajnos a fiatalság nagy része ma már nem veszi komolyan a hagyományokat, mert a szülők eltértek a politika felé, és nem ápolják a múltat. A kisebbségi képviselők közül is sokan csak azzal foglalkoznak, hogy meglegyen az irodájuk meg a havi fizetésük, és nem tesznek többet.
– Ön ezeket a „hitükből kitért” embereket is meg tudja majd győzni?
– Időre van szükség ahhoz, hogy az emberek elfogadják a tiszta utat, és azt, ahogy én vezetem a karavánomat. Tekintélyes művészekben fogant meg a vajdaság felélesztésének ötlete: többek között Kállai Kis Ernő klarinétkirály, Bangó Margit, Rostás Farkas György író, Sánta Ferenc Liszt-díjas hegedűművész voltak a kezdeményezők. A rendszerváltás óta ők sem találják a helyüket, hiszen kihalóban van a cigányzene. Nekünk nagyon erős törvényünk van, a romani krisz, de csak a szájhagyományban örökítjük tovább, és nincs elfogadtatva a többségi hatalommal sem. Amit a cigányság enged leírni, az nagyjából a roma kultúra egészének a harmada. A cigányság soha nem fogja eladni magát, csak azok a cigányok, akik egyéni hatalomra vágynak. A legnevesebb cigány vezetőknek is megmondtam, nem képesek elég hatékonyan képviselni népcsoportjuk érdekeit, s nem kapnak elég támogatást a pártoktól ahhoz, hogy fenntarthassák a kisebbségi önkormányzatokat. Jól tudom ezt, hiszen Újszászon a kisebbségi önkormányzat elnöke vagyok, tizenkét éve a testület tagja.
– Hogyan töltheti be a politikailag semleges vajda szerepkörét a Magyarországi Cigányok Fórumához kötődő önkormányzati elnök, aki kiszolgáltatott a napi politikai játszmáknak?
– Amint megtörténik az avatás, át kell adnom az elnökséget, mert teljes egészében politikamentesnek kell lennem.
– Kigondolta már, hogyan fog a gyakorlatban működni ez a régi-új rendszer?
– Amíg én élek, a vajdaság intézménye fennmarad; amikor meghalok, adja Isten, hogy ez soká legyen, a családom viszi tovább. Kiválasztottam a véneket, tehát az alvajdákat minden településen, akik nélkül nem lehet dolgozni. Ők befolyásos emberek, akikre hallgatnak a többiek. Szeretném újjáépíteni a vajdaság hálózatát. És ha egy alvajda, ne adj’ isten, elfordítaná az embereket a politika felé, abban a pillanatban megfosztom a tisztségétől. Csak olyan ember töltheti be ezt a posztot, aki beszéli a nyelvünket, ismeri szokásainkat, törvényeinket. A vajdaság végső soron szórakozás lesz: havonta egyszer-kétszer tábortűz mellett összehívják a vének a cigányokat, együtt főznek, mesét mondanak, dalolnak, megszokják, megszeretik egymást a közösségben. Régen így volt ez.
– A hazai cigányság történetének egyik legkritikusabb pillanatában avatják önt a magyarországi cigányság vajdájává. Az olaszliszkai lincselésre gondolunk. Hogyan értékeli az ott történteket vajdaként?
– Ami ott történt, az nem romakérdés, hanem az egész ország problémája. Ha én lennék a törvénykező, a legkeményebb büntetést szabnám ki az elkövetőkre. De nem faji megkülönböztetéssel kell az esetet elbírálni. Ha a vajdaság rendszere már a rendszerváltás óta működött volna, biztosan tudom, hogy az olaszliszkai eset nem történik meg. Az elkövetőket nevükön kell nevezni, nem bűnhődhet miattuk egymillió magyar cigány.
– Ellentmondásnak tetszik, hogy nem tekinti romakérdésnek a bűntényt, a cigány vajdaság intézménye ön szerint mégis megálljt parancsolt volna az elkövetőknek.
– Nincs ellentmondás. A romák között ilyen hidegvérű gyilkosság tudomásom szerint eddig nem történt.
– Beiktatása után milyen teendői vannak az olaszliszkai bűncselekmény kapcsán?
– Ha a hatóságok meghívnak a bíróságra, ahogy ez régen is történt a cigányokat érintő ítélethozatalkor, magam is kifejezném a megvetésemet, amelyet a cigányság egésze érez. Ha a vajdaság rendszere feláll, hatékonyabban megakadályozhatjuk az ilyen eseteket. Útját állhatjuk a roma fiatalok kábítószerezésének, és ösztönözhetjük őket arra, hogy tiszteljék elöljáróikat, s a hagyományos értékek szerint éljenek. A vajdarendszer lényege, hogy a cigányok maguk között „politizálnak” törvényeikről. De ez nem olyan politizálás, mint amilyet a többségi társadalom folytat, hanem hagyományokon, kultúrán alapul. Mára megteltek a börtönök, és ismerjük el, a rabok és fogvatartottak jelentős része roma – az újraélesztett rendszerrel tíz év múlva nagymértékben csökkenhetne ez a szám, ami a többségi társadalomnak is hasznára válna.
– A támogatói kiemelik, hogy nem ismernek önnél alkalmasabb embert a magyar–roma viszony normalizálásához. Békíthet egy vajda az etnikailag „vegyes” konfliktusban is? Elmehet a magyar félhez is, ha éppen ő az áldozat?
– Miért ne mehetnék. De az is igaz, ha a támadó magyar, akkor is a cigányt büntetik meg előbb. Előfordult az is Szolnok megyében, hogy a cigány és a magyar együtt mentek el lopni, de csak a cigányt ültették le, a magyar pénzbüntetést kapott ugyanazért a bűncselekményért. A cigányról könnyebben elhiszik, hogy ő volt a felbujtó. Ezért kívánjuk leírni a roma törvényeket egy törvénykönyvben cigányul és magyarul, majd elküldeni az illetékeseknek. A cigányság eljárása az, hogy amíg rendezni tudjuk egymás között a problémákat, addig nem fordulunk a hatóságokhoz, mert amíg cigány ítélkezik cigány fölött, addig nem lehet félreértés. Ilyen problémás ügyek lehetnek: leányszöktetés, egymás meglopása, adásvételi csalások, hűtlenség stb. Az ezekre vonatkozó törvényeket foglalnánk írásba.
– Ön hol tanulta meg e cigány törvényeket?
– Ebben nőttem föl, de ezt minden cigány tudja…
– … csak nem mindenki él eszerint.
– Így van. Ám ez nem etnikai sajátosság.
– Mondana konkrét példát a cigányok belső joggyakorlására?
– Lopás esetén az elkövető kötelessége, hogy az adott településen élő alvajdának visszaszolgáltassa az ellopott tárgyat, aki, ha kell, akár erőszakkal is elveheti a lopott holmit, hogy visszaadja jogos tulajdonosának. Jó tíz éve történt Szolnokon, hogy egy fiú elszöktetett egy cigány leányt, és a lány apja kártérítést követelt a fiútól. Ma már egy lakodalom több millió forintba kerül, hát még romák között, és a lányos apa kérheti ennek az összegnek a megtérítését, ha elmarad a menyegző. Amikor kitört a botrány Szolnokon, engem hívtak, már akkor is kisvajdának neveztek. Elmondtam az öregnek, hogy jól teszi, ha a hagyományai szerint él és gondolkodik, de a lánya biztosan nem ment volna el a fiúval, ha nem szereti. A kárát pedig felfoghatjuk úgy is, hogy a több millió forintot, a lakodalom árát a lánya az életére fordította, s jobb mindenkiknek, hogy a továbbiakban az apai támogatás nélkül folytatja az életét. Az öreg elgondolkodott, majd elfogadta érveimet.
– A vajdának ezek szerint kitűnő pszichológiai és diplomáciai képességekkel kell rendelkeznie.
– Ennél is többel. A apa azt mondta: ide figyelj, ha a lányomnak egy haja szála is meggörbül, és így kell hazajönnie, az egész költséget te viseled. Átvállaltam a felelősséget. De félrevonultam a vőlegény szüleivel, elmondtam nekik a feltételeket, hozzátéve, ha tőlem kérik a költségeket, akkor azt nekik kell megfizetniük. És elegendő volt mindezt szóban rögzíteni.
– Miért nevezték önt már ifjúkorában kisvajdának?
– Az emberek születésemtől fogva figyelemmel kísérték a sorsomat. Foggal és burokban születtem. A romák nagyon babonásak: mindenki azt mondta, táltos vagyok, csodagyerek. És a táltosoktól félnek a romák, sokáig nem is látogattak meg. A nagyanyámat, aki 108 évig élt, boszorkánynak tartották: tudott rontani, átokkal verni vagy bájitalt készíteni szerelmeseknek. Rendkívüli ereje volt az emberek felett, ezzel kereste a kenyerét. Nagy csodákat az Isten tud művelni, kis csodákat az arra alkalmas ember is. Hogy a voks rám esett a tavalyi vajdaválasztáson, abban biztosan közrejátszott az előéletem is.
– Manapság meglehetősen sok szó esik a többségi társadalom rasszizmusáról, de szinte alig a cigányokéról: arról, hogy a roma társadalomban is előfordul a magyarok lekezelése, hátrányos megkülönböztetése, ne adj’ isten a gádzsók iránti gyűlölet.
– Nem lekezelésről van szó: a cigány, akármilyen vagyoni helyzetű legyen is, mindig kisebbségi érzéssel küzd, ha többségi környezetbe kerül. Úgy érzi, akármilyen gazdag legyen, a magyar mindenképp lenézi őt. Mert utóbbi akkor is magyar ember, ha nincs semmije, az előbbi meg akkor is csak cigány, ha fényűző életet élhet. Nem gyűlölet van, hanem tartózkodás egymástól. Rasszizmusról szó nincs.
– Bizonyos politikai erők előszeretettel használják ki, egyszersmind bujtogatják ma Magyarországon a cigányságot: igyekeznek meghatározni a szóhasználatot is, mindenben a többség vad fajgyűlöletét igyekezvén kimutatni, miközben megoldási javaslataikat ügyefogyott és finnyás elvontság hatja át. Ezek az emberek többnyire csak könyvcigányokat ismernek, életükben nem jártak falusi cigánysoron – de azt harsogják, hogyan kellene a magyaroknak a cigányokhoz viszonyulniuk.
– Én cigány vagyok, és roma vagyok. Ennek születtem, mindkét szót használom. A magyarok nincsenek benne a romák mindennapi életében. Fogalmuk sincs a problémáikról. Hogyan lehetne a többség kedves hozzánk, ha csak a televízióban lát bennünket?
– De a falat mintha a másik oldalról is építenék.
– Igaz. Szeretnék vajdaként ez ellen is tenni. De időre van szükségem. Hiszen százötven éve nem működik a rendszer. Ám hogy mégis vannak átjárók, ahhoz hadd mondjam el példaképp: fölhívott a napokban egy magyar úriember, hogy az ő földbirtokos ősei idejéből maradt náluk három bot – a cigány vajdák botjai a XVII. századból. A mai avatáson ez az úr ünnepélyesen átadja nekem a botokat, hogy a régi dolgok újrakezdődhessenek.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
