Kiplagat csúcsa a Nagyerdőben

Egyik esélyesként a katari Sami még szombaton tört angolsággal, ugyanakkor mély átéléssel magyarázta a debreceni utcaifutó- világbajnokság sajtótájékoztatóján, hogy idén milyen nagy nehézségek közepette nyerte meg a prágai maratont. „Egyszer csak üldözőbe vett egy kutya, nagyon nagy kutya – ahogy a kezeivel mutatta, inkább oroszlán volt – vicsorgó fogakkal. Kénytelen voltam még gyorsabban futni, és végül megszabadultam tőle.” Nos, lehet, hogy Saminak tegnap éppen az életösztön adta motiváció hiányzott, mert a Nagyerdő környékén békésebbek az ebek, esetleg a 20 km-es táv volt rövid, mindenesetre Debrecenben be kellett érnie a nyolcadik hellyel. A világbajnokságot az eritreai Tadesse, az athéni olimpia tízezres bronzérmese nyerte meg két kenyai előtt. Az 56:01 perccel győztes Tadesse tizenhárom másodperccel elmaradt az etióp Gebrselassie világcsúcsától, így lehetett némi hiányérzete, mert előző nap azt mondta, képes lehet átírni az örökranglistát.
A nőknél a holland színekben futó, de kenyai születésű Kiplagat ezt meg is cselekedte: 1:03:21 órás idejével öt másodpercet faragott a brit Radcliffe rekordján. A rajtnál fekete harisnyában sorakozott fel, később viszont a napszemüvegét egyszerűen kidobta az útra; persze azért is melege lehetett, mert a román Tomescu végig ott lihegett a nyakában. Mi több, a célban két másodperccel lemaradva azt konstatálhatta, hogy ő is a régi világcsúcson belül futott. Kálovics Anikó országos rekorddal az elismerésre méltó tizenegyedik helyen ért célba, s teljesítményének értékét mutatja, hogy kontinensünkről ő lett a harmadik legjobb. Női csapatunk Kálovics, Staicu Simona és Rakonczai Beáta időeredményeivel a hatodik helyen végzett, s ez még háromezer dollár bevételt is jelentett a nemzetközi szövetség kasszája terhére. Férficsapatunk ellenben csak tapasztalatokkal gazdagodott – utolsó lett, míg egyéni legjobbunk ötvennegyedik –, indulóink bővebb elemzése helyett annyit: ahogy mondani szokás, futottak még.