Négykarikás intő

Több szempontból is érthetetlen, ha egy tőkeszegény ország lemond egy multinacionális cég, az Audi ide tervezett, hozzávetőleg százhatvanmilliárd forintot taksáló fejlesztéséről. Pláne akkor, amikor egy másik vállalatot (Hankook) finoman szólva protekcionista módon támogat az állam. Aki esetleg lemaradt volna a történtekről: az Audi leányvállalatának anyacége a napokban felfüggesztette a Győrbe tervezett újabb fejlesztéseit. Ennek hátterében az áll, hogy az újonnan bevezetett szolidaritási adó a kormány jelenlegi álláspontja szerint a céget is érintené. Hiába van tehát hosszú távú, 2011-ig szóló keretmegállapodásuk a németeknek, fizetniük kell. Amúgy az érintettek nem is az összeg nagyságát firtatják, hanem azt: ezek után komolyan vehetők-e Magyarországon a kormány által írásban rögzítettek?
Egyébként a gazdasági tárca illetékese a témában úgy nyilatkozott: bár egyeztetnek, de nem mindenáron akarnak megállapodni a német autógyártó vállalat menedzsmentjével. Nem mindenáron? Egyszerűen érthetetlen ez a hozzáállás. De nézzük, miért is úri paszszió a gazdasági kormányzat félhivatalos álláspontja egy erősen a pénzügyi válság felé konvergáló időszakban. Részint azért, mert a szóban forgó vállalat már teljesített. Fejlett ipari és munkakultúrát teremtett, támogatja a szakképzést, s ami talán a legfontosabb: ötezer dolgozót foglalkoztat Győrben. Másrészt azért, mert miközben kíméletlen verseny folyik a térségben a befektetésekért, addig az Audi tálcán kínálja a beruházást. Csak halkan jegyezzük meg, hogy nemcsak az ország gazdasági hitelessége kopott meg, hanem a megszorítócsomag következtében a versenyképességünknek is nagyjából annyi. Utóbbit különösen magyaráznunk sem kell: a központi elvonások mértékét egyre nehezebben gazdálkodják ki a cégek. Még a multik is. Amennyiben tehát dübörögne a gazdaság, mint ahogy nem dübörög, akkor is kapkodnia kellene a kormányzatnak egy ilyen lehetőségért.
S persze megjegyezzük azt is: leginkább a gazdasági tárca az, amely arról hozsannázik, hogy rekordmértékben ömlik hazánkba a tőke. Holott a hivatalos mosolyszámoknak is van szépséghibájuk. Az előző kormányzati ciklusban ugyanis megváltozott a működő tőke elszámolásának metodikája; 2004-től az újra befektetett jövedelem is frissen érkezett működő tőkének minősül. Magyarán: ha egy hazánkban évek óta megtelepedett multinacionális cég bővíti az üzemcsarnokát, az az állami könyvekben tőkebeáramlásnak felel meg. Úgy tűnik, kozmetika nélkül még a tőke sem jön! Eközben sajnos a múlt esztendőben elvesztettük elsőbbségünket a külföldi működőtőke-bevonás terén Csehországgal és Lengyelországgal szemben. Arról nem is beszélve, hogy miközben a régi-új kormánykoalíció előszeretettel állítja az Orbán-kormányról és a legnagyobb ellenzéki pártról, a Fideszről azt, hogy tőkeellenes, a külföldi tőke kivonulása terén éppenséggel a baloldali kabinet jeleskedik.
Ne feledjük, hogy 2003-ban több mint tucatnyi termelővállalat hagyta el Magyarországot, és telepedett át a szomszédos államokba. Miután az akkori kormány és a gazdasági tárca nem tudott megállapodni a cégekkel a kedvezmények további kiterjesztéséről, azok továbbálltak: déja vu. A négykarikás intő tehát arra figyelmeztet: ezt a luxust a kormány nem engedheti meg magának.