Megnyugtató többséggel tette magáévá a berlini parlament a kormány javaslatát, hogy jelentős katonai egységgel járul hozzá a libanon–izraeli béketeremtés sikeréhez. A döntést hosszú és mélyreható politikai véleménycsere vezette be. A Bundeswehr bevetését szorgalmazó csoport az Izraellel szembeni, történelmi felelősségvállalásra hivatkozott, az ellenlábasok viszont attól tartottak, hogy bizonyos körülmények között a német katonák a zsidó állam haderejével találhatják szemben magukat, ami tragikus fordulatot jelentett volna mindkét ország számára. Az ENSZ-mandátum előírásai végül kizárták ezt a lehetőséget, és pontos szabályokkal megteremtették a Bundeswehr szerepvállalásának a lehetőségét. Angela Merkel kancellár aszszony már a kabinet-határozat után történelmi nagyságrendről beszélt, már csak azért is, mert a fegyveres szolgálat egyben új politikai folyamat megindulását is elősegíti.
A német haditengerészet nyolc egysége kétezernégyszáz főnyi személyzettel érkezett. A kettőszázötven kilométer hosszúságú libanoni tengerpart előterében – ötven tengeri mérföldes sávban – négy gyorsnaszád és két fregatt ezerötszáz tengerészgyalogosa alkotja a flotta gerincét. A hajókon libanoni tanácsadók is helyet kapnak anélkül, hogy vétójoggal rendelkeznének. Az ENSZ UNIFIL-missziójának forgatókönyve felhatalmazza a német flottát arra, hogy megállítsa és ellenőrizze a gyanús teherhajókat. „Az új mandátum robusztus ugyan, de nem offenzív természetű” – hangoztatta a védelmi miniszter. Helmut Willmann a német külpolitika új fejezetéről beszélt és egyben figyelmeztetett a leselkedő veszélyekre.
A libanon–izraeli misszió költségeit a védelmi tárca közel kétszázmillió euróra becsüli. A minisztérium évi büdzséjében e tétel nem szerepel. Az újraegyesítés óta sorozatosan csökkentett védelmi kiadások felülvizsgálata jelenti a Merkel-kormány számára a következő megoldandó feladatot.

Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban