Már nem kell görcsölni, gyerekek, a mamelukoknak annyi. A pünkösdi királyok ideje rövid, a mi Gyurcsány Ferink valószínűleg még comboskodik keveset, de aztán majd visszatér a kádkőgyártáshoz, esetleg szénégető lesz vagy erdőkerülő. (Minden hangszeren játszik.)
Nézem a választási eredményeket, én az ő esetében már a kardomba dőltem volna, esetleg egy nagy kádkővel a nyakamon nekirontok a Mosoni-Dunának. Ő viszont még itt van, szép kakasosan jár-kel, beszéd közben hatásszüneteket tart, mutatóujját időnként fölemeli. Az sem zavarja, ha röhög rajta a publikum.
Tenyérbe mászó ember a Fletó, olyan, aki szándékosan keresi a konfliktusokat. És közben olyan tudományos arckifejezéssel néz az emberre, hogy el kell olvadni. Szem nem marad szárazon tőle. Hát most úgy néz ki, nem fog már annyit nyilatkozni a gördülékeny ember, lapátra kerül, onnét meg vissza a kádkőiparba.
És akkor majd végképp kiderül, Apró-e a Gyurcsány.
Az nem lehet, hogy abban az országban, ahol Telekik és Bethlenek voltak államférfiak, kormányfők, most egy ügyeskedő kádkőgyáros vigye a haza ügyeit, biznisz alapon, csak mert jó buli miniszterelnöknek lenni.
Hát most, hál’ istennek úgy néz ki, vége a játéknak.
Game over. Két évünk sajnos ráment.

Jöhet a népszavazás: munkaszüneti nap lehet december 24.