Reformok máshogyan

Valószínűleg feltűnt önöknek is, hogy újabban öles betűkkel hirdetik a napi- és hetilapok: hatalomra kerülvén megszorítana a Fidesz is. Olyannyira, hogy „Formálódik az Orbán-prés” (copyright by Népszabadság). Persze a tájékozatlan választópolgár méltán hiheti azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt sem „különb”, mint a kormánykoalíció. Ha a tűz közelébe jutna, rántana egyet a nadrágszíjon. Harsogják is a baloldali gazdasági szakértők: nincs más pálya, csak a „kijelölt út” járható. Az MSZP témával kapcsolatos közleménye szerint „szűk körben ma már Orbán Viktor is beismeri, hogy egyetlen reális program van Magyarország számára: az, amit a kormány képvisel”.
Holott másról van szó. Megszorító intézkedésekre szükség van, természetesen nem azért, mert a Fidesz is azt „akarja”. Hanem azért, mert az előző kormányzati ciklusban a költségvetések története az ad hoc döntések, a megszorítások és a kiengedések, a pénztologatások és a trükközések folyamatává vált. Odáig jutottunk, hogy hazánk momentán egyetlen pénzügyi mutatót sem teljesít az euró bevezetéséhez. Mindez pedig azt jelenti: cefetül állunk az államháztartási hiány, az infláció, az államadósság és az általános kamatszint területén. A hőn áhított nyugat-európai gazdasági mérőszámoktól távolabb kerültünk, mint azt valaha – rémálmainkban – gondoltuk volna. Hitelességünk megkopott, s ha nem lennénk nyugati védőernyő (NATO- és EU-tagság) alatt, valószínűleg pillanatok alatt kivonnák a pénzüket hazánkból a külföldi befektetők. Analizálva az előző évek gazdaságpolitikai produktumát, megállapíthatjuk, kész csoda, hogy a gazdaság fontosabb ágazatai nem rogytak össze; önmagában például a körbetartozások miatt. Nem mellékesen jegyezzük meg: utóbbi tételt szakemberek több száz milliárd forintra becsülik. Ha pedig megvizsgáljuk, hogy uniós körülmények között mire lenne képes többek között a mezőgazdaság, az építőipar vagy éppen az idegenforgalom, az összkép bizony lesújtó. Leszámítva ugyanis néhány prosperáló vidéki térséget és ambiciózus nagyvárosainkat, a gazdasági lehetőségek folyamatos szűkülésének lehetünk tanúi. A friss statisztikák szerint ugyanis nemcsak a belső kereslet esik vissza, hanem csökkenő megrendelésekről számolnak be a honi vállalkozások is. A jövő esztendőt pedig már a kormány is eleve fekete évjáratnak tekinti, hiszen jelentősen visszaesik a magyar gazdaság növekedési üteme. Amennyiben pedig a kabinet is sötétnek látja a jövőt, lesz itt nemulass.
Hangsúlyozzuk: az nem elég, ha az M1-es autópálya mentén – Budapesttől Hegyeshalomig – lendületesen növekszik a gazdaság, az egész országnak gyarapodnia kell. Ráadásul olyan időszakban kezd legyengülni Magyarország, amikor a világgazdaság, illetve a számunkra legfontosabb felvevőpiac, az Európai Unió is dübörög. Csak halkan jegyezzük meg: a kelet-közép-európai térségben meg mi növekszünk a legkevésbé. Ki látott már ilyet?
Ám térjünk vissza a megszorításokhoz. Ebben az országban azt már nem kell senkinek ecsetelni, hogy a baloldali kormánykoalíció milyen – fogalmazzunk diszkréten – nagyvonalú és teljesíthetetlen ígéretekkel nyert a tavaszi parlamenti választásokon. Bizonyára sokan emlékeznek arra is, hogy egy időben le volt tiltva a Pénzügyminisztériumban a hiányszámítás. Ugyancsak ismerős lehet az is, hogy az országgyűlési választások után a kormányfő beismerte: a deficit kétszerese lesz az idén a hivatalosan tervezettnek. Az azonnali kiigazítás hátterében tehát az áll, hogy a megbillent gazdasági egyensúlyt helyre kell állítani. Következmény: megszorítások nélkül pillanatnyilag nem megy.
De nem árulunk zsákbamacskát: egyelőre mi sem tudjuk, hogyan is illeszthető be a jelenlegi költségvetési és államigazgatási rendszerbe a Fidesz által ajánlott alternatív gazdasági program. Egészen pontosan azért, mert a szóban forgó „ellenzéki csomag” most készül. Hogy miért csak most? A magyarázat roppant egyszerű: a legnagyobb ellenzéki párt a tavaszi választási kampányban bemutatott programját a napokban egészítette ki a reform-alapelképzeléssel és a jelen helyzetből adódó megszorítási szükségszerűséggel. Mi is csak annyit tudunk, amennyit a polgári párt vezetői ismertettek: a készülő alternatív gazdasági program tárgyalási alap egy új, határozott időre felállítandó szakértői kormány intézkedéseihez. A definíció egészen pontosan így szól: a gazdasági helyzet átértékeléséből adódó új elemekkel bővült a Fidesz programja, amelynek fókuszába a költségvetési hitelesség visszaállítása, illetve a költségvetés konszolidációja, kiigazítása került. Emellett a legnagyobb ellenzéki párt öt, nagy átalakításokkal járó irányt is megnevezett. Mégpedig az adó, a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás és az önkormányzatok rendszerének reformját. Legalább 500–1000 milliárd forintnyi forrás kellene ennek a nemzeti reformalapnak, hogy betölthesse feladatát. A Fidesz tervei szerint az alapból a következő kettő–négy évben fedeznék az ágazatok átalakítását. A százmilliárdok forrása megegyezés tárgya lenne a szakértői kormány és a nemzeti kerekasztalok résztvevői között. Ám tehetne bele összegeket az állami költségvetés, például bizonyos adóbevételeket vagy egyszeri befizetéseket ide irányítana. Az sem mellékes: kiegészült a program a személyes, polgári jogi és a kormányzati felelősség, illetve felelősségre vonás kérdésével. Mint tudjuk, a Fidesz fel is jelentette a miniszterelnököt közérdekű adatok eltitkolása miatt. Ide tartozik, hogy a párt elképzelései továbbra is az államháztartási kiadások átszervezésén alapulnak, szemben a kormány által elfogadott, a bevételeket adóemelések révén növelő programmal.
Ugyanakkor a Fidesz középtávon még számos módosítást tervez különböző területeken. Például a közbeszerzési program átalakítását, a szakképzési törvény módosítását, a foglalkoztatást érintő adó- és járulékterhek ütemezett csökkentését, a kis- és középvállalkozások tőkeerősítését, nagyarányú munkahelyteremtést. Magyarán az ellenzék nem „számol le” az adó- és járulékcsökkentésen alapuló gazdasági dinamizálással.
A leírtakból talán kitűnik, hogy bőven van eltérés az MSZP– SZDSZ alkotta kormánykoalíció és a Fidesz gazdasági programjai között. Óriásit téved az, aki összemossa a kettőt. Különösen annak a fényében, hogy a hatalmon lévő baloldali pártok átgondolatlan gazdaságpolitikája miatt van szükség azonnali lépésekre. És még arról nem is szóltunk: a hatályban lévő konvergenciaprogram alkalmatlan a gazdasági egyensúly megteremtésére, az euró bevezetésére, sőt a Nemzeti fejlesztési tervben foglaltak megvalósítására is. Nem is csoda, hogy az Európai Unió gyámkodik a program végrehajtása felett, és hat hónap múltán számon kéri, hogy beindította-e a kormány a reformokat. Ne feledjük: a haladék csak áprilisig tart.
Bármi történjen is a következő időszakban, azt a Fidesznek is tudnia kell, hogy nem elég az adóbevételek növelése, illetve a központi kiadások csökkentése. A Magyarországon kialakult politikai válság legnagyobb tanulsága tudniillik az, hogy a reformok véghezvitele társadalmi konszenzus nélkül kivitelezhetetlen.
Egyedül nem megy. Senkinek.