A látványpolitika folytatása

Gyurcsány Ferenc kitörne a népszerűtlenség karanténjából. Az önkormányzati egyeztető fórumon megjelent polgármesterekkel és megyei közgyűlési vezetőkkel tárgyalásokat folytatott az Új Magyarország fejlesztés terv jövőjéről. A fagyos hangulatú megbeszélés sok mindennek volt minősíthető, csak komoly eredményekkel kecsegtető plénumnak nem. Megint miniszterelnöki kioktatás zajlott. Eszerint az Országházban elhangzó Gyurcsány-felszólalásokat bojkottáló Fidesz csak akkor hajlandó egyeztetésekre, ha pénzről van szó. A kormányfőtől már megszokott pökhendi hangnem joggal okozott megütközést a fideszes önkormányzati vezetők körében. Az 1600 milliárd forint, amely az Európai Unió következő hatéves költségvetési ciklusában érkezhet Brüsszelből a regionális operatív programok finanszírozására, ugyanis nem a kormány pénze, hanem a magyar adófizetőké. Felhasználásukról a legszélesebb konszenzus mellett kell dönteni. Amennyiben a miniszterelnök tárgyalásokat kezd az érintett önkormányzati szervezetekkel a fejlesztéspolitikai irányelvekről és az ezeket koordináló testületek összetételéről, akkor ezzel nem gesztust gyakorol, hanem csupán a törvények által előírt kötelességét teljesíti. Az október 1-jei választások végeredménye alapján egyértelmű, hogy a települések és a megyék vezetőinek legitimitása jelenleg szilárdabb alapon áll, mint a kormányé. Ennek ellenére a regionális fejlesztési tanácsokban sorra kormánypárti kádereket választottak elnökké a jogi lehetőségeket brutális egyértelműséggel kihasználó önkormányzati minisztérium vezényletével. A koalíció ezzel egyértelművé tette, hogy nem ismeri el a helyhatósági választásokon kifejezett többségi akaratot. Saját hatalmi céljai előbbre valónak bizonyulnak a demokrácia alapértékeinél és az önkormányzatok függetlenségénél.
Hasonlóan minősíthető a régiókat erőltető kormányfő azon kijelentése is, melyben azt állította, hogy másképpen alakult volna az EU-támogatások elosztásáról döntő fejlesztési tanácsok összetétele, ha az ellenzéki párt megszavazza nyáron az ezzel kapcsolatos kétharmados törvényjavaslatot. Ez a parabolisztikus logika a Szegénylegények című Jancsó-film fekete köpenyeseinek módszereihez hasonlítható. A kiszolgáltatott felek bármit tesznek vagy nem tesznek, cselekedeteiket és szavaikat a hatalom felhasználja ellenük, majd a következő lépésként azonnal újabb csapdát állít fel, kikerülhetetlen kényszerhelyzetet teremtve. Ha a Fidesz belement volna a régiórendszer kampányszerű gyorsasággal történő kialakításába, akkor is rátelepedett volna a kormány a fejlesztési tanácsokra, legfeljebb más jogi alapról kiindulva söpri le a helyhatóságokat.
Szintúgy nem tartozik a kormányfő feladatai közé, hogy kénye-kedve szerint szemezgessen, kikkel ül le tárgyalni. Ugyanis nem szemezgethet. Az önkormányzatok autonóm intézmények, melyeknek az alkotmány által garantált elidegeníthetetlen jogaik vannak. Kizárólag rájuk tartozik, hogy milyen formában intézményesítik az együttműködést, és hogy hány érdek-képviseleti szervet hoznak létre. A végrehajtó hatalom ellensúlyát képező helyhatóságok jogkörének és függetlenségének bárminemű korlátozása veszélyt jelent a demokráciára és a pluralizmusra.
Ám a hirtelen feltámadt konszenzuskeresési roham várhatóan a továbbiakban is folytatódik. Szép számmal akadnak még olyan politikai céllal működő testületek, amelyekben jelentős súllyal vannak jelen a nagyobbik ellenzéki párthoz kötődő közéleti személyiségek. És amikor Gyurcsány konzultáció céljából meghívást küld az Európai Parlament magyar képviselőinek, ugyanaz a szándék vezérli, mint az önkormányzatok esetében. Ha sor kerül a találkozóra, már most borítékolni lehet, hogy semmiféle érdemi döntés nem fog születni, ellenben az EP fideszes képviselőinek is végig kell majd hallgatniuk a miniszterelnök arrogáns hangvételű, pimasz vádaskodásait.
Gyurcsány számára életbevágóan fontos, hogy a sajtót a tárgyalóasztalok körül nyüzsgő politikusok képei töltsék meg. Az MSZP jövő februári kongresszusa előtt, amelyen egyedüli jelöltként a pártelnöki székre pályázik, demonstrálnia kell megmaradt hívei előtt, hogy az önkormányzati választások elvesztése és a koalíció nyár óta elszenvedett hatalmas népszerűségvesztése ellenére pozíciója szilárd. A szocialista párt sajátos belső törvényeit jól ismerő kormányfő tisztában van vele, hogy amennyiben a gyengeség legkisebb jelét mutatja, ugyanúgy átcsapnak fölötte a hullámok, ahogyan ez Medgyessy Péterrel történt. Az elkövetkező időszakban a belpolitikai feszültség részleges enyhülése az érdeke. Lehetőleg persze úgy, hogy eközben a közvélemény előtt ő tetszeleghessen a megtámadottsága ellenére is békét kereső fél szerepében.
A feltételezhető indítékok között szerepel Orbán Viktor gyengítése is. A cél, hogy az érdemi tárgyalásoknak legalább a látszatát sikerüljön felmutatni azon ellenzéki irányítású fórumokkal, amelyek nem kapcsolódnak intézményesen a kormányfő elleni bojkottot kezdeményező Fidesz-elnök személyéhez. Gyurcsány arra számít, hogy az Európai Unióból a jövő évtől érkező fejlesztési célú támogatások iránti várakozás és a hazai költségvetéshez kötődő érdekek előbb-utóbb a Fidesz parlamenti képviselőcsoportját is rákényszerítik az eddig alkalmazott eszközök megváltoztatására. Ha bármilyen, számára kedvező változás történne a közeljövőben a nagyobbik ellenzéki párt és a kormány viszonyában, akkor a baloldali média hathatós támogatásával presztízsgyőzelemként tudná felmutatni a szocialista párt depresszióban szenvedő hívei előtt. Ezzel persze még jottányit sem javulna a kormány össztársadalmi megítélése, de jelentősen felerősítené azt a rohamosan gyengülő vélekedést, miszerint ő a legalkalmasabb az ország irányítására.
A konvergenciaprogram politikai következményeinek túléléséhez tettestársakra is szükség van. A megszorító intézkedéseknek jelenleg minden terhe a koalíció pártjaira nehezedik. Az önkormányzati választásokon elszenvedett kiütéses vereség és a szeptember 17-én kirobbant tüntetéshullám együttesen sem tudta lemondásra kényszeríteni a hazugságokra épülő látszatkormányzást folytató miniszterelnököt. A legnyomasztóbb hónapok azonban ezután következnek. A nyugdíjasok és a családok ellehetetlenítése, a munkavállalókat sújtó pénzbehajtás és az állami ellátórendszerek átgondolatlan reformokkal történő szétzilálása újabb, ma még nehezen kiszámítható tiltakozáshullámot indíthat el, amely vélhetően további népszerűségvesztéssel fog végződni. Ennek elkerüléséért a kényelmetlen intézkedések egy részét a koalíció megpróbálja ráerőszakolni az önkormányzatokra. Annak reménye hajtja Gyurcsányt, hogy a kétségbeesett emberek nem az előző ciklus felelőtlen kormányzásában keresik majd a hibát, hanem dühük a hivatalában lévő, nagy többségében a parlamenti ellenzékhez kötődő polgármesterekre fog irányulni.
A ravasz következetességgel kimunkált csapdahelyzetben az önkormányzati szféra irányítását kezében tartó polgári erőknek egyetlen lehetősége marad. A települések és a megyék napi problémáinak hatékony, szakszerű kezelésével, illetve a helyhatóságok jogainak következetes őrzésével bebizonyítani, hogy a jelenleg regnáló kormánykoalíciónak van hiteles és kiszámítható alternatívája. Ebben az országban soha többé nem fordulhat elő, hogy az emberek rosszabbul fognak élni, mint az előző esztendőben.