Sopron becses, mégis kevésbé ismert építészeti emlékei közé sorolhatjuk a Szentlélek utcában található kis templomot. A nyugat-dunántúli város szerényen háttérbe húzódó régiségeihez hasonlóan a hozzájuk kapcsolódó históriai háttér is inkább csak a múlt iránt mélyebben érdeklődők számára dereng, sok-sok évszázad távolából. Amint az előző héten bemutatott Szent János-templom esetében, ezúttal is a középkori Magyarországon tevékeny johanniták működésébe botlunk Sopronban.
A szentföldi alapítású keresztes lovagrend – Ordo Equitum Hospitaliensium Sancti Joanni de Jerusalem – eredetileg a hosszú és veszélyes zarándokutakon részt vevő, ellenségnek és betegségeknek kiszolgáltatott jámbor hívek istápolására alakult az 1050-es években. A fegyveres barátok két évszázad alatt egész Európára kiterjedő hálózatot szerveztek, erődített rendházak, kórházak és kolostortemplomok százait építették. Hazánkba a XII. század derekán érkeztek, működésük és hatalmuk a tatárjárás utáni évtizedektől az 1400-as évek végéig élte virágkorát. A védelmi – és az uralkodóinktól rájuk testált egyéb, például közjogi és pénzügyi – feladatokon kívül, mai szóval, az ország közegészségügyi ellátásában is fontos szerepet játszottak. Ispotályaik mindenütt a betegápoláshoz szükséges folyóvíz közelében, gyakran gyógyvízforrások mellett épültek, így Sopronban is: az óvárost észak felől megkerülő Ikva folyócska partján telepedtek le a keresztesek.
Okleveles adatok csak viszonylag későn, 1406-ban szólnak a lovagok ispotályáról (és „Szent Lélek”-templomáról), ám az bizonyosra vehető, hogy a János vitézek Sopronba költözésük, 1247 után nem sokkal már megépítették az első szociális intézményüket. Ennek helye a fallal kerített óvárost a bécsi külvárossal és a Szent Mihály-dombbal összekötő híd mellett volt. A Balfi utca sarkán álló, Ikvahíd 2. számú, XVIII. század végi lakóház falai őrzik a középkori kórház maradványait; a hidat régen Ispotály hídnak nevezték a soproniak. Közelében, a Bécsi-domb felé emelkedő utcában áll a templom, melynek Szentlélek titulusa emlékeztet rá, hogy a militáns szerzet szolgálati kötelmeibe a spirituális gondviselés szintén beletartozott. Az egyhajós, sokszög szentélyű épület alapos újkori renoválások jegyeit mutatja, azonban alaprajza, szerkezete és faltömege híven megtartotta kora gótikus formáit. A nyugati homlokzat sarkainál és a hosszfalak mentén látható támpillérek eredetileg a csúcsíves karzat és a boltozat nyomását csillapították, s a később átalakított ablakok is követik a XIV. századi ablaknyílások elhelyezését. Legépebben a délnyugati sarok fölé magasodó, karcsú, hatszögletű torony őrizte meg gótikus mivoltát. Gondosan faragott és illesztett fertőrákosi kövekből készült. Ormát háromszögek alkotta korona díszíti, a hegyes, gúla formájú sisakot is kőből falazták. Ezt a toronytípust sok helyütt láthatjuk Sopronban és környékén: legközelebb a Fő téri bencés templom északi oldalán és a Szent János-egyházon; Bánfalván a Mária Magdolna-templomon, de a távolabbi Nagylózs falusi egyházán, illetve Pozsony korabeli szerzetesi épületein is feltűnik a hatszögű, gúla sisakos kőtorony.
Vlagyimir Putyin
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
