Lassú vagyok, igaz? – vezet be lakásába Biczó István, a DIAB-PED-Prevenet cukorbetegekért létrejött alapítvány vezetője, aki huszonhét éves kora óta küzd a diabétesszel. István nehezen nyit ajtót, mert csak tolókocsival tud közlekedni budapesti, második emeleti lakásában. Cigarettára gyújt.
– Ötvenévesen vesztettem el mindkét lábamat. Amikor lefeküdtem, még száznyolcvanhét centiméter voltam, a műtét után a térdem alatt tíz centivel véget értem.
István betegségének előzményei műegyetemista korába nyúlnak vissza. A Szovjetunió egyik építőtáborában dolgozott hat hétig. A kőkemény megterhelés és az ottani koszt miatt több mint tíz kilóval könnyebben tért haza. Újra sportolni kezdett, azonban mindig hamar elfáradt. Megnősült, majd tanítani kezdett egy iskolában. Tanítás után – aludt.
Ágynak esett. Kiderült, hogy magas a vércukra. Eleinte tablettával kezelték, nem inzulininjekcióval. Önmagát csapta be: a tabletta hozta a tolókocsit. Az amputációs pavilonban műtétje idején hetven ágyon végtaghiányos emberek feküdtek. Kétharmaduk cukorbeteg volt.
Azóta számuk egyre nő. Kempler Péter egyetemi tanár cikke szerint míg 1998-ban háromezren vesztették el valamelyik végtagjukat cukorbetegség következtében, addig 2005-ben ez a szám már négyezerre nőtt. Ezt a tendenciát igazolja a Nemzetközi Cukorbeteg-szövetség (IDF) 2006-os tanulmánya az európai diabéteszesekről, amelyben Magyarországot is vizsgálták. A felmérés szerint a lábamputációk hetven százaléka ma már a cukorbetegségre vezethető vissza.
Egy diabéteszes lábamputációja azonban nemcsak a beteg személyes tragédiája, hanem jelentős pénzügyi probléma is, ugyanis a cukorbetegek ellátására fordítható egészségügyi források 15–25 százalékát felemészti. Hiszen hosszú ideig kell a betegnek kórházban tartózkodnia, a rehabilitációja is sokba kerül, akárcsak az otthoni ápolás.
Két fő fajtáját különböztetik meg a cukorbetegségnek az orvosi szakkönyvek. Az I-es típusúnál a hasnyálmirigy nem termel inzulint, azt a hormont, amelyik szabályozza, hogy szervezetünk mennyit vegyen fel az energiát adó vércukorból, pontosabban az élelem lebontásakor keletkező glükózból. Ez a típusú rendellenesség rendszerint gyermek- vagy fiatalkorban jelentkezik. A betegeknek az életben maradásukhoz naponta szükséges az inzulininjekció. (Az inzulint Frederick Banting fedezte fel 1921-ben, az ő születésnapján, november 14-én van a diabétesz világnapja.)
A korábban felnőttkori cukorbetegségnek is nevezett II-es típusú diabétesz régebben csak idősebb korban volt jellemző, ma már Magyarországon is egyre több gyerek szenved ebben a betegségben. Bár pontos adataink nincsenek, Kozári Adrienne, a Pécsi Gyermekklinika adjunktusa említ egy korábbi, 2000-es vizsgálatot, amelyből kiderül, hogy tíz év alatt háromszorosára nőtt a cukorbeteg gyerekek száma, ezen belül nőtt a négy év alattiak aránya. Kozári szerint most is ez a tendencia Magyarországon, sőt egyre több II-es típusú diabéteszes páciense van a gyerekklinikán, holott tíz éve még egyáltalán nem volt a betegei között ilyen típusú cukorbetegségben szenvedő. Ma csaknem húsz kiskorút kezel.
A diabéteszesek kilencven százaléka a II-es típusú cukorbetegségben szenved, amelynek kiváltó oka a mozgásszegény életmód, illetve a zsír- és szénhidrátdús ételek fogyasztása.
Hosszú Évának, a budapesti 2-es Számú Gyermekklinikán dolgozó főorvosnak a praxisában is megjelent a II-es típusú cukorbetegség. Míg tíz éve neki sem volt ilyen betege, ma a gyerek diabéteszeseinek három százaléka az. Szerinte a gyerekek, akárcsak a felnőttek, keveset mozognak, kevés rostot visznek be a szervezetükbe, viszont sok szénhidrátot – édességet – esznek, és elhíznak.
A kövér embernél megváltoznak az anyagcsere-folyamatok, megváltozik az inzulinkiválasztás és az inzulinérzékenység is. Ez a II-es típusú cukorbetegség kiváltó oka.
– Amikor egy túlsúlyos gyereket behoznak a kórházba, hogy derítsük ki, mi a kövérségének az oka – mondja Hosszú Éva –, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy nem hormonális okból hízott el. Csak a szülő általában nem akar szembenézni a saját felelőtlenségével. Azzal, hogy sokszor könnyebb a gyereknek a reklámok hatására egy csokit vagy valamilyen különleges édességet adni, mint figyelni rá, szeretni.
A kövér gyerekeknek azonban csak kis százaléka cukorbeteg. Igaz, egyre nagyobb százalékuknál csökken a cukorérzékenység, ami ugyanúgy okozhat szív- és érrendszeri szövődményeket, mint ha már cukorbetegek lennének, mondja a főorvos. Ha időben sikerül változtatniuk az életmódjukon, mentesülhetnek a cukorbetegség szövődményeitől, ami a szív- és érrendszeri betegségektől való megmenekülésüket is jelentheti.
A már említett idei IDF-felmérés szerint az Európai Unióban 14 millió gyermek túlsúlyos, ami egészségügyi katasztrófát idézhet elő. Csak Angliában tíz év alatt 75 százalékkal nőtt az elhízott gyermekek száma, ezzel együtt évente 40 százalékkal (!) nőtt a II-es típusú cukorbetegségek előfordulási gyakorisága is a tizennyolc év alattiak körében. Olaszország egyes körzeteiben a gyerekek 36 százaléka elhízott. Az olasz gyerekek nagy része is bedől az egészségtelen ételeket reklámozó tv-hirdetéseknek, és chipset rág alma helyett.
Franciaországban is egyre többen betegednek meg húszévesen a II-es típusú cukorbetegségben, holott az tizenöt esztendeje csak az ötvenéveseknél fordult elő. A felnőtteknél sem jobb a helyzet. A svédek és a finnek húsz százaléka a II-es típusú cukorbetegséggel küzd. Németországban az elmúlt negyven évben a tízszeresére nőtt a cukorbetegek száma, ma már több mint hatmillióan vannak. Oroszországban csaknem tízmillióan diabéteszesek.
A magyar számokról megoszlanak a vélemények. A Magyar Diabetes Társaság 2003-ban Jermendy György professzor vezetésével vizsgálta az adatokat. Akkor 300 ezer cukorbeteget tartottak nyilván és 250 ezer „jelöltet”. Mára, vagyis három év alatt 200 ezerrel nőtt a számuk, félmillióan vannak, míg a veszélyeztetettek száma megnégyszereződött, egymillióra tehető.
Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének vezetője szerint az arány fordított. Egymillió a cukorbeteg Magyarországon, és a veszélyeztetettek száma 500 ezer. A szakkönyvek szerint ha a betegséget nem kezelik, a verőerek és más szövetek károsodhatnak, agyvérzés, vakság, veseelégtelenség, idegkárosodás, végtagelhalás és impotencia alakulhat ki. Jellemző adat, amelyet szintén az IDF-felmérésben találhatunk, hogy 2001-ben 29 ezer német cukorbeteg vesztette el valamelyik vagy mindkét alsó végtagját. Itt olvashatjuk azt is, hogy Horvátországban két éve a cukorbetegek zöme veseelégtelenséggel küzdött. A Cseh Köztársaság egészségügyi költségvetésének 15 százaléka megy el cukorbetegek kezelésére. Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet, 154 millió eurót emészt föl a diabéteszesek ellátása, amelyből az állam 121,5 millió eurót áll. A fennmaradó összeg a betegeket terheli.
– A leendő felnőttek betegségeinek kialakulása a büfékben kezdődik – folytatja Hosszú Éva. A gyerekek pénzzel a zsebükben, de reggeli nélkül mennek iskolába. „Majd az iskolai büfében veszel valamit”, engedi útjára a szülő a nebulót, aki meg is veszi a kakaós csigát és a kólát. Az édes löttyök pedig nem oltják a szomjukat, csupán az éhségérzetüket csökkentik.
Ráadásul az iskolai étkeztetés sem a legegészségesebb. A főzeléket legtöbbször túl sok rántással készítik, mellé rántott húst adnak. A panírban is nagyon sok a kalória. Az orvos szerint a kalóriákkal óvatosnak kell lennünk. Hiába főzünk egészséges alapanyagokból, ha túl sokat eszünk. A durumlisztből készült tésztában, a barna kenyérben, sőt a müzliben is rengeteg a kalória. Ahhoz, hogy helyesen táplálkozzunk, meg kell vennünk a kalóriatáblázatot, és annyit kell ennünk, amennyire szükségünk van.
Míg Farkasné Rolléder Judit iskolatitkárra várok Budapest egyik középiskolájában, egy szőke, nyolc év körüli kislány lép ki az egyik kisteremből az anyukájával. „A kislány cukorbeteg. Az anyukája most hozta neki az ételt, és beadta az injekciót” – szólal meg mellettem egy tanárnő. Tehát sokan vagyunk, konstatálom, hiszen Judit fia, a tizenöt éves Árpád is cukorbeteg. Betegségét alig fél éve diagnosztizálták.
Kiderült, hogy I-es típusú cukorbetegségben szenved. Ez – a mai tudásunk szerint – nem függ össze a kövérséggel, de Árpád életmódja ugyanúgy megváltozott, mintha II-es típusú inzulinra szoruló cukorbeteg lenne.
– A kórházban tudatosult bennem, hogy a fiam, ha nem jut inzulinhoz, meghal – mondja Rolléder Judit. – Kétségbeestem. Ez az állapot három-négy hétig tartott. Az, hogy valamennyire magamhoz tértem, Árpádnak köszönhető. Csodálatosan állt a helyzethez. „Édesanya, ez az én érdekem”, mondta, és szó nélkül beadta magának az injekciót, holott azelőtt rettegett a tűtől. Árpád naponta négyszer szúrja magát.
Azonban az inzulin diéta nélkül nem érne semmit. A fiúnak az orvos által pontosan meghatározott szénhidrátmennyiséget szabad csak ennie, sem többet, sem kevesebbet. Egy növésben lévő fiúnál ez kétszáznegyven gramm. Ami ötven grammot jelent reggelire, rá két órára húsz gramm tízóraikor. Árpád egy óra múlva tíz gramm szénhidrátot tartalmazó gyümölcsöt, utána ebédre hatvan grammot tartalmazó ételt ehet, két óra múlva húszgrammnyit uzsonnára, egy óra múlva tíz grammot gyümölcs formájában, majd vacsorára hatvan grammot fogyaszthat. Lefekvés előtt jöhet még tíz gramm szénhidrát gyümölcsben. Szénhidráttartalmú étel a tészta, a rizs, a burgonya és a kenyér. A sovány húsokban nincs szénhidrát, az almában is kevés. Tojásból hetente két darabot ehet.
– Mit jelent a mindennapokban a cukorbetegség? A szabadság elvesztését – folytatja Judit. – Eleinte úgy éreztem magam, mint egy konyhai robot. Mást sem csináltam, mint főztem és számoltam. Az étel minden összetevőjét lemértem, majd az egészet újra. Betegsége óta a gyerekem nem fizethet be az iskolába, én főzök neki. Általában három-négyféle ételt készítek, és azt variálom.
Mindez a családra anyagilag is pluszterheket ró. Bár betegsége miatt Árpád után kiemelt családi pótlék jár, ami tizenegyezer forintot jelent. Ezt azonban csak tizennyolc éves koráig kapja a család. Hogy középiskola után mi lesz, rejtély. Az anya szerint Árpád étkeztetése már most ennek a háromszorosába kerül. Az inzulint és a „tollat”, amelybe a tű kerül, Árpád ingyen kapja. A vércukorszintmérő tesztcsíkért és a tűért minimális összeget kell fizetni. Mindezt közgyógyellátási igazolványra kapják. A baj csupán annyi, hogy a közgyógyellátási igazolvány addig jár, ameddig a családi pótlék, azaz Árpád tizennyolc éves koráig. Csak a tesztcsík teljes áron 12 ezer forint lenne.
– Felfedeztünk egy fagylaltot – zárja a beszélgetést Judit –, amelynek száz grammjában öt gramm szénhidrát van. Amikor először ette, azt mondta a fiam: „Édesanya, én olyan szabadnak érzem magam.” Én is, ha a gyerekklinikán a kontrollon a sok pici cukorbetegre nézek. Mi legalább Árpád gyerekkorát valódi szabadságban tölthettük.
origo.hu
Rengeteg ember menekülhet el Debrecen környékéről
