Forradalom napról napra

Komjáthy István
2006. 11. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

December 4., kedd
Az egész lengyel nép: szolidárisak vagyunk önökkel. Együtt vagyunk harcukban és szenvedéseikben. Országukról egyre riasztóbb híreket kapunk, és különösen megrendít bennünket a lakosság deportálásának a híre. Tudomásunkra jutott, hogy néhány író is hasonló sorsra jutott. Ami ma Magyarországon történik, az összes lengyel író lelkiismeretét felrázza, akik ismerik a szabadság értékét és árát. A kong[resszus]t a szovjet meg akarta akadályozni. Nagy, néma tüntetést hirdettek meg mára. Fekete gyászszalag. Tegnap a Népakarat lefújta. Ma reggel a körúton olvastam a pár litografált soros felhívást. Fél 11-kor találkoztam az első felvonuló csoporttal a New York palota előtt. Húsz aszszony, leány lehetett. Elöl egy húszéves barna lány ment, virágot tartott a kezében. Kettesével követték társai. Megkérdeztem egyet, büszkén mondta, hogy tüntetni mennek a Hősök terére. Busszal a Dózsa György útra siettem. Zászlók alatt hosszú sorok kígyóztak ekkor már a tér felé. A csoportok a liget útjain haladtak, s a millenniumi emlékmű felől közelítették meg az ismeretlen katona sírját. A teret körös-körül szovjet páncélautók vették körül. Gépágyúik a menetre szegeződtek. Az ismeretlen katona sírjánál magyar tisztek állottak, száz és száz gyertya világította meg a virággal borított emlékművet, s szakadatlanul áradt a sok felvonuló. „A magyar anyák hőseiknek.” Himnuszt énekeltek. Lukácsy S., Varga Béla; a jugó követség elől órákig meghatódottan néztük a tüntetést. A ruszkik lezárták az Andrássy utat.
Pannónia u. 81., általános fiúiskola. Fél 12 óra felé, amikor kijöttek az iskolából. A tanári ablakok alatt feltornyozták a könyveket. Nagy kazal. Orosz tankönyv, füzet. Égett. Ordították: ruszkik, haza! Jött egy rendőr. Az ablakban ott álltak a tanárok. Úttörővezető mérgében: – Ha nem mentek haza, akkor itt maradtok, s tovább égetitek a könyvet. Az alkotmánytant is elégették. Fagerendára rakták a táskákat, s úgy szedték ki. (Mindennap ég.) Minden könyvből kitépik az orosz verset, anyagot s égetik. Tréfák: Milyen lesz az új pártjelvény? – Tölcsér és madár. Nyalnak és repülnek. – Jó estét, gyerekek. Ágyban vagytok már? Eldugtátok a benzinesüveget? Párna alá tettétek a géppisztolyt? – MSZMP: magyarországi szovjet megszállók pártja. – Új átok: legyen barátod a Szovjetunió, s védelmezzen meg az ENSZ. – Srác: Dobd már be az üveget! – Miért, észrevettek az oroszok? – Nem, a sarkon jön a mamám. – Az új pártjelvény olyan, mint a régi. Egy kalapács meg egy zabszem. – Miért kapta Zsukov a Lenin-csillagot? – Mert egy snájdig rohammal bevette a VII. kerület negyedik B osztályát. – Reszkess, Zsukov, jönnek a pesti óvodások. – Melyik a legnagyobb sportváros? Budapest, mert minden kapu előtt egy puskás öcsi áll. – Lengyel sofőrök hozták a Vöröskereszt-adományt. Nemzeti színeiken ott virított a Kossuth-címer.
Menonnal tárgyaltak ma a magyar írók (Tamási Áron, Déry Tibor, Örkény). Teljes együttérzéssel van, kapott anyagot. Remélhetünk. A lengyel írók meleg hangú táviratot küldtek a Magyar Írók Szövetségének. A lengyel írók 1956. november 29-től december 2-ig tartó kongresszusukon nagy megrendüléssel fogadták az önök levelét. Tragédiájuk első napjától fogva mi és az asszonyok bátran odaálltak a páncélautók elé, s beszélgettek az oroszokkal: – Ne féljetek. Nem bántunk benneteket. – Mit csináltok? – Halottat siratunk. – Hír: Malenkov – Mikojan; Hruscsov – Bulganyin helyett. Hír: deportálás új formája. Nyilatkozatot íratnak alá az elfogottakkal, hogy a szovjetben kérnek védelmet. Fűt-fát ígérnek.
Szabad rádió: ENSZ 14 ország jav. Nem tűrik a határozatok semmibevevését. – Beszámoltak az asszonyok tüntetéséről. A jugók vitatkoznak a bolgár sajtóval. Litvániában személycserék. Október 23. címmel illegális lap jelenik meg. Sorban állók közt (Lehel tér): baranyai bánya munkásai nekitámadtak az orosznak, aztán átmentek Jugóba – kiszabadult Erdei Ferenc. – Az angol professzorok magyarul tanulnak.
Lázár Pista híre a deportálás új formájáról.

Dec. 5., szerda
Tréfa. Hány nagyhatalom van? – Három: Ami, Anglia és a IX. kerület. Hír: 60 ezer ruszki átállt, a váci fogházba betörtek, a lőszerraktárat átadták a felkelőknek, csatlakoztak, s az általuk kiszabadított Maléter irányításával Mikulásra készülnek. – IX. kerületi pincelakás a laktanya mellett, lekvárt, mézet kérnek a gyerekek, s a tank előtt eldobják a lekváros- és mézesüvegeket. Csúszkál a tank. Kijönnek a ruszkik, s leölik őket. Ugyanott kenőszappant szórtak a tank elé. Spárgát kértek a gyerekek, kihúzták a szemközti házak közt, kézigránátot húztak rá. S pihentették az úttesten. Szürkületkor jött a tank. Egy jelre kihúzták a kézigránátot, s a tank felrobbant. – Buda: a Széna tér felé vezető úton a srácok füttylánccal szervezték meg a tankok közeledésének jelzését. Itt kisgyerekek tányérokat ezüstre festettek, s nagy területen kiszórták az utcára. Akna! Miután a tankok észrevették, megfordultak, s más irányba mentek. – Gyerekek öregasszonynak maszkírozták magukat. Bottal a tank előtt mozogtak. A tankok megálltak, legénységük kiszállt. S jelre a kapukból előtörtek. Vicc: kisfiú csenget egy házban: – Néni, kérem, ha jól megtörlöm a lábam, akkor bemehetek a szobába, hogy az ablakon kilőjek?
Több helyen az oroszok kisgyereket tettek fel a tankra, mert féltek. Szentes: Budapest felé egy gyerekcsoportot tartóztatott fel a rendőrség, akik Budapestre tartottak. A legfiatalabb közöttük hétesztendős, a legidősebb szép 15 éves kislány volt. A rendőrök „hová mentek?” kérdésére: – Jövünk Pestre, mert amit a pesti gyerekek tudnak, azt mi is vállaljuk. – Vicc: Miért sikerült ledönteni a Sztálin-szobrot? – Mert a lába elé tettek egy karórát. – Hogy hívják a Kossuth-mauzóleum körüli területet? – Rákosi mezőnek. – Műemlék volt-e a Sztálin-szobor? – Igen. Mátyás-korabeli. Rajkné vásárol. – Mi az, totó? – Nem, Titó! – Rajk-temetés után a rádió: Jót temettünk!
Beszélgetés a körúton egy szövőnővel: alacsony, tömzsi. Két hajógyári, az egyik: letartóztatták a munkástanács elnökét; a másik vitatja. Kiderül, hogy az óbudaiban. Fényképész.
A tömegből többen állították, hogy a szabó számlával igazolta magát, de ez sem használt. Több asszony felment a szabóékhoz az emeleti lakásba. Azzal tértek vissza, hogy ott sír az asszony a két gyerekkel, a hátsó lépcsőn vitték el az urát s az apósát. A tömeget a hír felbőszítette. Széltében tárgyalták az esetet. Állítólag két katona is segédkezett az elhurcolásban. A kapuban őrködtek, s azt állították, hogy nem történik bántódása a szabónak. A tömeg árulást sejtett, s mire a katonákat keresni indultak, azok kereket oldottak. – Az esetet a szemben lévő oldalon is nagy csoportok tárgyalták, s várták a fejleményeket. Orosz páncélautók jártak kettesével idegesen a ház előtt le s fel. Egy ízben megálltak, kérdezősködtek. A tömeg köréjük sereglett, erre jobbnak látták odébbállni. A házzal szemben lévő sarkon egy fényképésszel beszélgettem. Fényképész már a kezdet óta. Elmondta, hogy egy orosz tiszt panaszkodott: otthon lágerbe kerülnek, mert a magyar felkelés tanúi voltak. Kb. fél 5 lehetett, szürkült, amikor a tüntető menet befordult az Oktogonra. A Nemzeti felé tartottak az út jobb oldalán. Zászló lengett az élen, s percenként felhangzott az ütemes kiáltás: ruszkik, haza – ruszkik, haza! A szabóügy miatt ácsorgó tömeg egyszeriben a tüntető csoporthoz szegődött. Mások járdákról követték őket. E pillanatban orosz páncélos járőr futott el a tömeg mellett. Eget verő füttykoncert kezdődött. A két páncélos továbbhaladt. A siker felgyújtotta a tömeget. Zengett az egész körút. Az ablakok kinyíltak, és megteltek kíváncsi emberekkel. A Király utca sarkán ruszki páncélos fordult be a körútra, a koncert felerősített, s az orosz géppuskás meghúzta a ravaszt. Ekkor már sötét volt, csak a lámpák világítottak. A tüntető tömeg a váratlan támadás ellenére együtt maradt. Négy-öt orosz páncélostól kísérve értek a Wesselényi utcáig. Itt a páncélosok a tömegbe hajtottak, a tüntetők utat engedtek, s egy pillanatra lekanyarodtak a mellékutcákra. A másik percben azonban már újra a körúton állottak, s pillanatok alatt barikádot emeltek a villamosvágány mellett halmokba rakott utcakövekből. A ruszkik ismét tüzeltek, s egy fiatal munkás ottmaradt a csatatéren. Lábát érte a golyó. A kapu alól tömegek nézték végig a hősi küzdelmet. A köveket a katonák megkísérelték eltávolítani, de a kapuk alól hangzó fenyegetésre eltávoztak. – Hangok a tömegben, két munkás vitatkozik:
– Nem dolgozhatunk, nincs hozzá se kedv, se jóakarat, oroszok vették körül az üzemet. – Másik hír: a Bercsényi utcánál ávósok szállták meg az egyetemi épületeket. Munkások szabadították ki a letartóztatott egyetemistákat.
Folytatjuk

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.