Forradalom napról napra

December 4., kedd
Az egész lengyel nép: szolidárisak vagyunk önökkel. Együtt vagyunk harcukban és szenvedéseikben. Országukról egyre riasztóbb híreket kapunk, és különösen megrendít bennünket a lakosság deportálásának a híre. Tudomásunkra jutott, hogy néhány író is hasonló sorsra jutott. Ami ma Magyarországon történik, az összes lengyel író lelkiismeretét felrázza, akik ismerik a szabadság értékét és árát. A kong[resszus]t a szovjet meg akarta akadályozni. Nagy, néma tüntetést hirdettek meg mára. Fekete gyászszalag. Tegnap a Népakarat lefújta. Ma reggel a körúton olvastam a pár litografált soros felhívást. Fél 11-kor találkoztam az első felvonuló csoporttal a New York palota előtt. Húsz aszszony, leány lehetett. Elöl egy húszéves barna lány ment, virágot tartott a kezében. Kettesével követték társai. Megkérdeztem egyet, büszkén mondta, hogy tüntetni mennek a Hősök terére. Busszal a Dózsa György útra siettem. Zászlók alatt hosszú sorok kígyóztak ekkor már a tér felé. A csoportok a liget útjain haladtak, s a millenniumi emlékmű felől közelítették meg az ismeretlen katona sírját. A teret körös-körül szovjet páncélautók vették körül. Gépágyúik a menetre szegeződtek. Az ismeretlen katona sírjánál magyar tisztek állottak, száz és száz gyertya világította meg a virággal borított emlékművet, s szakadatlanul áradt a sok felvonuló. „A magyar anyák hőseiknek.” Himnuszt énekeltek. Lukácsy S., Varga Béla; a jugó követség elől órákig meghatódottan néztük a tüntetést. A ruszkik lezárták az Andrássy utat.
Pannónia u. 81., általános fiúiskola. Fél 12 óra felé, amikor kijöttek az iskolából. A tanári ablakok alatt feltornyozták a könyveket. Nagy kazal. Orosz tankönyv, füzet. Égett. Ordították: ruszkik, haza! Jött egy rendőr. Az ablakban ott álltak a tanárok. Úttörővezető mérgében: – Ha nem mentek haza, akkor itt maradtok, s tovább égetitek a könyvet. Az alkotmánytant is elégették. Fagerendára rakták a táskákat, s úgy szedték ki. (Mindennap ég.) Minden könyvből kitépik az orosz verset, anyagot s égetik. Tréfák: Milyen lesz az új pártjelvény? – Tölcsér és madár. Nyalnak és repülnek. – Jó estét, gyerekek. Ágyban vagytok már? Eldugtátok a benzinesüveget? Párna alá tettétek a géppisztolyt? – MSZMP: magyarországi szovjet megszállók pártja. – Új átok: legyen barátod a Szovjetunió, s védelmezzen meg az ENSZ. – Srác: Dobd már be az üveget! – Miért, észrevettek az oroszok? – Nem, a sarkon jön a mamám. – Az új pártjelvény olyan, mint a régi. Egy kalapács meg egy zabszem. – Miért kapta Zsukov a Lenin-csillagot? – Mert egy snájdig rohammal bevette a VII. kerület negyedik B osztályát. – Reszkess, Zsukov, jönnek a pesti óvodások. – Melyik a legnagyobb sportváros? Budapest, mert minden kapu előtt egy puskás öcsi áll. – Lengyel sofőrök hozták a Vöröskereszt-adományt. Nemzeti színeiken ott virított a Kossuth-címer.
Menonnal tárgyaltak ma a magyar írók (Tamási Áron, Déry Tibor, Örkény). Teljes együttérzéssel van, kapott anyagot. Remélhetünk. A lengyel írók meleg hangú táviratot küldtek a Magyar Írók Szövetségének. A lengyel írók 1956. november 29-től december 2-ig tartó kongresszusukon nagy megrendüléssel fogadták az önök levelét. Tragédiájuk első napjától fogva mi és az asszonyok bátran odaálltak a páncélautók elé, s beszélgettek az oroszokkal: – Ne féljetek. Nem bántunk benneteket. – Mit csináltok? – Halottat siratunk. – Hír: Malenkov – Mikojan; Hruscsov – Bulganyin helyett. Hír: deportálás új formája. Nyilatkozatot íratnak alá az elfogottakkal, hogy a szovjetben kérnek védelmet. Fűt-fát ígérnek.
Szabad rádió: ENSZ 14 ország jav. Nem tűrik a határozatok semmibevevését. – Beszámoltak az asszonyok tüntetéséről. A jugók vitatkoznak a bolgár sajtóval. Litvániában személycserék. Október 23. címmel illegális lap jelenik meg. Sorban állók közt (Lehel tér): baranyai bánya munkásai nekitámadtak az orosznak, aztán átmentek Jugóba – kiszabadult Erdei Ferenc. – Az angol professzorok magyarul tanulnak.
Lázár Pista híre a deportálás új formájáról.

Dec. 5., szerda
Tréfa. Hány nagyhatalom van? – Három: Ami, Anglia és a IX. kerület. Hír: 60 ezer ruszki átállt, a váci fogházba betörtek, a lőszerraktárat átadták a felkelőknek, csatlakoztak, s az általuk kiszabadított Maléter irányításával Mikulásra készülnek. – IX. kerületi pincelakás a laktanya mellett, lekvárt, mézet kérnek a gyerekek, s a tank előtt eldobják a lekváros- és mézesüvegeket. Csúszkál a tank. Kijönnek a ruszkik, s leölik őket. Ugyanott kenőszappant szórtak a tank elé. Spárgát kértek a gyerekek, kihúzták a szemközti házak közt, kézigránátot húztak rá. S pihentették az úttesten. Szürkületkor jött a tank. Egy jelre kihúzták a kézigránátot, s a tank felrobbant. – Buda: a Széna tér felé vezető úton a srácok füttylánccal szervezték meg a tankok közeledésének jelzését. Itt kisgyerekek tányérokat ezüstre festettek, s nagy területen kiszórták az utcára. Akna! Miután a tankok észrevették, megfordultak, s más irányba mentek. – Gyerekek öregasszonynak maszkírozták magukat. Bottal a tank előtt mozogtak. A tankok megálltak, legénységük kiszállt. S jelre a kapukból előtörtek. Vicc: kisfiú csenget egy házban: – Néni, kérem, ha jól megtörlöm a lábam, akkor bemehetek a szobába, hogy az ablakon kilőjek?
Több helyen az oroszok kisgyereket tettek fel a tankra, mert féltek. Szentes: Budapest felé egy gyerekcsoportot tartóztatott fel a rendőrség, akik Budapestre tartottak. A legfiatalabb közöttük hétesztendős, a legidősebb szép 15 éves kislány volt. A rendőrök „hová mentek?” kérdésére: – Jövünk Pestre, mert amit a pesti gyerekek tudnak, azt mi is vállaljuk. – Vicc: Miért sikerült ledönteni a Sztálin-szobrot? – Mert a lába elé tettek egy karórát. – Hogy hívják a Kossuth-mauzóleum körüli területet? – Rákosi mezőnek. – Műemlék volt-e a Sztálin-szobor? – Igen. Mátyás-korabeli. Rajkné vásárol. – Mi az, totó? – Nem, Titó! – Rajk-temetés után a rádió: Jót temettünk!
Beszélgetés a körúton egy szövőnővel: alacsony, tömzsi. Két hajógyári, az egyik: letartóztatták a munkástanács elnökét; a másik vitatja. Kiderül, hogy az óbudaiban. Fényképész.
A tömegből többen állították, hogy a szabó számlával igazolta magát, de ez sem használt. Több asszony felment a szabóékhoz az emeleti lakásba. Azzal tértek vissza, hogy ott sír az asszony a két gyerekkel, a hátsó lépcsőn vitték el az urát s az apósát. A tömeget a hír felbőszítette. Széltében tárgyalták az esetet. Állítólag két katona is segédkezett az elhurcolásban. A kapuban őrködtek, s azt állították, hogy nem történik bántódása a szabónak. A tömeg árulást sejtett, s mire a katonákat keresni indultak, azok kereket oldottak. – Az esetet a szemben lévő oldalon is nagy csoportok tárgyalták, s várták a fejleményeket. Orosz páncélautók jártak kettesével idegesen a ház előtt le s fel. Egy ízben megálltak, kérdezősködtek. A tömeg köréjük sereglett, erre jobbnak látták odébbállni. A házzal szemben lévő sarkon egy fényképésszel beszélgettem. Fényképész már a kezdet óta. Elmondta, hogy egy orosz tiszt panaszkodott: otthon lágerbe kerülnek, mert a magyar felkelés tanúi voltak. Kb. fél 5 lehetett, szürkült, amikor a tüntető menet befordult az Oktogonra. A Nemzeti felé tartottak az út jobb oldalán. Zászló lengett az élen, s percenként felhangzott az ütemes kiáltás: ruszkik, haza – ruszkik, haza! A szabóügy miatt ácsorgó tömeg egyszeriben a tüntető csoporthoz szegődött. Mások járdákról követték őket. E pillanatban orosz páncélos járőr futott el a tömeg mellett. Eget verő füttykoncert kezdődött. A két páncélos továbbhaladt. A siker felgyújtotta a tömeget. Zengett az egész körút. Az ablakok kinyíltak, és megteltek kíváncsi emberekkel. A Király utca sarkán ruszki páncélos fordult be a körútra, a koncert felerősített, s az orosz géppuskás meghúzta a ravaszt. Ekkor már sötét volt, csak a lámpák világítottak. A tüntető tömeg a váratlan támadás ellenére együtt maradt. Négy-öt orosz páncélostól kísérve értek a Wesselényi utcáig. Itt a páncélosok a tömegbe hajtottak, a tüntetők utat engedtek, s egy pillanatra lekanyarodtak a mellékutcákra. A másik percben azonban már újra a körúton állottak, s pillanatok alatt barikádot emeltek a villamosvágány mellett halmokba rakott utcakövekből. A ruszkik ismét tüzeltek, s egy fiatal munkás ottmaradt a csatatéren. Lábát érte a golyó. A kapu alól tömegek nézték végig a hősi küzdelmet. A köveket a katonák megkísérelték eltávolítani, de a kapuk alól hangzó fenyegetésre eltávoztak. – Hangok a tömegben, két munkás vitatkozik:
– Nem dolgozhatunk, nincs hozzá se kedv, se jóakarat, oroszok vették körül az üzemet. – Másik hír: a Bercsényi utcánál ávósok szállták meg az egyetemi épületeket. Munkások szabadították ki a letartóztatott egyetemistákat.
Folytatjuk