Hattyúdal

Se mecénás, se elég fizetőképes kereslet, egyre több a bukás, a veszteséges koncert. Ezen nem segít sem jogszabály, sem állami beavatkozás. A bajt tetézi, hogy a konkurensek mindent megtesznek, hogy egymást a víz alá nyomják. Úgy tűnik, e magyar betegség a koncertszervező szakmát is megfertőzte.

Még viszonylag jó az idei év, de a megszokottnál már több a veszteséges produkció. A hazai kulturális és szórakoztatóipari piac szereplői arra számítanak, hogy a januári villany- és gázszámla kifizetése után még ennél is kevesebben lesznek, akik megengedhetik maguknak a kulturális fogyasztás luxusát. Pedig Magyarországról ma már minden világsztár elérhető, ide lehetne hozni bárkit, csakhogy a mi kis piacunkon szinte a gázsijuk sem térül meg. Egy Madonna vagy egy George Michael szintű énekesnek csak a fellépti díja több millió euró is lehet, tehát minimum 260–270 millió forint, a legnagyobb hazai „koncertterem”, az ötvenötezer nézőt befogadó Puskás Ferenc Stadion bérletéért, valamint a műszak munkájáért nagyjából hetvenmillió forintot kérnek, a reklám és más járulékos költségekkel együtt egy megakoncert költsége tehát összesen 380–400 millió. A bevételi oldal már nem ilyen impozáns. A tízezer forintos átlag jegyárból lejön a húsz százalék áfa, a kulturális járulék és a jegyértékesítők jutaléka, marad belőle tehát hétezer. Ez telt ház, tehát 55 ezer eladott jegy esetén is csak 350 milliós bevétel. És ha nem jönnek, csak 35 ezren, ami még mindig szép sikernek számít, az üzlet máris veszteséges. Ki meri ezt vállalni?
Ezt a számtanpéldát megtanulta Fehér Zsolt is, a Megakoncert 2006 Kft. tulajdonosa. Miként arról lapunk is beszámolt, ez a cég volt a főszereplője az augusztusi koncertpiaci botránynak: a kútba esett Pavarotti–Domingo–Rómeo és Júlia sorozatnak. Fehér Zsolt mégis azt mondja, a Pavarotti budapesti fellépését közhírré tevő februári sajtótájékoztatótól a koncert lemondásáig ma sem csinálna semmit másként. A tanulságokat azonban levonta. Bár illúziói addig sem voltak, a hitelrontás és a szakmai féltékenység hőfoka meglepte. Csak Magyarországon nem tudják még, hogy az egyik szervező kudarca, botránya a másikra is kihat? És hogy az egyik szervező sikere nem a másik kára, hanem jövőbeli sikerének záloga?
– A fellépés előtt egy hónappal jött a hír, hogy Pavarotti betegsége miatt lemondja a búcsúturnéját – eleveníti fel az eseményeket Fehér Zsolt. – Pedig nagyon jók voltak a kilátásaink annak ellenére, hogy Pavarotti többször is módosította turnéjának kezdő időpontját. A jegyterjesztőknek az a tapasztalata, hogy az értékesítés utolsó harmadában anynyi belépő fogy el, amennyi az azt megelőző időszakban összesen. Mi pedig akkorra eladtunk már 15 ezer jegyet, a becslések szerint tehát csaknem 30 ezer nézőre számíthattunk a profi, hatékony reklámkampánynak is köszönhetően. Ha tehát a számításunk bejön, a koncert nyereséges lett volna. Ebben az időszakban kaptak szárnyra azok a hazai híresztelések, hogy Pavarotti nem beteg, Bécsben énekelni fog, a budapesti koncertjét pedig azért mondta le, mert a szervezők nem fizettek. De szép is lenne, ha olyan befolyásosak lennénk, hogy a külföldi hírügynökségek is nekünk falaznának, és kizárólag a mi védelmünkben terjesztették volna, hogy az énekes beteg! Ám Pavarotti valóban kórházba került, a fellépés elmaradt, nekünk pedig volt 15 ezer eladott jegyünk, és egy lefoglalt Népstadionunk. Arra gondoltunk, hogy ki lehetne váltani Pavarottit Domingóval, akivel nagyon jó a viszonyunk. Szívesen is jön Magyarországra, és Anna Netrebkóval, valamint Rolando Villazónnal közösen van egy kiváló produkciója, amelyet a németországi focivébén mutattak be. A magyarokat kivéve szinte az egész világ látta, nálunk azonban az RTL Klub nem közvetítette. Azt hittem, ezzel a koncerttel sikerül megtartanunk a közönséget, ám kiderült, hogy Pavarottit senki sem pótolja. Az emberek elkezdték visszaváltani a jegyeket. A helyzetünket tovább rontotta, hogy Pavarotti, miután kijött a kórházból, bejelentette, jövőre pótolja az elmaradt turnét. Ettől kezdve olyan mértékű lett a jegyek visszaváltása, hogy már látszott, a Domingo-koncertet nem lehet megtartani. Tény, hogy lehetetlen is három hét alatt rendesen előkészíteni egy ilyen nagy produkciót, de nekünk már benne volt nyolc hónapi munkánk, a reklámban pedig több tíz millió forintunk. Ki volt fizetve a Népstadion bérleti díjának hatvan százaléka – a pénzt később korrekten visszakaptuk –, és tudtuk, hogy sürget az idő, hiszen augusztus 20. után már kockázatos szabadtéri koncertet hirdetni.
Nem jött tehát Pavarotti, nem jött Domingo, az emberek visszakapták a pénzüket, a Megakoncert 2006 Kft. pedig, bármilyen előrelátóan is tervezett, miután kifizette a kötelezettségeit, csak a veszteségét számolgathatta. Mert lehet ugyan biztosítást kötni koncertelmaradás esetére, ezt az összeget Fehér Zsolt mindig a koncert előtt felhasznált jegybevétel fölé biztosítja, de a biztosító Pavarotti kora és egészségi állapota miatt már nem vállalta a betegségkockázatot. És ekkor jött az újabb ötlet, amellyel talán még meg lehetne tölteni a Népstadion egy részét, és amely valódi szabadtéri produkció lehet: a Rómeó és Júlia musical koncertszerű előadása azokkal a francia sztárokkal, akik a darabot világhírre vitték. A támadás a terv ellen váratlanul és váratlan helyről érkezett, a hazai jogtulajdonos, a Pentaton Koncert- és Művészügynökség, valamint a musicalt repertoárján tartó Budapesti Operettszínház indította. Egyre nagyobb volt a zaj. Nyilvánvalóan nem tűnhet komolynak egy olyan vállalkozás, amelyik hetente másik produkciót hirdet meg. Kétségkívül kármentés folyt, ismeri el Fehér Zsolt. De nem csaptak be senkit, és minden jegyet visszaváltottak. A jegyterjesztővel ugyanis minden esetben olyan szerződést kötnek, amelyik garantálja, hogy a közönség semmilyen körülmények között ne károsodjon. A Rómeó és Júlia nem is lett volna jogfolytonosa a világhírű tenor estjének. Egy musical rajongótábora nem azonos Pavarottiéval.
– Azzal kürtölték tele a sajtót, hogy haknit hozunk ide, és nem rendelkezünk a szükséges engedélyekkel sem. Csakhogy mitől hakni egy előadás, amelyen azok a világsztárok lépnek fel, akik a darabot sikerre vitték? A nagyjog, amellyel az operettszínház rendelkezik, azt jelenti, hogy játszhatja a teljes produkciót. A kisjog pedig, amelyikkel mi rendelkeztünk, minden ettől eltérőre, ennél kevesebbre jogosít. Elképzelésünk szerint Sárközi Gyula koreográfiáját vezető magyar táncosok mutatták volna be, és azok a francia színészek énekeltek volna, akik a DVD-változatot is világsikerre vitték. Felajánlottam az operettszínháznak, hogy készítsük együtt az előadást, hiszen a látványos siker az ő produkciójukat is népszerűsíti, ám ez elől elzárkóztak. Volt néhány vidéken betervezett előadásuk, azokat féltették. Inkább lejárató kampányt indítottak ellenünk – mondja a Megakoncert 2006 Kft. vezetője.
Fehér Zsolt azt tervezi, hogy hitelrontás miatt bepereli az operettszínházat, és szervezi hattyúdalát, utolsó nagy produkcióját, a december 22-én a Papp László Sportarénában bemutatásra kerülő Diótörő előadást, amelyen a Magyar Nemzeti Balett táncosai mellett a moszkvai Bolsoj Színház szólistái lépnek fel. Hihetetlen lesz a látvány, ígéri, a balettet Keveházi Gábor állítja színpadra. És ezzel be is fejezi. Belefáradt, mondja. Pedig csak harmincegy éves.
A kilátások kétségkívül rosszak. A veszteséges, bukott koncertek túl magas aránya azt mutatja, Magyarország nem tud ma nagy számban nagy volumenű komoly- és könnyűzenei koncerteket eltartani. Nálunk már sikernek számít a komolyzenei piacon az is, ha egy világhírű énekesnő lemezéből elfogy évek alatt néhány száz darab. Nincs mecénási kör, amely értelmet vagy akár reklámértéket látna e terület támogatásában, kivéve néhány olyan céget, amely bartergyanús üzletet tud kötni. A közönség pedig nemcsak kiszámíthatatlan, de egyre szegényebb is. A gazdasági megszorító intézkedések hamarosan éreztetik hatásukat a koncertpiacon is. Vagy számla, vagy zene. A világsztárok megállnak tehát a szomszédban. Akinek meg telik rá, majd elmegy értük Bécsbe, Pozsonyba, Zágrábba, Krakkóba.