Erzsébet mindössze négyesztendős volt, amikor édesanyja elindította Türingiába, hogy I. Hermann birodalmi gróf fiának, Lajosnak a jegyese legyen. Gertrúd igyekezett gondoskodni a kislányról, gazdag hozománnyal küldte el, a feljegyzések szerint a tizenhárom málhás szekérnyi drágaság között még egy színezüst fürdőkád is volt. Az elválás azonban akkor sem lehetett könnyű egyiküknek sem, ha a kor szokásai és a dinasztikus érdekek megkövetelték a gyermek korai elválasztását szüleitől, hogy jövendő férje otthonában nevelkedhessen leendő anyósa elképzelései szerint.
Erzsébet életrajzai szinte kivétel nélkül megemlítik, hogy már kisgyermekként is az imádság és a jótékonykodás volt életének legfőbb jellemzője. A híres rózsacsodát a Karthauzi Névtelen még Erzsébet magyarországi éveire teszi. A legenda szerint a kislány – szokásához híven – kenyereket osztott a koldusok között, amikor édesapja, II. Endre felfedezte a „túlzásba vitt” jótékonykodást, és kérdőre vonta lányát, mit művel. „Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit viszel?” – olvasható az Érdy-kódexben. Erzsébet zavarba jött. „Megijede és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: im rózsát viszök. Az atyja kedég, mint eszös ember, meggondolá, hogy nem volna rózsa virágzásának ideje. Hozzá hívá, és meglátá kelebét. Hát mind szép rózsavirág…”
Hatesztendős volt, amikor édesanyját, Gertrúdot Péter ispán, a Kacsics nembeli Simon és Bánk nádor veje meggyilkolta Pilisszentkereszten. A gyermeket valószínűleg nem értesítették a tragédiáról, csak később tudta meg édesanyja elvesztését. Néhány életrajza szerint azonban pontosan tudta, mi történt, sőt a halott Gertrúd megjelent álmában, és arra kérte szent életű leányát, hogy imádkozzon érte.
A négyesztendősen már eljegyzett menyaszszony 1221-ben, tizennégy éves korában lett a huszonegy éves Türingiai Lajos felesége. Az életrajzok szerint ambivalencia élt benne: mély szerelemmel szerette férjét, de sajnálta, hogy nem érdemelhette ki a szüzek dicsőségét. Rövid ideig tartó házassága boldog volt. Sokszor kísérte el férjét rövidebb utazásokra, vele tartott a lakomákon, táncmulatságokon is. Egyik legendája még azt is megjegyzi, hogy a templomban magáról megfeledkezve gyönyörködött férjében, majd mikor észbe kapott, sírva imádkozott bocsánatért. De a családi élet örömei között sem szűnt meg jótékonykodni. Ennek emlékét őrzi a köpenycsoda: egy várukat útba ejtő nemes zarándok látni akarta a szent életű asszonyt. Férje pedig, engedve a kérésnek, sürgette Erzsébetet, hogy öltözzön fel méltóképpen. Erzsébet azonban minden értékesebb ruháját szétosztotta a szegények között. „Az szent asszonynak nem lőn mit tenni, bemöne hamar imádkozó cellájába. És mikoron imádkoznék, ime Úristennek angyala szépséges ruhát és nagy drágakevekből fűzött koronát hoza őneki, és mondá, hogy Úristen küldötte volna.”
Házassága után egy évvel megszületett első gyermekük, Hermann, s Erzsébet hálából menhelyet alapított árva gyerekek részére. Két évvel később született Zsófia, ekkor kórházat alapított, amelyben maga is segített a betegek ápolásában. A közelmúltban Ines Spazier weimari régésznek sikerült megtalálnia a hajdani ispotály maradványait Wartburg vára alatt. A hétszer tíz méteres alapterületű, a helyi építészeti szokásoknak megfelelően készült favázas épület huszonhét beteg befogadására volt alkalmas.
Harmadik gyermekük, Gertrúd 1227-ben született. Őt férje már nem láthatta: Lajos kétezer lovagja élén II. Frigyes császár oldalán elindult a Szentföldre. Erzsébet maga varrta föl férje ruháira a keresztet, majd a búcsú után balsejtelmében gyászba öltözött. Lajos Otrantóban betegedett meg, és szeptember 11-én, leánya születése előtt tizennyolc nappal meghalt.
Erzsébet húszesztendősen özvegy lett. A vagyont kezelő rokonok, félve az özvegy túlzott jótékonykodásaitól, szinte mindenétől megfosztották. Erzsébet a csecsemő Gertrúddal szökött meg a várból, és egy istállóban húzta meg magát. Szolgálói másnap hozták utána két nagyobb gyermekét. Egy ideig úgy látszott, senkinek sem hiányzott a rokonságban, s Erzsébet szövéssel igyekezett fenntartani magát és gyermekét. Mechtild kitzingeni apátnő azonban értesült unokahúga helyzetéről, és Erzsébetért küldetett. Az özvegy végül a bambergi püspök udvarába került, de itt sem érezhette otthon magát, mert Eckbert püspök mindenáron férjhez akarta adni, méghozzá II. Frigyes császárhoz. Végül mindketten lemondtak a házasságról, és Erzsébet Marburgba költözött. Egyszerű szürke köntöst öltött magára, a ferences harmadrendiek ruháját. 1231. november 17-én halt meg. A legenda szerint halálos ágyához angyal szállt egy kismadár képében, „és kezde előtte nagy szép édes éneklést tenni”. Egyszerű darócruhában temették el annak a kórháznak a kápolnájában, amelyet Erzsébet Szent Ferenc tiszteletére alapított. IX. Gergely pápa négy évvel később, 1235 pünkösdjén avatta szentté.
Amikor 1236-ban felemelték koporsóját, hogy a tiszteletére alapított marburgi templomba vigyék földi maradványait, a hajdani vőlegényjelölt, de az özvegy kezét elnyerni nem tudó Frigyes császár szőrcsuhában segített a szerzeteseknek a munkában. A felnyitott koporsóba e szavakkal tett koronát: nem koronázhattalak meg császárnénak, most megkoronázlak Isten országa halhatatlan királynéjának.
origo.hu
Megsértette Magyar Pétert, megbuktatták a Tisza Párt operatív vezetőjét - videó
