Az ötvenhatos forradalommal egy időben, illetve azt követően a szomszédos országokban kisebb-nagyobb csoportosulások fejezték ki szolidaritásukat a magyar szabadságharcosokkal. Az együtt érzők többnyire magyarok voltak, de akadt példa a többségi nemzet tagjainak rokonszenvére is. A Lucidus Kiadó tanulmánykötete ezeknek a mozgalmaknak állít emléket az évforduló alkalmából, miközben felleltározza azokat a megtorlásokat is, amelyek ezeket az embereket érték. A kötet szerzőinek és szerkesztőinek az a céljuk, hogy a „határon túli ötvenhat” is részévé váljon a magyarországi forradalomnak. Itthon ugyanis kevesen tudják, hogy ötvenhat októberében a határon túl élő nemzettársaink is feszült figyelemmel hallgatták a rádióból érkező híreket, és lehetőségeikhez mérten próbálták kifejezni szolidaritásukat és kommunistaellenes meggyőződésüket. A megtorlás pedig néhol még erősebb is volt, mint idehaza: Temesváron például utcai lövöldözésbe torkollott a középiskolások szökési kísérlete, akik a magyar forradalmároknak akartak segíteni; a román hatalom pedig a saját kisebbségeivel való leszámolásra használta fel a magyarországi eseményeket, ártatlan értelmiségiek tucatjait küldte koncepciós perek után börtönbe vagy gyilkos munkatáborba.
Egyedi közlés Jozef Hal’ko pozsonyi lelkipásztor, egyháztörténész tanulmánya, amelyből kiderül, hogy a forradalom a szlovák papság körében is jelentős szimpátiát váltott ki a magyarok iránt. Olvashatunk a kárpátaljai ötvenhatos eseményekről, az elhíresült Szoboszlay-perről és az azt követő megtorlásokról. Koncsol László a pozsonyi diákok átszökési tervéről emlékezik meg, Matuska Márton tanulmánya pedig Tito kommunista diktatúrájának dilemmáiról és a magyar forradalmárokat kihasználó, majd Kádárnak áldozatul dobó politikájáról számol be.
(Együtt – Az 1956-os forradalom és a határon túli magyarok. Szerk.: Szesztay Ádám. Lucidus Kiadó, Budapest, 2006. Ára 3200 forint.)
origo.hu
Legális hídlezárásra készül a Hatvannégy Vármegye az illegális Pride-dal szemben
