Nagy volt a nyüzsgés tegnap a mohácsi Szűk utcában annak a két roma családnak a háza körül, amely előző éjszaka ért vissza Svédországból. Rokonok és újságírók adták egymásnak a kilincset, nem csoda, hogy az itt lakók délután már kissé ingerülten tessékelték ki az érdeklődőket udvarukról. Mint mondták, egy napja nem ettek, végre maguk lennének. A két család három hetet töltött el Malmőben és egy a városhoz közeli településen, ahol a svéd államtól átmeneti lakást kaptak egy tömbházban, valamint annyi pénzt, ami az élelemre elég volt. Munkalehetőségnek azonban nyomát sem lelték, mivel a családból senki sem beszél svédül – árulta el az egyik idősebb családtag. Ám nem adják fel, amint lesz rá lehetőség, újra útnak indulnak – tette hozzá, majd ránk csapta az ajtót.
Fiuknak, Kovács Rolandnak a többiekkel ellentétben láthatóan tetszett a nyüzsgés. Örül, hogy itthon vannak, s végre találkozhatott barátaival. Hamarosan folytathatja az iskolát is. Sokkal többet azonban tőle sem tudtunk meg, hiszen amint a házban tartózkodók meglátták, hogy „még mindig itt vannak a kamerások”, rögvest beparancsolták.
A mohácsiak felemásan ítélik meg az eseményeket, de a romák és romák közötti viszonyról sincs egyértelmű véleményük, legalábbis a nyilvánosság előtt. Mint mondták, embere válogatja, kihez hogyan érdemes viszonyulni. A roma családok házához legközelebbi kis bolt tulajdonosa mindazonáltal kíváncsi, mikor adják meg a Svédországban járt cigányok a tartozásukat, merthogy a másfél éve hitelbe adott élelmiszert máig elfelejtették kifizetni. „Viták nincsenek, kerüljük egymást” – fogalmazott a férfi, aki az utóbbi időben már jobban meggondolja, kiben bízik meg Mohácson.
A helyi roma vezető mára ígért sajtótájékoztatót.

Mindkét irányban le kellett zárni az M5-öst, akkora a baj