Exportcikk lett a „svéd modell”, és ez nagyon nem jó Európának

Ami korábban elképzelhetetlen rémálomnak tűnt, mára a kontinens valóságává vált: a hírhedt „svéd modell”, amelyben kiskorúakat használnak bérgyilkosként és robbantóként, futótűzként terjed Európa-szerte. Az Europol legfrissebb vészjelzése szerint a bevándorláshoz köthető bűnbandák immár ipari méretekben, „szolgáltatásként” kínálják az erőszakot, kihasználva a liberális igazságszolgáltatás kiskapuit és a büntethetőségi korhatár nyújtotta védelmet.

Illusztráció (Forrás: ANP via AFP)

Hosszú évek óta figyelmeztetnek a szakértők arra, hogy a svédországi integrációs csőd és az elhibázott migrációs politika nem áll meg Skandinávia határainál. A jóslat mostanra beigazolódott, méghozzá a legbrutálisabb formában. Az Europol, az Európai Unió rendőri együttműködési szervezete drámai hangvételű jelentésben hívta fel a tagállamok figyelmét egy riasztó tendenciára: a „violence-as-a-service”, azaz az „erőszak mint szolgáltatás” jelenségére, amelynek lényege, hogy a bűnszervezetek fiatalokat, sőt gyakran gyermekeket kényszerítenek vagy csábítanak gyilkosságok, robbantások és súlyos bántalmazások elkövetésére – írja a Samnytt svéd hírportál.

Nem csupán az Ulf Kristersson vezette svéd kormány tehetetlen, az Europol figyelmeztetése szerint Európa-szerte terjed a svéd modell (Fotó: AFP)

A módszer alapjait Svédországban fektették le, ahol a bevándorló hátterű bandák már régóta használják a kiskorúakat a piszkos munka elvégzésére. Az enyhe büntetések, a fiatalkorúakra vonatkozó „büntetési kedvezmények” és a liberális joggyakorlat gyakorlatilag tálcán kínálta a lehetőséget a bűnszervezeteknek: ha egy gyilkosságot egy 15 éves követ el, a következmények minimálisak a felbujtók számára. Luay Mohageb, korábbi nyomozó és a jelentés egyik szerzője szerint a fiatalokat azzal áltatják, hogy ha le is buknak, „néhány év Play Stationözés vár rájuk egy otthonban”, miközben a beígért fizetséget sokszor meg sem kapják.

Az Europol különleges egysége, az OTF GRIMM feltárta a halálos gépezet működését, amely négy kulcsszereplőre épül, akik gyakran különböző országokban tartózkodnak. 

A lánc elején áll a „felbujtó”, aki megrendeli és finanszírozza a bűncselekményt, jellemzően külföldről, biztonságos távolságból. Őt követi a „toborzó”, aki a digitális térben (titkosított üzenetküldőkön, videojáték-platformokon és a közösségi médiában) vadászik a sebezhető fiatalokra a nap 24 órájában. A logisztikáért a „segítő” felel: ő szerzi be a fegyvereket, szervezi a szállítást és a menekülési útvonalakat. Végül ott van a „végrehajtó”, a lánc legkiszolgáltatottabb eleme: általában büntetlen előéletű, a rendőrség számára „láthatatlan” kiskorú, akit manipulációval vagy adósságcsapdával kényszerítenek a gyilkolásra.

A rendszer kegyetlensége abban rejlik, hogy a fiatalokat sokszor fiktív adósságokkal zsarolják. A bandák elhitetik velük, hogy tartoznak nekik, és az egyetlen kiút a „törlesztés”, ami nem más, mint a bűncselekmény elkövetése. Ha a gyerek lebukik, a bűnszervezet egyszerűen lecseréli – ahogy az Europol fogalmaz, „futószalag-hatás” érvényesül.

A jelenség nem elméleti fenyegetés: az OTF GRIMM összehangolt akciói során mindössze hat hónap alatt 193 személyt tartóztattak le tizenegy országban, köztük végrehajtókat és a szálakat a háttérben mozgató szervezőket is. 

A műveletben részt vesz Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Izland, Hollandia, Norvégia és természetesen a „fertőzés” forrása, Svédország is.

A svéd minta elterjedése különösen aggasztó, mert az ottani bűnözői kultúra olyan szintű közönyt mutat az emberélet iránt, ami korábban ismeretlen volt Európában.

Ez a dinamika egyedülállóan svéd eredetű. Más országban nem láttam még ilyen fiatal elkövetőknél ennyire hidegvérű hozzáállást a halálos erőszakhoz

– nyilatkozta Mohageb.

Az Europol figyelmeztetése egyértelmű: ha a jogalkotók és a bűnüldöző szervek nem lépnek fel a teljes hálózat ellen, és csak a fegyvert tartó gyerekeket büntetik, Európa egy új, rendszerszintű és sokkal brutálisabb szervezett bűnözéssel nézhet szembe. A „svéd modell” immár nem a jóléti állam szimbóluma, hanem a társadalmi szétesésé és a gyermekkatonákat bevető bandaháborúké – egy olyan jövőképé, amelyet a kontinensnek minden áron el kellene kerülnie.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: ANP via AFP)