Meddő vita a nairobi Föld-csúcson

A globális felmelegedés és annak egyre jelentősebbnek ítélt hatása áll a múlt hét hétfőn Nairobiban megnyílt klímavédelmi világkonferencia fókuszában. A tanácskozás november 17-ig tartó két hete alatt a világ 190 országából több ezer politikus, szakértő és környezetvédő vitatja meg a kiotói klímavédelmi jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos további tennivalókat, amely a világ 1990-es szintjéhez képest ötszázalékos csökkentést irányoz elő 2012-ig a szén-dioxid-kibocsátásban. Érdemleges előrelépés a konferenciától nem várható, mivel a legnagyobb szennyezők közül jószerével csak az Európai Unió hajlandó tényleges önkorlátozást vállalni.

Továbbra sem ratifikálja a kiotói jegyzőkönyvet a legnagyobb szennyezők közül Ausztrália és a világelső Egyesült Államok, arra hivatkozva, hogy az károkat okozna gazdaságuknak. Az 1997-ben elfogadott egyezmény szerint 38 iparosodott, illetve átalakuló gazdaságú ország (főként a volt szocialista blokk államai) vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan 5,2 százalékos csökkentését a 2008–2012 közötti időszakban. Ez három ország esetében (Ausztrália, Izland, Norvégia) ténylegesen a kibocsátások további növekedésének korlátozását jelenti, három további ország (Oroszország, Ukrajna, Új-Zéland) pedig csak szinten tartást vállalt, a többi ország 5-8 százalékos csökkentési célkitűzést fogadott el. Közülük az Európai Unió tagállamai járnak az élen az átlagosan nyolcszázalékos mérséklés ígéretével. Az egyezményt eredetileg az USA is támogatta, ám az akkor éppen hivatalba lépő Bush-adminisztráció megtagadta a jegyzőkönyv ratifikálását. A lépés szétzilálta a világszerte kialakult egyetértést, így főként az amerikai elnök az oka annak, hogy a konferenciákon túl az elmúlt években igen keveset tettek az országok az ipari termelés és a közlekedés visszafogását igénylő gázkibocsátás csökkentéséért.
A fő eredmény, hogy megindult a kibocsátási kvóták kereskedelme, ennek lényege, hogy ha egy nagyvállalat (például hőerőmű) csökkenti a környezetszennyezést, a felszabadult szennyezési kvótát a speciális szaktőzsdén eladhatja egy másik vállalatnak (akár külföldinek is). A kvótakereskedelem persze számos megoldatlan kérdést vetett fel. Hazánkban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök érdekeltségét, a mosonmagyaróvári Motim Rt.-t például az a vád érte, hogy a kormány nemrég a felhasználtnál eleve nagyobb mennyiségű kvótát biztosított a számára, a cég így jó pénzért eladhatja a felesleget a tőzsdén.
A Nairobiban, Kenya fővárosában most folyó világkonferencia eddigi legnagyobb eredményeként az hozható fel, hogy Oroszország képviselője közölte: az év vége előtt szeretné megalkotni azokat a nemzeti szabályokat, amelyekkel részt vehet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáskereskedelmében. A többi nagy szennyezőtől aligha várható előrelépés a közeljövőben, amit alátámaszt a konferenciára elkészített Stern-jelentés nevű európai környezetvédelmi hatástanulmány reakciójaként elkészített amerikai– csendes-óceáni elemzés, amelyet a német sajtó egyenesen a „Kiotó-ellenes szövetség” alapvetésének minősített.
A világ egyik legelismertebb közgazdásza, a brit Nicholas Stern 700 oldalon elemezte, mi vár Földünkre és az élőlényekre, ha nem sikerül gátat vetni a légkör felmelegedését okozó emberi tevékenységeknek. Az Egyesült Államok, Japán, Kína, Dél-Korea, India és Ausztrália által készített válasz mindössze néhány gépelt oldalas, és az említett országok stratégiáját fogalmazza meg annak érdekében, hogy a maguk környezeti politikájával „tartós jólétet és növekedést biztosítsanak polgáraiknak és az egész világnak”.
A két dokumentum által felvázolt világkép köszönő viszonyban sincs egymással. A Stern-jelentés szerint a légkör 2-3 fokkal történő fölmelegedése esetén ötven éven belül 200 millió ember kényszerülhet végleg elhagyni jelenlegi lakhelyét. „Tokiót és Sanghajt, New Yorkot és Kalkuttát éppúgy el fogja árasztani a tengervíz, mint Miamit és számos kis szigetet a Csendes-óceánban” – véli a közgazdász jóslatában, de továbbmegy: azt írja, a sarkvidékek jégpáncéljának megolvadása– amelyet szintén a globális melegedés okoz – négymillió négyzetkilométernyi tengerpart elöntésével fenyeget, ami mintegy 300 millió embert kényszerítene áttelepülésre.
Ezzel szemben a reakcióban a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német napilap szerint Amerika a szokásos nagyképűségével hárítja el a problémát. Igaz ugyan, hogy az Egyesült Államok fennállása óta négy nagyobb ökológiai katasztrófát szenvedett el, az ország viszont túlélte, ez alapján pedig az amerikai kormányzat úgy véli, fölényben van a baljós jövőképet terjesztőkkel szemben. Ezt pedig az a tény sem képes megtörni, hogy az Egyesült Államok felelős a légkörbe jutó szén-dioxid 25 százalékának előállításáért. – Miközben az EU – azon belül főként Nagy-Britannia és Németország – nem győzi szorgalmazni az emberiség jövőjét fenyegető fölmelegedés elleni összefogást, Amerika ragaszkodik az ellenálló szerepéhez, elhatárolva magát az európaiaktól – írta a FAZ.
A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) a nairobi konferencia első napján hívta fel az európai vezetők figyelmét arra, gyorsítsák fel a tárgyalásokat, és határozzanak a mostaninál nagyobb kötelezettségvállalásokról. Az unió környezetvédelmi tanácsának október 23-i ülésén záródokumentumot fogadtak el a Nairobiban képviselendő egységes álláspontról.
– Sajnos ebben nincsenek konkrét célszámok közép- és hosszú távra (2020-ra és 2050-re) a kibocsátáscsökkentésre. Pedig az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a tárgyalásokon, ha ambiciózus eredményeket akar a 2012 utáni vállalásokkal kapcsolatban – fogalmazott Farkas István, az MTVSZ ügyvezető elnöke. A szervezet határozottabb fellépést követelve itthon csaknem ezer Klímaalku című üzenetet gyűjtött be a környezettudatos polgároktól, a múlt hónapban pedig átadta javaslatait a környezetvédelmi tárcának.