Mélymagyar mélylélektan

Vagy magyar mélylélektan? Végül is mindegy. Németh László és Szekfű Gyula forognak a sírjukban, mert a másvilágról megsemmisülve látják, mennyi síkhülye mélymagyarozik, hígmagyarozik, beleértve nagyra becsült írónkat is, akire az általa „szarból” jött magyarok már minden kitüntetést és díjat ráaggattak. Végtermékké minősítésünk hálája okán. Ugyan saját lapomban, a Magyar Nemzetben még soha nem olvastam eugenetikai értekezést sem a híg-, sem a mélymagyar lélekről, ez nem jelent semmit, mert azt már tudom, hogy a Magyar Nemzet azzal leplezi őrjöngő antiszemitizmusát, hogy nem közöl antiszemita írásokat. Itt nem, de azokban a szellemi termékekben, amelyeknek szerzői idegesen rándulnak össze például a zsidó szó hallatán, bőven, szabadon, mondhatni kéjesen és teli szájjal mélymagyaroznak, büdös parasztoznak, magyar mélylélekbúvároznak, ahonnan már csak egy ugrás a csőcselék és a csürhe bunkó mint a magyar megfelelője. A Népszabadság, a Hírszerző, a Magyar Narancs szerzőit vagy az Index vitázóit magyarázhatatlan atavisztikus gyűlölet hajtja előre, amikor valami olyasmivel szembesülnek, ami magyarral kezdődik, és mondjuk zászlóval, hazával, néppel vagy emberrel végződik. Nekünk, mélymagyar lelkeknek az ő szemükben semmink nincs, ami világpolgárrá, de legalábbis civilizált birkává emelne bennünket. Például nincs szemernyi ízlésünk sem. A Népszabadság munkatársa kicsinyes, hülye, agresszív vandáloknak nevez bennünket, mert elrontottuk a világnagy Tehénparádét, ami tíz hétig gyönyörködtette Budapest lakosságát. Ez az „újszerű” képzőművészeti fesztivál kevés híján „A magyar mélylélektant demonstráló őrületté vált. A teheneket széttörték, megcsonkították, összefirkálták, sőt ideológiailag is erősen kikezdték. Különösen azt, amelyik hátsó fertályával a bazilika felé nézet…” Önök értik, milyen az, hogy ideológiailag erősen kikezdett? Mélymagyar legyek, ha ezt a szerző nekem megmagyarázza. Még ennél is mélyebb ősökkel rendelkezem, felmenőim Feterik és Nátuly névre hallgattak, azok szülei Cassiánok és Madarászok voltak, tehát olasz, tót, örmény vér kevereg a családban, de aki nekem azt mondja, hogy a bazilika elé egy deszkával seggbe szúrt tehenet állítani esztétikai élmény, az elmehet a fenébe. Gyalog járok a városban, amúgy semmi bajom nem volt a tehenekkel, szerintem jópofa ötlet, de semmi más. Nagyapám Bimbója meg Rózsija jutott az eszembe, amint mélán kérődznek a jászolba kötve, és nem lilák, hanem magyar tarkák.
Szeretném tudni, hogy azokról a vandálokról, akik nekiestek a teheneknek, honnan tudja Shwartzenberger István, hogy a magyar mélylélektan őrületét demonstrálták. Honnan a bánatból tudja, hogy minden tehéncsonkító mélymagyar lélektani eset? Netán a graffitiket, az égig érő szemetet, a kitördelt fákat, a ripityára zúzott üvegmegállókat, a lefejezett, ellopott köztéri szobrokat, a Margitsziget koszadékát, a felakasztott kutyákat, a megkínzott macskákat, a new vave lincseléseket is a magyar mélylélektan számlájára írja?
Ha igen, akkor ebből az országból mihamarabb el kell menni, New Yorkba vagy Párizsba, ahol nem ér a magyar mélylélektan, nincsenek mélymagyarok, tülkölő sámánok, eszelős sumérok, turulisták, öntudatuk morzsáin tengődő nemzeti értelmiségiek.
Ha mégis maradnak, mert alapjában véve jó itt nagyhangú fajvédőnek lenni, olyannak, aki büntetlenül írhatja, mondhatja és szuggerálhatja, hogy a magyarok alacsonyabb rendűek, eszelősek és reménytelenül provinciálisak, az ne csodálkozzon, ha egyszer szembejön vele egy élő marhagulya.