Nem értenek szót Ankarával

Törökország a jelek szerint egyre távolabb kerül az Európai Uniótól. Noha a rossz viszony senkinek sem érdeke, normális párbeszéd azonban valamilyen oknál fogva továbbra sincs a felek között. Annyi bizonyos, hogy a csatlakozási kritériumokat mindenkinek teljesíteni kell, ha tagja kíván lenni az európai családnak.

A soros finn EU-elnökség csütörtökön lemondta a Ciprus ügyében szervezett találkozót, így a felek nem tudnak beszámolni az esetleges előrelépésekről sem. Ez pedig rossz előjel a jövő heti országjelentés előtt, hiszen egyre többen vélik úgy, a tárgyalások vakvágányra szaladtak.
A török uniós tagság ellenzői – ők vannak többségben – azt mondják, elfogadhatatlan, hogy a tagságra vágyó Ankara nem tartja be tavalyi döntését az EU–török vámunió kiterjesztéséről az új tagállamokra vonatkozóan, vagyis közvetetten továbbra sem ismeri el a huszonötök egyik tagországát, Ciprust. A szigetország görög vezetői ettől függetlenül nem zárkóznak el attól, hogy egyszer igent mondjanak Törökországnak, elvégre a hatalmas ország megreformálása az ő érdekeiket is szolgálná. Csakhogy egyelőre még korrekt vitákra sincs esély, úgy tűnik, túl érzékeny a téma. Az éremnek persze két oldala van, hiszen adott egy nagyrészt Ázsiában fekvő ország, amely híd lehet Nyugat és Kelet között, s amely reformok sorát hajtotta végre az utóbbi években, az európai normáktól mégis távol jár még. A törökök elutasítása az iszlámista szélsőségek erősödését vonhatja maga után, ugyanakkor Atatürk állama máig nem volt képes tisztázni történelme súlyos kérdéseit.
Tény ugyanakkor az is, hogy az intézményi reform elhúzódása és a gazdasági problémák miatt a közösség érdemben nem tud és nem is akar foglalkozni a törökökkel, ráadásul a tagállamok között távolról sincs teljes egyetértés a kérdésben. A Financial Times német kiadása mindazonáltal legutóbb megszellőztetett egy olyan információt, miszerint az Európai Bizottság egy olyasfajta elvi állásfoglalást készít, melyben elutasítja, hogy az esetleges további bővítést földrajzi szempontok határozzák meg, ehelyett kifejezetten az EU által vallott értékeket helyezi a középpontba. A kérdés csak az, a keresztény alapok megtagadását követően beszélhetünk-e még egyáltalán ilyen szilárd értékekről, illetve ez a stratégia változtat-e bármit is távoli török barátaink helyzetén.