A százhatvanezer példányszámban piacra kerülő művet a kiadó egymillió euróval honorálja a szerzőnek. Az előbb a svájci Ringier médiakonszern, majd az orosz energiaszolgáltató-óriás Gazprom szolgálatába szerződött Schröder rekordsebességgel – két újságírótól támogatva – készítette el memoárját, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy időben leszólhassa mindazokat, akik – szerinte – hozzájárultak bukásához. Kritikájának hangoztatásánál nem kíméli sem saját pártját, sem a hajdani szövetséges szakszervezeteket, és persze arról sem mond le, hogy az örökébe lépett Angela Merkelről kijelentse: „Meglepett szakmai felkészületlensége.”
A könyv nem tartalmaz meglepetéseket, értéke inkább abban rejlik, hogy érdekes háttér-információkkal és a szociáldemokrata párti (SPD) kancellár személyes értékeléseivel szolgál.
Azt a döntését, hogy hét elvesztett tartományi és regionális választás után soron kívüli parlamenti szavazást kezdeményezett, elsősorban a szociáldemokraták balszárnyának nyomásával és a szakszervezetek akcióival magyarázza. Szerinte az általa kidolgozott „Agenda 2010” reformjait az SPD-„elvtársak” radikális csoportja célzatosan igyekezett megtorpedózni, és a cél érdekében kritikákkal illette őt, majd rákényszerítette az Észak-Rajna-Vesztfáliában, a szociáldemokraták hajdani fellegvárában félresikerült választás után az előre hozott parlamenti szavazásra. „Ha ezt nem teszem meg, akkor a párt releváns erői az SPD számára tragédiával felérő lemondásra kényszerítettek volna” – állítja Schröder, aki még kíméletlenebbül ostorozza a szakszervezeti funkcionáriusokat: „Mind a reformprogramot, mind engem meg akartak buktatni” – küldi üzenetét Jürgen Peters (fémipari szakszervezet) és Frank Bsirske (média-szakszervezet) címére. Schröder ezzel egy sorba állítja magát nagy elődeivel, Willy Brandttal és Helmut Schmidttel, akiknek lemondásában szintén főszerepet játszottak a szakszervezetek.
A visszhang nem váratott sokáig magára. „Ezt nevezik a futballban utánarúgásnak, amiért köztudomásúan piros lap jár” – hangoztatta Wolfgang Bosbach,
a kereszténydemokrata (CDU) frakció alelnöke. Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke, Georg Milbradt kijelentette: „Schröder elbukott, és elmenekült. Ezért alkalmatlan arra,
hogy utódjának jó tanácsokat adjon.” Jürgen Peters „buta dumának” nevezte Schröder megállapításait, és hozzátette: „Abban reménykedtem, hogy Schröder belenéz majd a tükörbe, és észreveszi az elkövetett hibákat meg politikájának következményeit.” Markus Söder, a bajor Keresztényszociális Unió főtitkára a könyvről így nyilatkozott: „Tipikus Schröder, ahogy ismerjük őt – arrogáns és felvágó.” Angela Merkel tartózkodott attól, hogy állást foglaljon.
A mű megjelenését óriási méretű médiakampány kíséri, a tv- meg rádióadások mellett a szerző huszonhárom várost érintő felolvasókörútra indul két hűséges szövetségestől kísérve: volt szóvivője, Bela Anda és annak elődje, a szociáldemokrata tulajdonban lévő „Vorwärts” főszerkesztője, Uwe-Karsten Heye asszisztálásával.
origo.hu
Robbanásveszély a nyári utakon? Csak a guminyomás miatt!
