Tegnap fejeződött be a 48 afrikai ország és Kína részvételével tartott harmadik, ötnapos csúcsértekezlet. A Pekingben kiadott zárónyilatkozat a távirati iroda tudósítása szerint felszólítja a gazdag országokat: tartsák be ígéretüket, amit piacaik megnyitására és a szegény afrikai országok adósságainak enyhítésére tettek. Az értekezlet idején kínai vállalatok összesen 1,9 milliárd dollár értékben kötöttek üzleti szerződéseket afrikai kormányokkal és vállalatokkal.
Az afrikai selyemút címmel jelent meg a Világbank legfrissebb tanulmánya az Ázsiát és Afrikát öszszekötő kereskedelmi híd ígéretes kiépüléséről. A globalizálódó világgazdaságban Afrika harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere ma már – 27 százalékos részesedéssel – Ázsia. Ez már csak néhány százalékkal marad el az első helyen álló Egyesült Államok és az Európai Unió mögött. A felgyorsult közeledést jelzi, hogy öt év leforgása alatt az Ázsiába irányuló afrikai export megduplázódott, miközben a két kontinens közötti áruforgalom évente 18-20 százalékkal növekszik évente, amely példa nélkül álló robbanás a világkereskedelemben.
– Ázsia pontosan tudja, mit akar Afrikától, és azt meg is szerzi. Fordítva ugyanez nem igaz – kritizálta a folyamatot az Economist. Ez valóban szembetűnő. A harminc éve két számjegyű gazdasági fejlődést elkönyvelő Kína vezette ázsiai kereskedelem célja az, hogy a lehető legolcsóbb áron jusson hozzá az energiaigényes kínai ipar fejlődéséhez nélkülözhetetlen afrikai olajhoz, ércekhez, kőhöz, fához, mezőgazdasági termékekhez. – Ázsia fonalat vásárol, és nem szövetet, nyers gyémántot, de nem kész ékszert – érzékeltette a folyamatot az Economist. Mégis, bár a keletről jövő dollármilliárdok nem érnek el az afrikai gyárakig, a kontinens infrastruktúrájának bővítését szolgálják: vasútvonalak, kikötők, utak épülnek Afrikában indiai és kínai forrásból. Az óriási ázsiai tőke megállíthatatlanul áramlik ki a kontinensről hosszú távú, jövedelmező befektetéseket keresve: a kínai GDP-nek idén már majdnem a felét fordítják ilyenfajta beruházásokra.
Az Afrikába is irányuló ázsiai tőke utánpótlása pedig végtelennek tűnik: idén novemberben egyedül Kínában a devizakészletek elérték a bűvös ezermilliárd dolláros határt, amely a világ legnagyobb mértékű tartalékát jelenti. A külkereskedelmi többletből félrerakott kínai devizamilliárdok gigantikus menynyisége mára olyan erőt jelent, amely több közgazdász szerint az egész világgazdaság egyensúlyát megbillentheti – figyelmeztet a BBC elemzése.
– Miután a Nyugat három évszázadon keresztül a legbrutálisabb módon fosztotta ki Afrikát rablógazdálkodással, most változásnak vagyunk tanúi – jelentette ki lapunknak Bogár László. A közgazdász szerint napjainkra kiderült, hogy olyan értékek lelhetők fel a leírt kontinensen, amiket eddig nem létezőnek, vagy kitermelhetetlennek véltek, és amelyeket Ázsia sokkal sikeresebben aknáz ki. – Ennek egyik oka az, hogy az ázsiai kultúrák sokkal finomabban és alacsonyabb fajlagos költséggel hatolnak be a fekete kontinensre – hangsúlyozta a professzor, aki szerint az újfajta együttműködéssel mind Afrika, mind Ázsia jól járhat, mivel Kína és India nem egyszerűen tőkét és árut exportál, hanem egy új társadalmi-gazdasági modellt is magával visz a fekete kontinensre.
Csaba László szerint a két földrész közti felgyorsult kereskedelem rövid és hosszú távú szinteken is értelmezhető. A közgazdász szerint rövid távon az előnyök vannak túlsúlyban: a fekete afrikai fogyasztó megfizethető áron juthat hozzá iparcikkekhez, míg a kelet-ázsiai növekedés óriási energiaigényét fedezik az afrikai nyersanyagforrások. Problematikusnak tűnik ugyanakkor, hogy az afrikai országok egy részénél az ipari fejlődés elakadt a nyersanyag-kitermelés szintjén, és nem tudnak továbblépni, ahogy tette ezt például Kelet-Ázsia. Az egyoldalú gazdasági szerkezet hosszú távú következménye egy kevéssé fenntartható növekedés, amely jóval alatta marad a növekvő népesség igényének. A globális gazdaság szempontjából gondot okozhat továbbá, hogy a nyersanyagkincset aránytalanul és mértéktelenül gyorsan és nem célszerűen használják fel, ami környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait tekintve fenntarthatatlan növekedési utat jelent. Az igazi megoldást az jelentené, ha Afrika is tudna iparosodni, és az ázsiai növekedés egy kevésbé energiaigényes pályára állna át – hangsúlyozta a szakember.
origo.hu
Robbanásveszély a nyári utakon? Csak a guminyomás miatt!
