Színesedő világkép

Putyin álma, hogy Oroszország visszanyerje – mint a Kreml első embere fogalmaz – méltó helyét a világban, a héten egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz, miután az Egyesült Államok tizenkét évi vonakodás után rábólintott arra, hogy Oroszország tagja legyen a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO). Mindez határozottan jelzi, hogy az amerikai dominanciára épülő világrend átalakulóban van.

2006. 11. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kifulladóban van a Fehér Háznak az elmúlt tizenhat évben folytatott politikája. Rumsfeld hadügyminiszter távozása nem csupán az iraki beavatkozás sikertelenségének elismerését jelentette, hanem közvetve ennél nagyobb folyamatot jelez: Washington nem tudta kihasználni, hogy 1990-ben egyedüli szuperhatalomként maradt a világpolitika porondján.
Hol esetlenül, hol pedig a hatalomtól megszédülve kimondottan durván, agresszíven mozgott e színpadon, s viselkedése akarva-akaratlanul is egyre több jegyében idézte a végelgyengülésben kimúlt egykori hidegháborús ellenfelet, a Szovjetuniót. Elég említeni fennhéjázó, semmivel sem törődő hozzáállását például a kiotói klímaszerződéshez. Ám közben nagyot fordult a világ, s az egykori győztes ma már elnehezülve, saját ambícióiba gabalyodva, politikai válsággal küszködve kénytelen szembenézni a megváltozott realitásokkal. Egyebek mellett azzal, hogy immár számolnia kell egyes országok megerősödésével. S az elmúlt napokban annak jeleit fedezhettük fel, hogy Amerika ezt már tudja.
Korántsem a választási vereség utáni taktikai irányváltásról, hanem erről a változásról van szó akkor, amikor Washington, félretéve például az energia- és a bankszektor állami irányításával kapcsolatos fenntartásait, egyenrangú piaci szereplőként engedi be Moszkvát a világgazdaságba. De erről volt szó akkor is, amikor a törvényhozás engedélyezte a nukleáris együttműködést Indiával, annak ellenére, hogy a feltörekvő délkelet-ázsiai hatalom hallani sem akar az atomsorompó-szerződésről. És nem az emberi jogok helyzetéről beszélt Bush kínai kollégájával sem, sokkal inkább arra biztatta, hogy a XXI. század egyik egyre elvitathatatlanabb kulcsországa fogyasszon minél többet, s lehetőleg amerikai termékeket, ezzel is csökkentve az Egyesült Államok részéről mind hatalmasabb kereskedelmi hiányt. Kína egyébként is tekintélyt parancsoló. Szintén a napokban jelentette be, hogy valutatartaléka elérte az ezermilliárd dollárt.
Köszönhetően a tartósan magas energiaáraknak, hasonló helyzetben van ma Oroszország is, amelynek a legnagyobb gondja, hogy miként kezelje a „holland” betegséget, hogyan használja fel a leghatékonyabban a rázúduló olajdollárokat. Így aztán egyértelmű, hogy aligha érdemes sokáig akadályozni Moszkva WTO-tagságát, hiszen hatalmas energiatartalékai révén Oroszország már anélkül is megkerülhetetlen világgazdasági és globális politikai szereplő.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyre hangosabbak a Kremlt autoriter, neobirodalmi törekvésekkel vádolók, akik ezzel párhuzamosan szépítik meg a jelcini időket. Valójában arról van szó, hogy szakítva a kilencvenes évek önmarcangolásával, egy gyenge évtizednyi neoliberális kitérő után Moszkva visszatért a saját történelmi útjára, s ennek megfelelően megpróbál, ha nem is gazdasági erejének, de geopolitikai súlyának megfelelően viselkedni. Felismerve az új világrend mozgatórugóit, mindjobban forgatja az energiafegyvert, s így a geopolitikai játszma „narancsos” forradalmakkal tűzdelt kétévi vesszőfutása után egyre sikeresebben veri vissza a beszorítására irányuló kísérleteket is. Putyin úgy látja, hogy Oroszország érdekeit a közös eurázsiai geopolitikai térből adódóan leginkább az Európai Unióval működő stratégiai partnerség szolgálná, így Merkelnek felajánlja, hogy a Barents-tengeri Stockman-mezőből kitermelendő gáz Németországba, ne pedig Amerikába jusson. De látva az együttműködés és a beszorítás közötti vívódásból adódó uniós tétovaságot, talonban tartja egy Közép-Ázsiától Iránon és Líbián át Algériáig terjedő monumentális gázkartell lehetőségét, mint ahogy a kínai export esetleges felfuttatását is. Bizonyos határok között, de még ezt is megteheti, hiszen az energiaéhség ugyancsak megnövelte Oroszország mozgásterét. Ha éles a helyzet, beveti a fegyvert Amerika kaukázusi ökle, Grúzia ellen, s adott esetben nem fél kicsavarni a Royal Dutch Shell kezét sem, mint tette ezt a Szahalin–2 mezőn.
A Nyugat persze ilyenkor háborog, elfelejtve, hogy éppen a Shell a leginkább Dick Cheney amerikai alelnök nevéhez fűződő, végső soron Oroszország térdre kényszerítését célzó stratégia egyik leghatékonyabb végrehajtója. Mint a kanadai Global Research elemzője, F. William Engdahl fogalmaz, ezen az úton Irán vagy Szíria megzabolázása is csak egy közbeeső lépés, s elismeri, hogy Oroszországnak határozottnak kell lennie, ellenkező esetben bekeríti s eltapossa az amerikai gazdasági-katonai gépezet. A kilencvenes években elegendő volt a legyengült Moszkva irányítására a pénz, a hitelek politikája, ma azonban keményebb eszközök kellenek.
S hogy miért ennyire fontos e stratégia számára Oroszország? A régi, hidegháborús beidegződéseken kívül azért, mert e terv fő célja az energiatartalékok feletti globális kontroll. Mégpedig négy, Amerikához kötődő gigász, a Chevron Texaco, az Exxon Mobil, a BP vagy a Shell segítségével. Előtte azonban, ha kell, szólnak a fegyverek is. A katonai és energetikai stratégia eme összeolvasztására kitűnően alkalmas Cheney, aki az idősebb Bush adminisztrációjában még védelmi miniszter volt, de látványosan testesíti meg mindezt volt cége, az energetikától a geofizikán át a katonai bázisok építéséig sok mindennel foglalkozó Halliburton Inc. is. Mint azonban Irak példája is mutatta, Amerika belesüppedt eme ambíciók mocsarába.
Új világ jön, amelyben a pólusok megerősödése miatt az erő mellett újra jelentős szerephez juthat a diplomácia, a mindenható, nemegyszer messianisztikus kinyilatkoztatások helyett pedig a kompromisszumok keresése.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.