Tudatosan leépített vasúti mellékvonalak

A MÁV menedzsmentje mára szinte teljesen átvette a gazdasági és közlekedési tárca jelenlegi vezetésének álláspontját, amely szerint a mellékvonalak forgalma helyett hatékonyabban fenn lehetne tartani az autóbuszos közlekedést. Az érintett települések polgármesterei szerint jobb szervezéssel megmenthetők a szárnyvonalak.

Putsay Gábor
2006. 11. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kár lenne csodára várni, ugyanazzal a dízelmotorral működik egy mellékvonalon közlekedő Bz-motorvonat, mint egy távolsági autóbusz – közölte egy vasúti mellékvonalakról tartott minapi konferencián Csontos Endre, a MÁV Zrt. főigazgatója. A Magyar Közlekedési Klub és a Levegő Munkacsoport által szervezett rendezvényen az egyik hozzászóló részéről nem sokat késett a válasz: „A főigazgató úrnak igaza van, csakhogy azzal is tisztában kell lennie, hogy a motorvonat háromszor annyi utast tud elszállítani.” A MÁV vezetői – Kóka János gazdasági miniszter álláspontjához hasonlóan – különféle statisztikai adatokat ismertettek a konferencia résztvevőivel arról, hogy milyen nagy terhet jelent a MÁV-nak, és mennyire gazdaságtalan a közel 3400 kilométer hosszú mellékvonali hálózat fenntartása. Emlékezetes: Kóka János június 6-án jelentette be, hogy 28 mellékvonalon, összesen 942 kilométeren szüneteltetnék a vasúti személyszállítást, mivel ezeken a MÁV-nak éves szinten 6,5 milliárd forint a vesztesége, és a forgalomnak mindössze tíz százaléka bonyolódik, a bevételeknek pedig két százaléka képződik itt.
Mint arról lapunk beszámolt, valójában 81 mellékvonalon végez gazdasági felülvizsgálatot a MÁV, ezek összességében 3377 kilométer hosszúak. A MÁV vezérigazgatói főtanácsadója, Takács László a konferencián közölte, hogy a 81 vonal közül felméréseik szerint 35 olyan működik, ahol vonatonként átlagosan legfeljebb 19 az utasok száma, 17 esetében 10 utas sincs a szerelvényen, és 63 olyan vonalat tartanak nyilván, ahol az utazók száma nem haladja meg egy autóbusz befogadóképességét. Bödecs Barna, a Reflex Környezetvédelmi Egyesület képviselője arról szólt, hogy munkatársaival együtt forgalomszámlálást végeztek nemrégiben a megszüntetésre javasolt Veszprém–Veszprémvarsány szakaszon, ahol adataik szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) kimutatásaihoz képest több mint kétszer annyian vesznek igénybe egy vonatot.
A vasúttársaság képviselői szerint ha megkapják a költségvetéstől a szükséges forrásokat, működtetik a vonalakat. A települések jelenlevő polgármesterei viszont másban látták az utasok elpártolásának okát: véleményük szerint más szemlélettel, jobb forgalomszervezéssel és menetrenddel lehetne emelni az utasszámot: már csak azért is, mert az emberek szívesen használják a vasutat, nem beszélve arról, hogy a régiókban iskolákat, kórházakat vonnak össze, illetve szüntetnek meg, így a jelenleginél is nagyobb lesz az igény a tömegközlekedésre.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a mellékvonalakon az utazási komfort alacsony színvonalú, amelyben a hosszú menetidők és a rossz csatlakozások mellett a járműpark leromlott állapota is közrejátszik. Ennélfogva nem csoda, hogy a naponta 4-8, rossz csatlakozású, alacsony sebességgel közlekedő, gyakran koszos személyvonat nem vonzó az utazóközönségnek, akik így autóbusszal, vagy ha tehetik, személygépkocsival közlekednek. A MÁV vezetésének egyik korábbi irányelve mindezt azzal tetézte, hogy a mellékvonalakon a járatszámot nem szabadott növelni, sőt 2004-ben csökkenteni kellett.
A problémák igazából 2003-ban éleződtek ki. Ekkor születhetett meg a politikai döntés a mellékvonalak fokozatos leépítéséről: mint ismeretes, éppen 2003-ban vonták ki ideiglenesen – a MÁV vezetésének utasítására – a forgalomból tengelyrepedés gyanújára hivatkozva a Bz-motorkocsikat anélkül, hogy erről az utazóközönséget előre értesítették volna. Az utasok egy része ekkor tért át a Volánok szolgáltatásaira. Ezután bevezették az üzletági gazdálkodást, ami miatt a személyszállítási részlegnek a pályavasút felé használati díjat kell fizetnie. E díjak a költségek 47 százalékát teszik ki, nem csoda, hogy jelentős veszteségek mutathatók ki a mellékvonalakon. Szakemberek szerint kilométer-arányosan a MÁV lényegesen kevesebbet költ a szárnyvonalak fenntartására és fejlesztésére, mint amennyi a főkönyvekben szerepel. A GKM felső vezetésének sikerült elfogadtatnia a MÁV menedzsmentjével, hogy regionális szinten a vasúti közlekedés szerepét fokozatosan át kell venniük az autóbuszos társaságoknak, amelyeket a kormány később privatizálna. A GKM azzal is érvel, hogy a nagyvárosok közötti közlekedésben, illetve az elővárosi forgalomban a vasúti fejlesztéseket támogatják. E fejlesztéseket az Európai Unió kohéziós alapjaiból lehetne megtenni, a források odaítéléséről viszont még nem döntöttek Brüsszelben.
A Vasutas Települések Szövetségének elnöke, Kaszai János szerint a gazdasági fejlesztések is megoldást jelentenének, hiszen a 28 mellékvonal az ország legelmaradottabb részein található, ahol a legnagyobb a munkanélküliség. Két régióban az elmúlt egy évben a vonalak önálló elszámolási rendszerben működtek. Bár eredményeket lehetett felmutatni, a MÁV nem veszi komolyan ezeket a kísérleteket – mondja az elnök. Az önkormányzatok sokkal inkább elfogadják, hogy regionális szinten az ő részvételükkel is lehet vonalat működtetni. Rájöttek arra, hogy a szűkös források ellenére megfelelő hatékonysággal működtethető a vasúti közlekedés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.