A sorsfordító nagy írók ilyenkor mindig tudnak valami megrendítőt mondani – de nekem a karácsony mindig ugyanaz. Régebben a szüleim, aztán a családjaim, most majdnem a magány. Fiam azt mondja, sajnáltatom magam, de ő még nem volt ilyen helyzetben.
Parányi cserepes fenyő lesz a házban, vízkeresztkor kiültetem a kertbe, ha megfogan, évek múlva talán megemberesedik, igazi fenyővé nő. Ez lesz a harmadik földbe ültetett fenyő – nem szeretem a kivágottakat, amelyeket egy-két hét után kidobnak a kuka mellé. Szinte fáj az ember szíve, amikor látja a szeretet szimbólumát a haláltusájánál.
Olyan jó lenne, ha valahogy egyszer mindnyájan elmondhatnátok, mit éreztetek ezen a betlehemi éjszakán. Mi lesz velünk jövőre, kedveseim? Nagy ívben kerülöm a politikát, hiszen karácsony van, a Kisded érkezése, szent a pillanat, ide nem férkőzhet be politika.
Ott leszel az éjféli misén? Abból baj nem lehet. Én a cinkotai plébánosomat hallgatom meg a parányi katolikus templomban.
A fenyő meg majd idővel bekerül a földbe, jelzi, elmúlt 2006.
Mi lesz velünk?
origo.hu
Fürdési tilalmat vezettek be egy népszerű balatoni strandon
