Magyarországon ma csak pártos igazság létezik – véli Lányi András író, a mozgalom egyik alapítója. – Gondjaink aszerint kapnak nyilvánosságot, hogy feltárásuk vagy megoldásuk melyik pártnak hoz a konyhára, és miképpen befolyásolja a versengést a hatalomért. A politikai marketing eszközeivel előállított „közvélemény” jóváhagyása csak a pártunk és kormányunk iránt megnyilvánuló, Rákosi és Kádár kora óta töretlen bizalom jeleként jön számításba. Az őszödi botrány, majd a forradalom ünnepét meggyalázó terrorintézkedések nyomán kiderült: nincs olyan bűn vagy ballépés, amelyre a kormányhű értelmiség ne találna mentséget, dicsérő szavakat. A többség pedig undorodva fordul el a politikától, vagy félelemből, mert tapasztalja, ha nem a megfelelő nézeteket hangoztatja, kára származik belőle. A pártok amúgy sem tartanak igényt a szakemberek okvetetlenkedésére, a civil társadalom véleményére pedig éppen nem kíváncsiak – állapítja meg, és hozzáteszi, hogy ott viszont, ahol a pártok küzdelme zajlik, vagyis a parlamentben nem lehet politizálni.
– A demokrácia illúziója Magyarországon nem október 23-án foszlott szét, hanem akkor, amikor bejelentették, hogy a szocialista párt fizetésmegvonással sújtja azokat az országgyűlési képviselőit – renitens alkalmazottait –, akik nem a központi utasításnak megfelelően szavaznak. A pártok eredetileg közös meggyőződésük alapján szövetkező képviselőkből állnak, akik személy szerint az őket megválasztó polgároknak tartoznak felelősséggel (valamint a saját lelkiismeretüknek), de ma már nem is titkolják, milyen távol vagyunk ettől. Egyenesen kérkednek a pórázzal, amelyen a végrehajtó hatalom tartja a törvényhozó testület tagjait, az állítólagos népképviselőket. Hogyan jutottunk idáig? Úgy, hogy a rendszerváltozás nem számolta fel a pártállam örökségét – csak felosztotta az érdekérvényesítésre képes jelentkezők között. A súlyosbodó demokráciadeficitről rendezett civil fórum résztvevői, Pozsgay Imre, Kovács Árpád főszámvevő, Egedy Gergely és Farkas Attila Márton egyetértettek ebben, valamint abban is, hogy nem a demokratikus jogállam törvényes feltételei hiányoznak, hanem a hatalom elszámoltatására és korlátozására képes közösség. A társadalom – állítja Lányi – vagy tömeget képez, vagy közösségeket alkot. A közösségnek van véleménye, ezt artikulálni igyekszik, harcol azért, hogy az képviselethez is jusson. A tömeg viszont alaktalan, szervezetlen, nincs véleménye, a hatalom azt csinál vele, amit akar. Most tömegtársadalmakban élünk, és a tömegtársadalomnak a demokráciához nincs köze – hangsúlyozta.
Reménytelenül kettészakadva
– A civil fórum azért jött létre, hogy segítsünk abban, legyen ismét „közvélemény”. A nyilvánosság ma reménytelenül kettészakadt. A két nagy politikai tábor hívei és vezérei olyan orgánumokból tájékozódnak, amelyekben csak a saját előítéleteiket igazoló véleményekkel találkoznak, és a politikai ellenfél alávalóságának kimutatása felment a saját álláspont önkritikus megalapozásának kötelezettsége alól. A politikai ellenállás és a nyilvános bírálat alkalmas színtere azonban nem lehet az utca. Az elhúzódó tüntetéseken a kezdeményezés előbb-utóbb a demagógok vagy a provokátorok kezébe kerül. Mi van a parlament és az utca között? – tették fel a kérdést októberben az Országos Civil Fórum alapító felhívásának aláírói (köztük Gazsó Ferenc, az MSZP társadalompolitikai tagozatának elnöke, Náray Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, az Élőlánc Magyarországért több vezetője, Schneller István volt fővárosi főépítész és Szilvási István orvoskamarai alelnök). A rendőrkordon és a mediatizált nyilvánosság. Ezeken kell áttörni (békés eszközökkel) azoknak, akik – Egedy Gergely politológus kifejezésével élve – a „személyes állam” hívei, azaz a személyes felelősség, társadalmi részvétel, nyilvános ellenőrzés elveit akarják a politikában érvényre juttatni. Úgy gondolták, ezen az úton az első lépés a politika becsületének, a nyilvános párbeszéd komolyságának a helyreállítása.
A civil társadalom kiszolgáltatottsága
A civil fórum pódiumbeszélgetéseire meghívott szakemberek saját szakterületük elismert művelői. Nézeteik egymástól igen különbözők lehetnek, ez elősegíti a sok szempontú megközelítést. Hogyan lehetne az államháztartási hiányt mérsékelni? Miként menjen végbe az egészségügyi reform, milyen agrárpolitika szolgálná a vidéki emberek érdekét, mit várunk a felsőoktatástól, milyen közjogi változtatások alakítanák a többpártállamot demokráciává? – az ezekre a kérdésekre adott válasz alapvetően meghatározza közös jövőnket. Ha a legfontosabb kérdésekről valóban kialakul egyfajta konszenzus, az – reményeink szerint – „megszervezi” a saját táborát. De amíg nincs program, sőt helyszín és alkalom sincs a vélemények találkozására, addig hiába a növekvő elégedetlenség, a civil társadalom kiszolgáltatott marad a reform címén ránk erőltetett kényszerintézkedéseknek – véli Lányi András.
Az országgyűlési választások két fordulója között az Élőlánc Magyarországért mozgalom – amelynek Lányi András a társelnöke – Üdvözlet a győzőnek címen jelentette meg memorandumát. A cím és a mottó Ady Endrét idézte: „Ne tapossatok rajta nagyon.” Úgy látják, a Gyurcsány-kormány az ő akkori javaslataikkal mindenben szögesen ellenkező úton jár. Ami reform címén jelenleg folyik, az sok esetben inkább egy eljövendő reform alapjainak a felszámolása. – Az efölött érzett rémület indított minket arra, hogy elkezdjük a munkát – állítja.
Minek a hiánya? címen Lányi András, Lukács András, Mellár Tamás és Pogátsa Zoltán fogalmazták meg az Országos Civil Fórum ajánlásait, amelyeket nyilvános vitára bocsátanak. Szakmai bemutatója december 14-én a Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumában volt.
„Az államháztartási hiány drasztikus növekedését 2001 óta nem a hazai gazdaság romló teljesítménye, hanem döntő mértékben a kormányzat gazdaságpolitikai intézkedései idézték elő. Nem engedhető meg, hogy az így keletkezett szükséghelyzetre hivatkozva tereljék a gazdaságot kényszerpályára – az ország érdekével ellentétes „reformok” felé – állapítják meg a szerzők. A közszolgáltatások körének korlátozása, a közvagyon kiárusítása nem szolgálja a gazdasági fellendülést. Az államháztartás konszolidációjára tett ajánlásuk szerint – az állam jelenlegi törekvéseivel ellentétben – nem a kiadási oldal csökkentésével, hanem a bevételi oldal növelésével lehetne eredményt felmutatni: igazságosabb közteherviseléssel, rejtett támogatások felszámolásával, a környezetterhelő tevékenység és az ellenőrizhetetlen módon keletkezett vagyonok adóztatásával. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kiadási oldalon ne lennének megszüntetendő pazarlások, de ott hatalmas hiányok is vannak. Tehát át kell strukturálni a fejezetet. Az viszont leszögezhető: a jelen viszonyok között elképzelhetetlen, hogy az újraosztás mértékét csökkentse az állam – állapítják meg a civil fórum által felkért szakértők. „A közkiadások nagyrészt azért váltak finanszírozhatatlanná, mert egész Európában nálunk a legalacsonyabb a felnőtt lakosságon belül a legálisan foglalkoztatottak számaránya, akik adófizetőként az államháztartás terheit viselik. A foglalkoztatottak számának növelése legyen tehát a legfőbb gazdaságpolitikai cél” – szögezik le, hozzátéve azt is, elfogadhatatlan minden olyan intézkedés, ami a foglalkoztatás színvonalának további romlásával jár – így a munkát és a foglalkoztatást terhelő adóterhek növelése is.
– Az állam azzal teszi a legtöbbet a társadalomért, de még a gazdaságért is, ha biztosítja azokat a közösségi szolgáltatásokat, amelyek a humán erőforrás újratermeléséhez kellenek. Ez azt jelenti, hogy az oktatást, az egészségügyet, a tömegközlekedést megfelelő színvonalra kellene hozni, és erre bizony költeni kell, ha nem akarjuk, hogy a társadalom szövetében további, jóvátehetetlen szakadások keletkezzenek. Most azonban azt látjuk, hogy épp ezeknek a kiadásoknak a lefaragása folyik, miközben a gazdasági élet egyes szereplői hatalmas összegekre rúgó burkolt támogatást kapnak az adózók zsebéből, a közösségi kiadásokon megspórolt pénzből – véli Lányi András. A civil fórum ajánlásai szerint fel kellene függeszteni azokat a homályos hátterű és kimenetelű állami megaberuházásokat is, amelyek adóssága a jövőt terheli: ilyenek az autópálya-építés, a PPP-konstrukciók, az olimpiarendezés vagy az új kormánynegyed ideája.
Állami ingatlanmanipuláció benyomása
– Az ország jelenlegi helyzetében ez egy mélyen cinikus ötlet, amelynek árát nemzedékek nyöghetik. Nem csak anyagilag, kulturálisan is: az épített örökség felelőtlen elherdálása miatt. Ebben az esetben markánsan megmutatkozik, hogy az úgynevezett reformok esetében csak pillanatnyi rögtönzésekről beszélhetünk. A javaslattevőben például fel sem merült, hogy egy új városrész létrehozása hallatlan bonyolult, nagy körültekintést igénylő várostervezési kérdés. Az egész egy nagyszabású, államilag támogatott ingatlanspekuláció benyomását kelti – fejtette ki Lányi András. Úgy véli: ha sok esetben már nem lehet is megakadályozni a kormány által elhatározott intézkedéseket, a nyilvános bírálat és vita megteremtheti a hibák helyrehozatalához szükséges feltételeket. (Az Országos Civil Fórum programjairól és az eddig megszületett ajánlásokról a www.elolanc.hu/civilforum internetes címen tájékozódhatnak az érdeklődők.)
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
