Kétségtelen tény, hogy a botrányokkal terhelt politikai válság napról napra mélyül Ukrajnában. Az indulatok igazából azt követően szabadultak el, miután a parlament által menesztett, ám a bíróság által tisztségébe visszaállított külügyminisztert, Borisz Taraszjukot nem engedték be a kormány ülésére. A Mi Ukrajnánk felelőtlen, a politikai krízis kiélezésére irányuló lépésnek nevezte a történteket, és az előre hozott választások kezdeményezésével kezdte riogatni a „válságellenes” koalíciót. Az elnöki frakció tagja, Vjacseszlav Koval szerint ugyanis tettével a koalíció hadat üzent az államfőnek és csapatának, ám nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ezt a háborút bármelyik fél is megnyerheti. A történet azonban akkor vált igazán tragikomikussá, amikor Viktor Janukovics kormányfő és Olekszandr Moroz házelnök egymás szavába vágva kezdte hangoztatni, hogy Taraszjuk többé már nem miniszter, amire maga az érintett azzal válaszolt, csak beszéljenek, jogukban áll, hiszen őt ez egyáltalán nem zavarja abban, hogy tovább végezze a munkáját.
Újabb adag olajat öntött a tűzre Juscsenko a jövő évi költségvetés megvétózásával is, azzal indokolva döntését, hogy a koalíció ignorálta a többi között a létminimumra és a minimálbérre, valamint a hadsereg finanszírozására vonatkozó javaslatát. Erre válaszként Janukovics populizmussal vádolta meg az államfőt, és egyúttal értésére adta, hogy nem is áll szándékukban figyelembe venni javaslatait, mivel a semmiből nem tudja előteremteni az ehhez szükséges tízmilliárd hrivnyát (kétmilliárd dollárt).
Nem késlekedett a válasszal Juscsenko sem, aki csütörtöki sajtókonferenciáján bejelentette: ha a hatalmi ágak között nem jön létre az egyetértés, feloszlatja a parlamentet, hatályon kívül helyezi a politikai reformot, visszaszerezve az államfőt korábban megillető jogköröket. Hozzáfűzte azonban azt is, hogy ezt nagyon nem szeretné és nem is akarja, ám véget kell vetni mindannak, ami most az országban folyik. Ez ugyanis már háború, rendeletek, törvények, határozatok háborúja, de nem lehet másképpen minősíteni azt sem, amit a kormány a káderezés címszó alatt művel. Juscsenko szerint a megoldás kulcsát egy alkotmányozó bizottság felállítása, illetve a hatalmi ágak jogköreinek újragondolása jelentheti. Julija Timosenko szerint viszont csakis az új választások hozhatnak megoldást a politikai reform által gerjesztett „politikai kannibalizmusra”, amelytől a jogköreikért egymásnak feszülő államfő és miniszterelnök önszántukból soha nem lesznek képesek megszabadulni.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!