Alig több mint fél év múlva, 2007. július elsején teljesen nyitottá kell tenni a magyar villamosenergia-piacot. Ehhez a ma működő kettős modellt – melyben egymás mellett él az államilag garantált fogyasztói árakat kínáló közüzem, és a szabad áras piac, – meg kell szüntetni. Az új modell kulcskérdése, hogy mi történjék
a villamosenergia-nagykereskedő Magyar Villamos Művek (MVM) és a magyarországi erőművek között a kilencvenes évek közepén megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel. De mi is a baj ezekkel a megállapodásokkal?
Az Európai Unió versenyfelfogása szerint a garantált átvételi árakat rögzítő szerződések állami támogatást jelentenek, s nincs helyük egy liberalizált piacon. Meglétük túlzott erőfölényt jelent az állami tulajdonú MVM-nek, s egyúttal gátat szab a versenynek – amely Brüsszel szerint a szolgáltatási színvonal növekedésének és az árak csökkenésének a záloga. Nem biztos azonban, hogy ez tényleg így van. Való igaz, a hosszú távú szerződések garantálják a magánkézben lévő erőművek profitját, s ezzel tulajdonképpen fel is értékelik azokat, van viszont egy jó oldaluk is, méghozzá az, hogy az árat a költségekhez kötik. Az MVM-nek így egy olyan szerződéses portfólió van a birtokában, amelyben vannak olcsó, a piaci ár alatt termelő társaságok, s vannak olyanok is, melyek ezen áron felül számláznak. A kettő keverékéből egy olyan árat tud kialakítani a nagykereskedő, amely viszonylag kedvezőnek mondható. A hosszú távú szerződések egyszerű felmondásával, megszüntetésével azonban a ma még olcsón termelők árai is a piaci árakhoz igazodnak majd, amelyet a drága erőművek határoznak meg, s a végeredmény lesújtó lesz a fogyasztók számára.
Az MVM korábban a cégcsoport szerződéses portfóliójának együttes kezelését javasolta. A piaci ár feletti árat tartalmazó szerződéseket meg lehetne szüntetni, és a kompenzációt a piaci árat el nem érő szerződések nyereségéből lehetne finanszírozni. Az MVM vezérigazgató helyettese, Gerse Károly szerint ezzel Magyarország eleget tenne az Európai Unió elvárásainak anélkül, hogy az árak elszabadulnának. Az indokolatlan nagyságú profitot profitplafonnal korlátoznák, és a nyereségtöbbletet fordíthatnák a kompenzációra, a zöldáram támogatására és egyéb célokra. Az MVM számításai szerint az átlagos nagykereskedelmi piaci ár – a szerződéses rendszer megszüntetését követően – a teljes piacnyitással mintegy 17,31 forint lesz kilowattóránként, míg jelenleg a hosszú távú szerződések alapján az átlagár 13,96 forint.
A szabályozó hatóságként működő Magyar Energia Hivatal két lehetőséget vázolt fel a probléma megoldására. Vagy egyenként megszüntetik a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket azzal, hogy az átállási költségek fennmaradnának, vagy jogszabályi úton szűnik meg a szerződéses rendszer egésze. Az első megoldás közelebb áll az MVM elképzeléséhez, nem tudni azonban, hogy az állam végül is melyik utat választja. Podolák György, az MSZP szakpolitikusa a Figyelőnek nyilatkozva kifejtette, hogy „a hosszú távú szerződések a folyamatos villamosenergia-ellátás garanciájául szolgálnak”, s ezért az MVM-nek újra kell tárgyalnia azokat az uniós elvárásoknak megfelelően. Ez a megoldás nem idegen a piaci szereplőktől sem, a német RWE, illetve az Ipari Energia Fogyasztók Fóruma sem tartja jó megoldásnak a hosszú távú szerződések azonnali felmondását.
A magyar árampiaci nyitás kezdetben sikertörténetnek látszott. Előbb csak a legnagyobb fogyasztók léphettek ki a piacra, majd megnyílt a kapu az összes nem lakossági fogyasztó előtt. A liberalizált szektor részaránya gyorsan elérte a negyvenszázalékos szintet, azóta viszont a magas piaci árak miatt megindult a visszaszivárgás a közüzembe.
origo.hu
A forrófejű Magyar Péter reagált a Tisza-lista kiszivárgására
