Bővítés vendégmunkásokkal

Hétfőtől két újabb taggal bővül a jelenleg huszonöt tagállamból álló Európai Unió. Mit jelent nekünk Románia és Bulgária csatlakozása, tehetjük fel joggal a kérdést. Bulgária viszonylag sima ügy: a hétmillió bolgár várhatóan nem hozzánk jön dolgozni, ha elindulnak egyáltalán, az újdonsült uniós polgárok különben szeretnek minket. A XVIII. századtól, s különösen a szocializmus idején mi voltunk számukra az elérhető nyugat, és azt is számon tartják, hogy Hunyadi megvédte őket az oszmán birodalom terjeszkedésétől, a náluk bujdokló Kossuthtal együtt a civilizációs értékekből is sokat befogadtak.
Románia csatlakozása már jóval többet jelent nekünk, hiszen a huszonkétmillió román állampolgár közül legalább másfél millió magyar nemzetiségű. A csatlakozás azonban nem jelenti automatikusan az erdélyi magyarok sorsának javulását, ettől még nem lesz magyar egyetem Kolozsváron, és a Székelyföld autonómiáját sem lesz könynyebb kicsikarni Bukaresttől. A felvidéki magyarság helyzetének változatlansága a 2004-es bővítés óta azt bizonyítja: az unió nem politikai csodaszer, amely orvosolja a kisebbségek jogsérelmeit, hanem inkább egy gazdasági klub, annak esetleges előnyeivel és nyilvánvaló hátrányaival. Adminisztratív előnyei mindenképpen lesznek a bővítésnek: január elsejétől kisebb lesz a távolság az anyaországi és az erdélyi magyar között, hiszen személyi igazolvánnyal is járható lesz a határ (ez elsősorban az idősebb erdélyieknek jelent hatalmas segítséget, hiszen nem kell a fél nyugdíjba kerülő, hosszas sorban állással és kéthetes várakozással megszerezhető útlevelet kiváltani), és végleg elfelejthetjük a szúrós szemű román vámosokat is, akik magyar történelemkönyvre vagy István, a király kazettára vadásztak az autó csomagtartójában. Az anyaországban élő erdélyieknek könnyebb lesz a Magyarországon való tartózkodás, és a munkavállalás is azoknak, akik a magyar kormány által megnevezett kétszáztizenkilenc hiányszakma valamelyikében próbálnak elhelyezkedni.
A két országgal kapcsolatban leggyakrabban a munkavállalásról esett szó a napokban az unióban. Román kőművesek inváziójától rettegnek Spanyolországban – írta tegnapelőtt a Financial Times, elemezve Románia és Bulgária január elsejei csatlakozásának várható következményeit. Az előző, 2004-es bővítési hullám mumusai különben a lengyel vízvezeték-szerelők voltak, legalábbis Franciaországban, ahol az európai alkotmányról szóló népszavazási kampányban a helyi munkások életét megkeserítő főgonoszként tálalták a filléres keleti munkaerőt. A román munkások inváziója azonban már régen megtörtént – illegális vagy félig törvényes módon már több mint kétmillió román munkás dolgozik Nyugat-Európában, a többségük – elsősorban a nyelvi rokonság miatt – Itáliában, Spanyolországban vagy Franciaországban. A román eperszedőknek már pártjuk is van Kasztíliában, és a közelgő spanyol helyhatósági választásokon akár a mérleg nyelvét is képezheti például Madrid környékén az ott élő százhúszezer román. A spanyolok különben már pontosan tudják, hogy a mindent kibíró román kőműves valójában nem ritkán mérnök, programozó vagy éppen tanár – a nagyobb kereset reményében adta fel otthoni állását, és mivel el kell tartania családját, bármilyen munkát elvállal.
A régi tagországok közül különben eddig tíz jelentett be munkavállalási korlátozást a két új polgáraival szemben – a 2004-ben csatlakozottak közül pedig egyelőre csak Magyarország korlátozza a román és bolgár polgárok korlátlan munkavállalását. Az EU-tagállamok komoly dilemma elé kerültek a döntéssel, mivel a szabad beutazás miatt bárki gond nélkül útra kelhet a két új tagállam majd harmincmillió polgára közül, így bármilyen munkaerő-piaci korlátozás az illegális munkavállalás – s így az adófizetés elkerülése – felé tereli őket. A két új tagállam illetékesei nem várnak jelentős kivándorlási hullámra a csatlakozás után, mert szerintük aki akart, az már régen elment külföldre dolgozni. Traian Basescu román elnök a Spiegel Online-nak adott interjújában egyenesen úgy fogalmazott: Romániában időközben annyi munka lett, hogy most már sürgősen munkavállalókat keresünk, ezért akár a német munkanélkülieket is szívesen látják – kellemesen fognak csalódni az országban. Bulgáriából 1998–2000 között mentek el a legtöbben, becslések szerint most 800 ezer bolgár él külföldön. Emilia Maszlarova munkaügyi miniszter idézett egy nyári Gallup-felmérést is, amely szerint a csatlakozás után mindössze 46 ezer bolgár fontolgatja komolyan a külföldi munkavállalást.
Azzal különben a huszonötök mindegyike tisztában van, a januári csatlakozás nem racionális, hanem politikai döntés eredménye. A két országgal ugyanis szegény rokonok csatlakoznak az unióhoz – a bolgár életszínvonal például az EU-átlag harmadát sem éri el, Románia csatlakozásával pedig az unió legszegényebb régiója a moldvai térség lesz. A politikai motivációk mellett a döntésben segített a földrajzi helyzet is: a 350 ezer új négyzetkilométernyi területnek köszönhetően januártól van direkt fekete-tengeri kijárat és Görögország elszigeteltsége is megszűnt. És az sem elhanyagolható, hogy mindkét új tagállamban jól teljesít a gazdaság – Romániában egyáltalán nem titkolt cél, hogy öt év alatt „be kell fogni Magyarországot”, vagyis elérni a nyugati szomszéd fejlettségi szintjét.
Az új tagállamok felvételéről az unió illetékesei nem kockáztatták meg a népszavazást a régi tagországokban. Jó okuk volt erre: Romániának például kifejezetten rossz a híre Nyugat-Európában, az évek óta ott tevékenykedő bűnbandák, koldusmaffiák és prostituáltaknak köszönhetően. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a románok jelenlétéről az unió polgára is elsősorban az újságok rendőrségi rovataiból értesülnek, ugyanis a nagyvárosok forgalmas terein kolduló, amputált végtagú koldusokat onnan hozzák, de románul beszélnek az autók szélvédőit agresszívan, kéretlenül mosó gyerekek és a belvárosokat rettegésben tartó kiskorú zsebtolvajbandák tagjai is. Spanyolországban a kilencvenes évek óta a román diaszpóra a harmadik legnagyobb bevándorló réteg (a marokkóiak és az ecuadoriak mögött), a prostitúció kétharmadát viszont ők tartják az ellenőrzésük alatt. A nyomorék koldusokhoz hasonlóan hamis ígéretekkel külföldre csábított (vagy egész egyszerűen megvásárolt) lányokat erőszakkal kényszerítik prostitúcióra – tavaly például ezerhétszáz kelet-európai fiatal nőt szabadított ki a spanyol rendőrség a modern rabszolgaságból.
A két országban holnapután nagy ünnepséggel köszöntik a régen várt csatlakozást. Szófiában egyelőre titkolóznak a szilveszteri programokról, Bukarestben pedig már hetek óta a meghívott vendégek listájától hangos a sajtó. A román fővárosban tölti a szilvesztert Göncz Kinga magyar külügyminiszter is, de az „integráció szilvesztere” elnevezésű eseményen – amelynek gálaestjét a Román Athenaeumban, a tűzijátékot pedig a Forradalom téren tartják – más neves uniós politikusok mellett családostul részt vesz Margot Wallström intézményközi kapcsolatokért felelős bizottsági alelnök és Olli Rehn bővítési biztos is. Románia még a közép-európai időre is át akart térni a csatlakozás tiszteletére, mert kínosnak érezték, hogy náluk az időeltolódás miatt egy, illetve két órával hamarabb kezdődik az ünnepség, mint Brüsszelben vagy Londonban.
A politikusok javaslatát azonban elutasították a bukaresti csillagvizsgáló szakértői, szerintük túl nagy felfordulást okozott volna az átállás.