A gyermek nem veleszületetten tudja, hogy a világ mennyire kiszámítható vagy veszélyes. Ezt az élményt a kapcsolataiból tanulja meg. Abból, ahogyan reagálunk az érzelmeire, ahogyan határokat szabunk, és ahogyan jelen vagyunk a mindennapokban. Egy következetes, figyelmes felnőtt azt üzeni: „Nem vagy egyedül, és elbírom azt, ami benned van.” Ha a szabályok kiszámíthatók, a reakciók érthetők, a szeretet pedig nem feltételekhez kötött, a gyermek idegrendszere megnyugszik. Ez a nyugalom az alapja annak, hogy később képes legyen tanulni, kapcsolódni, döntéseket hozni és megküzdeni a nehézségekkel.

Határok nélkül nincs szabadság
Sok szülő tart attól, hogy a szabályok korlátozzák a gyermeket vagy sértik az önállóságát. Valójában éppen az ellenkezője történik. A jól megfogalmazott, életkorhoz illesztett határok nem bezárnak, hanem biztonságos teret hoznak létre. A gyermek így tudja, meddig mehet el, mire számíthat és mi az, ami már a felnőtt felelőssége. A túl sok választási lehetőség, a következetlen szabályok vagy a „ma ezt lehet, holnap azt nem” állapota szorongást kelt. Ilyenkor a gyermek viselkedése gyakran válik szélsőségessé, dacosabbá vagy visszahúzódóbbá. Nem azért, mert „rossz”, hanem mert kapaszkodót keres.
Érzelmi jelenlét a teljesítmény helyett
A mai világ gyakran a teljesítményt helyezi előtérbe: fejlődj gyorsan, légy ügyes, sikeres, alkalmazkodó. A gyerekek hamar megtanulják, értékük mérhető jegyekben, eredményekben, viselkedési elvárásokban. Közben azonban háttérbe szorulhat egy alapvető szükségletük: hogy feltétel nélkül elfogadva érezzék magukat. Az érzelmi jelenlét nem azt jelenti, hogy mindig ráérünk vagy mindent megoldunk helyettük. Sokkal inkább azt, hogy észrevesszük őket. Meghalljuk, amikor nehéz, komolyan vesszük az érzéseiket, és nem bagatellizáljuk el a problémáikat csak azért, mert „gyerekesnek” tűnnek.
A viselkedés mindig üzenet
Amikor egy gyermek túl hangos, dühös, visszahúzódó vagy kezelhetetlennek tűnik, érdemes a felszín mögé nézni. A viselkedés gyakran egy olyan nyelv, amelyen a gyermek elmondja: túl sok, túl nehéz, nem értem, mi történik velem. A büntetés ilyenkor ritkán hoz valódi változást, mert nem az okot, hanem csak a tünetet kezeli. A megértés nem egyenlő az engedékenységgel: lehet egyszerre együttérzőnek és határozottnak lenni. A gyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: az érzései elfogadhatók, a viselkedése viszont alakítható.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!