– Az orosz földgáz és kőolaj uniós importjának tiltása után az Európai Bizottság újabb vörös vonal átlépésére készül: a nukleáris üzemanyagok behozatalának szankcionálására. Anna-Kaisa Itkonen bizottsági szóvivő nyilatkozata alapján egyértelművé vált, hogy Brüsszel az atomenergiát is hadszíntérnek tekinti – mondta el a téma kapcsán lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
Az Európai Unió alapszerződése világosan rögzíti: az energiamix meghatározása, az energiahordozók beszerzési forrásainak és szállítási útvonalainak megválasztása nemzeti hatáskör. Az atomenergia esetében ez különösen igaz, hiszen itt nem pusztán gazdasági, hanem nukleáris biztonsági kérdésről van szó. A nukleáris üzemanyag reaktorspecifikus, egyedileg tervezett, szigorúan engedélyezett termék, amely évtizedes mérnöki, üzemeltetési és hatósági munka eredménye. Egyáltalán nem zárható ki, hogy Brüsszel a nyílt importtilalom helyett irreálisan magas, büntető jellegű vámtételekkel próbálná ellehetetleníteni az orosz nukleáris üzemanyag, a dúsított urán és a kapcsolódó szolgáltatások behozatalát. Ez azonban lényegét tekintve ugyanazt jelentené: az ellátás gazdasági és műszaki ellehetetlenítését. Ennek árát pedig nem politikai szereplők, hanem az európai ipar, a lakosság és a villamosenergia-rendszerek fizetnék meg.
Az Európai Unióban jelenleg öt tagállamban – Bulgáriában, Csehországban, Finnországban, Magyarországon és Szlovákiában – összesen tizenkilenc orosz típusú blokk üzemel. Ezek a VVER típusú reaktorok ma döntően orosz forrásból származó friss nukleáris üzemanyaggal működnek. Ha ez a szállítás politikai döntés következtében megszakadna, akkor blokkok leállítása válna szükségessé, vagy olyan kockázatos átmeneti megoldásokhoz kellene nyúlni, amelyek a nukleáris biztonságot veszélyeztetik. Egy felelős kormány számára egyik út sem elfogadható.
Brüsszel pedig olyan alternatívákról beszél, amelyek valójában nem állnak készen. Egy új nukleáris üzemanyag bevezetése ideális körülmények között is legalább öt–hét évet vesz igénybe. A fejlesztéstől a gyártáson és az üzemi tesztelésen át a nemzeti hatósági engedélyezésig ez egy hosszú, nem megkerülhető folyamat. Ezt sem szankciókkal, sem politikai határidőkkel nem lehet lerövidíteni. Magyarország ebben a kérdésben felelősen és előrelátóan jár el. Hazánk is csatlakozott azon közép-európai országokhoz, amelyek az ukrajnai háború miatt diverzifikálni kívánják a friss nukleáris üzemanyag beszerzéseiket. Kétségtelen a háborús helyzet, és az Ukrajnával határos országok politikája miatt a szállítások adott esetben csak jókora kerülővel kivitelezhetőek, Paksnak viszont 2028 végéig így is van üzemanyaga. A washingtoni tárgyalások és megállapodások eredményeként az orosz beszállítói kapcsolatok megtartásával történik meg ez a diverzifikáció. Az amerikai Westinghouse az engedélyezési folyamatok függvényében 2028-től szállíthat a paksi VVER–440 típusú reaktorhoz fejlesztett üzemanyagot az egyik paksi reaktor részére. A Paksra szánt üzemanyagot az amerikai félnek még ki kell fejlesztenie, le kell gyártania és engedélyeztetnie kell az Országos Atomenergia-hivatallal. Ráadásul – tette hozzá Hárfás Zsolt, ez a megállapodás csak a jelenlegi paksi blokkokra vonatkozik, a garancia miatt a majdani Paks II Atomerőmű VVER–1200 típusú egységeihez VVER–1200 típusú üzemanyag-kazetták szükségesek, amelyek gyártására jelenleg csak az orosz Roszatom képes.
Egy korábbi megállapodás alapján 2028-tól francia Framatome is szállíthat üzemanyagot a Paksi Atomerőműbe. Ez orosz–francia együttműködésben valósul meg úgy, hogy a francia társaság lesz az üzemanyag szállítója.
Hátrfás Zsolt végül azt mondta, ha az Európai Bizottság olyan területen avatkozik be, ahol a fizika törvényei és a nukleáris biztonság szabályai az elsődlegesek, akkor nem Oroszországot gyengíti, hanem saját tagállamait sodorja veszélybe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!