Döröske Szent Jakab-temploma

Rejtőzködő Magyarország

Megint csodálkozhatunk, ezúttal a Vas megyei Döröske kápolnája láttán, hogy még mindig új és újabb lappangó középkori műemlékek kerülnek elő az évszázados vakolatrétegek alól. Vasvár és Körmend között, a 8-as fő közlekedési útról délnek (Katafa felé) letérve s átkelve a Rába hídján, egyszerre csak szemünkbe ötlik az üde gyümölcsös- és szőlőskertekkel övezett hegytető, rajta a kicsiny, finom arányú templommal. Fehér falával és keletnek tájolt íves szentélyével azonmód elárulja román kori voltát. Felismeréséhez, feltárásához és műemléki helyreállításához azonban kellett P. Hajmási Erikának, a szombathelyi megyei múzeum vezető régészének kutatómunkája, majd Ivicsics Péter építész példamutatóan sikerült rekonstrukciós terve.
A ma alig több mint százlelkes Döröske neve első ízben egy 1244-ben kelt oklevélen szerepel, Druska alakban. A magyarosabb hangzású Dereskeként – mint a Döröskei család régi birtoka – 1276-ban bukkan elő újra. Az irat megemlíti a falu Szent Jakab apostol titulusú templomát is, amelynek kegyura, Döröskei András ekkor éppen eladta javainak egy részét Káldi Marcellnak. 1309-ben felosztották a família maradék döröskei birtokait, a község plébániájának kegyuraságát azonban az 1400-as évekig megtartották egy kézben. A XV. században a település a nagy hatalmú Nádasdyaké lett, akik még használták az Árpád-kori erődítményt a Rába menti országutat ellenőrző magaslaton. A várkastély a török háborúk idején végképp tönkrement, mára szinte nyom nélkül elenyészett. 1617-ben a döröskeiek kétfelé adóztak: a szultánnak és a Nádasdy grófoknak, az előbbinek évi négy forinttal, az utóbbiaknak heti két nap gyalogrobottal rótták le jobbágyterhüket.
A templom a falu északi szélén, az öreg temetőben található. Téglából épült. Kisméretű hajójához félkörívvel záródó szentély járul, amelynek fél kupolaboltozata még az 1200-as évekből származik. A román stílusú diadalívtől nyugatra, a hajó déli oldalán szép arányú bélletes kapuzat, fölötte tölcséres ablaknyílás látható. A két további XIII. századi ablaknyílás helyét az 1734-ben készült tágas barokk ablakpár foglalja el, amelyek az építész által ügyesen megtartván – stilárisan szembetűnően elkülönítve – bőséges fényt bocsátanak a templom belsejébe.
1689-ben az egyházmegye vizitálója rossz állapotban találta a Szent Jakab-templomot. Négy évtizeddel később már romként írják le, amelynek nem volt padozata sem, és zsúpszalma fedte. Ekkor javíttatta ki Nádasdy Imre. Ő csináltatott fölé fazsindely borítású tetőt, kis ácsolt huszártoronnyal, ugyancsak ő falaztatta be a középkori bejáratot, s nyittatott helyette új, barokk kaput a nyugati homlokzaton. 1889-ben megint nagyon rossz állapotú volt az épület, a hatóság még a misézést is megtiltotta benne. Ezután csak nagy sokára, 1967-ben tatarozták, majd 1992-ben került sor a tudományos alaposságú feltárására és a mai küllemében látható bemutatására.