Talán sokan emlékeznek Vitray Tamásnak arra a műsorára, amelynek a Talkshow címet adta. (Ez volt az első a műfajban mára már „elshow-zott” világunkban.) Nem sokkal az első adás után „elsodorta a nép haragja” a műsor címét, az idegen szót. Erre Vitray fonetikusan, ahogy ejtjük, úgy íratta ki: Tóksó, sőt tóksótartót is osztogatott a vendégeknek. Majd ezt is áthúzta, s lett a műsor címe Telefere (ragyogó szó, a televízió és a terefere összevonásából).
Mindez csak annak ürügyén jutott eszembe, hogy ki dönti el, mikortól írjuk át fonetikusan az idegen szavakat. Nos, egyrészt mi, nyelvhasználók, az adott szó fontosságától és gyakoriságától függően, s ezzel megoldjuk a kiejtés és a leírás problémáját. Másrészt az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága, amely például 1999-ben javasolta, hogy az akkor megjelenő akadémiai helyesírási szótárban már így szerepeljenek a következő szavak: dzsogging, hosztesz, lobbi stb.
Vajon mennyire terjedt el ez a köztudatban? Erre részben választ adhat az MTA Nyelvtudományi Intézetének honlapján található Magyar Nemzeti Szövegtár (http: //corpus.nytud.hu/mnsz), amelyben több mint 187 millió szó található. A keresőjébe beírt kifejezésről kiderül, hogy hányszor fordul elő a szövegtár anyagában. Íme néhány adat, a szópárok közül mindig az első a jelenlegi szótárak szerint a helyes (zárójelben az előfordulások száma van): díler (32) – dealer (55), dzsogging (6) – jogging (15), aerobik (87) – aerobic (101), bébiszitter (37) – baby-sitter (10), csip (74) – chip (179), fájl (581) – file (1185), fitnesz (37) – fitness (86), flopi (10) – floppy (110), grépfrút (26) – grapefruit (20), imázs (102) – image (205), kapucsínó (5) – cappuccino (12).
Az adatok önmagukért beszélnek. Vannak olyan szavak, amelyeknek a magyaros átírása még kevésbé terjedt el a köztudatban, például a flopi, a csip, a kapucsínó. Valószínűleg ez utóbbi estében szerepet játszik az, hogy a tasakon, amelyben vásároljuk, még nem tértek át az egyszerűbb írásmódra. Egyébként maguk a mértékadó szótárak is eltérnek egy-egy kifejezés írásában. Például a design szót ebben az alakban is közli a Magyar értelmező kéziszótár új, 2003-ban megjelent kiadása, az Osiris Kiadó által 2004-ben megjelentetett Helyesírás című kötet pedig már csak magyarosan, dizájn formában, hasonlóképpen a plázához és a mazsoretthez. Ezt is természetesnek kell vennünk, hiszen ez az átmeneti állapot, s időre van szükség, hogy a fonetikusan átírt alakot kanonizálja valamelyik szakszótár. Külön problémát jelent a ketchup szó, ennek magyaros írását az akadályozza, hogy még a szakirodalmi források is eltérnek a kiejtését illetően, hát még a nyelvhasználók. Van, aki kecsapot mond, és van, aki kecsöpöt. Hasonlít ez a korábban lezajlott „nejlon-nájlon” vitához. Ugyanakkor a charme szó átírását sárm alakban egyik szótár sem közli, pedig ezt az is támogatná, hogy nem okozna gondot a leggyakoribb képzett formájának a leírása, szabályosan: charme-os. Ezért is nyilvánvaló, hogy nagyon sok újság a sármos alakot használja – joggal.
Az elterjedtségen kívül az átírásban szerepet játszik az is, hogy az idegen és a magyar változat között mennyi a különbség. Ha csak egy betűnyi, akkor inkább fonetikus az írásmódja, pl.: diszk, szerver.
Konyhanyelven a következőképpen összegezhetjük a problémát: A parkon keresztül vezető gyalogutat ki alakítsa ki? A parkhasználók vagy a parképítők? A fentiekből kiderül, hogy a közös út járható.
origo.hu
Szentkirályi: Semmi keresnivalója a szivárványos zászlónak a Városházán!
