Gyarmati tudott a levélről

Lapunk tegnapi számában Kárpáti György elismerte, hogy ő írta – elmondása szerint a Zádor Ervinnel folytatott telefonbeszélgetés alapján, továbbá az ő aláírásával – és küldte el telefaxon szerkesztőségünkbe azt a levelet, amelyet az 1956-ban olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott szeptember 22-i parlamenti fogadásán kívánt felolvasni, és amely szeptember 23-án lapunkban megjelent. Tegnap közölt nyilatkozatában Kárpáti György sértő megjegyzéseket tett Gyarmati Dezsőre, aki megkérte szerkesztőségünket arra, hogy közöljük az ezzel kapcsolatos véleményét. Gyarmati Dezső korábbi érdeklődésünkkor nem kívánt részletekbe menni, ezúttal viszont kifejtette álláspontját. Ebből kiderül, tudott a levélről, továbbá olimpiai bajnok társa azon szándékáról, miszerint azt fel akarja olvasni a parlamenti fogadáson, azt viszont nem tudja, Kárpáti milyen útón-módon tett rá szert. Íme, Gyarmati Dezső szó szerinti nyilatkozata:
„A Magyar Nemzet december 15-én közölt, Kárpáti György írta a levelet címmel megjelent cikkében leírtakkal kapcsolatosan az alábbiakat kívánom nyomatékkal közölni. Anélkül, hogy háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó-társamat, Kárpáti Györgyöt bántani óhajtanám, egyértelműen le kell szögeznem: a hamisított Zádor-féle levél, illetve annak felolvasása a szeptember 22-i parlamenti fogadáson kizárólag az ő ötlete volt, s a tényt ő sem tagadja. Ausztráliából adott interjúja azt sugalmazza ellenben, mintha a politikai töltetű Zádor-nyilatkozat annak eredményeként fogalmazódott volna meg a fejében, hogy én beszéltem neki ilyesmiről a Zádorral előzetesen folytatott telefonbeszélgetésem alapján. Hangsúlyozom, Zádor Ervin a velem történt telefontársalgás során Los Angelesből semmiféle politikai megjegyzést nem tett, egyszerűen csupán azt közölte: lehet, hogy eljön a fogadásra, de lehet az is, hogy nem. Ennek megfelelően én sem tettem semmiféle, Zádortól származó, politikai természetű megjegyzést Kárpátinak, amikor erről a telefon-eszmecseréről beszéltem vele. Még két apró, személyes jellegű megjegyzést tennék. Az egyik, ami a bátorságomat, illetve gyávaságomat illeti. Idézem, Gyarmati »beszart Gyurcsánytól« – nyilatkozta Kárpáti. Nos, ha valakinek, akkor Kárpátinak illene tudni a legjobban: soha nem riadtam vissza attól, hogy kifejezzem a véleményemet, meggyőződésemet, illetve hogy ennek megfelelően cselekedjek, még akkor is, ha az netán kockázattal jár.
A másik: annak a ténynek, hogy a levél felolvasásától Kárpáti által eltekintettünk – és amely az önök szerkesztőségébe faxon végül eljutott –, semmiféle politikai indítéka nem volt. Egyszerűen csak úgy véltük, nem volt összeegyeztethető az alaphelyzettel és a körülményekkel. Nevezetesen: ha valakit tisztelettel, elismeréssel meghívnak abból az alkalomból, hogy megemlékezzünk egy valóban sporttörténeti eseményről, a meghívott vendégnek nem illik otrombán viselkednie és visszaélnie a vendéglátó gesztusával, aki ráadásul közjogi méltóságunk is, a parlament elnöke.”