Gyermekbarátilag

Medgyessy Péternél kezdődött. Felháborító, mondta, hogy az Operában a mellékhelyiségekben egy kisgyermek nem tud villanyt gyújtani. Tényleg, a szülők elviszik a Trisztán és Izoldára Kevinkét, aki a szünetben betotyogna egy férfiaknak fenntartott helyiségbe, de nem tudja felgyújtani a villanyt, ezért toalettje sajnálatos balesetet szenved.
Nincs ebben a világon semmi életszerű, de kampányszempontból igen jól hangzik. Medgyessy kirohanását nem követte ugyan semmi, de éreztük, hogy a kormány a gyermekekért dolgozik. Igaz, a köztéri aluljárók ma is rámpamentesek, így gyerekkocsival artistaként lehet rajtuk közlekedni, de Istenem, a miniszterelnök többet jár az Operába, mint a Blaha Lujza térre. „Gyermekek éve”, „Mondd (Péter bácsi), jó lesz nekünk?”, meg a szokásos blabla. Medgyessy ment, Gyurcsány Ferenc jött. Soha ennyi zagyvaságot igazságos Magyarországról, esélyegyenlőségről, mélyszegénységben élő gyerekek felemeléséről, a hátrányos generációs láncok megszakításáról nem hallottunk, mint amennyit a szapora beszédű miniszterelnök összehordott. Már akkor gyanakodni kellett volna, amikor a Fidesz-kormányt követően megszüntették a Szociális és Családügyi Minisztériumot, helyette lett egy szörnyképződmény, amelybe az esélyegyenlőséget is belegyömöszölték. Most egyikhez sincs szerencsénk: sem család, sem ifjúság, sem esély, sem egyenlőség? Ugyan már.
Viszont van helyette versengő Magyarország, gyerünk, gyerünk, barátaim, csináljuk! – mondja Gyurcsány. Csinálja is. Most éppen megszavazták a tizennyolc évesek szabad művi meddővé tételét. Barátságos lépés, garantálja a népesség szaporodási kedvét. Bezárják a budapesti Schöpf-Merei Ágost-kórházat és anyavédelmi központot. Az egyetlen kórházat, ahol káprázatos varázslatokat végeztek egy-egy nehezen megmaradó kisbabáért. Ez is a család- és gyerekbarát kormány imázsát erősíti, éljen soká Molnár miniszter. „A szocializmusban a legfőbb érték az ember.” Mennyit dühöngtünk ezen a hazug jelszaván a rendszernek, dehogy voltunk mi a legfőbb érték, a legfőbb érték a tervmutató meg a képmutató volt. Most hogy állunk ezzel? A kapitalizmusban a legfőbb érték a pénz meg a haszon. És most nosztalgiával gondolok a megbukott szocializmusra. Legalább nyomokban megpróbált valamit megteremteni az emberbarát ideológiájából. Eszükbe sem jutott volna bezárni és dobra verni a svábhegyi gyermekszanatóriumot, Csehák szájából nem jött volna ki akkora baromság, hogy a modern gyógyszerek vannak olyan hatásosak, mint a hegyi levegő. Pláne, hogy ezt a szanatóriumot Dréher Jenő sörgyáros ajándékozta a székesfővárosnak, és nem a Molnár Lajos & Kótyavetye Kft.-nek. Persze az emlékezet rövid: a fogyatékos gyerekeket minden tiltakozás ellenére kitúrták a sashegyi arborétumból, lesz még ötcsillagos szálloda az őspáfrányok helyén. A gyerek nem termel hasznot, nem hozza, hanem viszi a pénzt, nem szavazóképes, nem tiltakozik, a legegyszerűbb kiírni a rendszerből. Bezárják az óvodákat, iskolákat, megszüntetik a postát és a vasútállomást, helyette viszont lesz éjjel-nappal plazmatévé és mobiltelefon, amin fel lehet hívni a lelki elsősegélyt, ha kínzó az egyedüllét. Azokból a kis községekből, ahol megszűnik a vonat, a falusi gyerekek nem tudnak középiskolába menni. A bejárás egyébként rettenetesen fárasztó, próbálja ki egy politikus, milyen hajnalban kelni, sötétedéskor hazazötyögni, majd nekiülni a leckének.
Gyurcsányék karöltve a liberálisokkal magánüggyé nyilvánították a gyerekvállalást egy súlyosan fogyatkozó népességű országban. Véletlenül? Készakarva? Találgassunk.