Kálmán Attila, a Tatai Református Gimnázium igazgatója kereste meg szerkesztőségünket azzal a szándékkal, hogy segítségünket kérje az ötven évvel ezelőtti tragikus sortűz áldozatai pontos adatainak kiderítéséhez és a még élő hozzátartozók jelentkezéséhez. Az Antall-kormány volt oktatási politikai államtitkára ma is fontos feladatának tekinti az ifjúság nevelésében az elmúlt évtizedek történelmének hiteles átadását, az igazság kiderítését. A forradalom 50. évfordulójára emlékezve még tavasszal ötven hársfát ültettek el a gimnázium diákjai Tatán, a baji úton, az olimpiai edzőtábor kerítése mellett. Azért választották ezt a helyszínt, mert Baj községben volt az a bizonyos magyar laktanya, ahol eldördült a sortűz.
A forradalom első napjaiban a tataiak is izgatottan hallgatták a Kossuth rádió és a Szabad Európa Rádió híreit, valamint a személyes beszámolókat. Október 26-án, pénteken azonban már az üzemek nagy része is sztrájkba lépett Tatán. Az Almásfüzitői Timföldgyár munkásai a tüntető tömeggel együtt leverték a vörös csillagot a szovjet emlékműről, majd az emlékművet is ledöntötték. A felkelők elfoglalták a rendőrséget, a postát, a városházát és a járási tanács börtönét. A neszmélyi határőrség is átállt a forradalmárok oldalára. Közben a rendőrséget visszafoglalta egy fegyveres tiszti különítmény. A fegyverét nem használó Kaszás Tamást, Rónavölgyi Bélát és Senkár Jánost megölték, Balázs Istvánt és Fasing Sándort megsebesítették.
Másnap, október 27-én, szombaton folytatódtak a véres események. Ugyanis Tatabányáról a délutáni órákban megérkeztek Tatára a toborzott aknászképző iskola diákjai és a fiatal bányászok. A legfiatalabb tizenhét, a legidősebb harmincnégy éves volt. Egy teherautóval elmentek a baji laktanyához, ahol fegyvert szerettek volna kérni. A magyar katonák megtagadták a felkelők kérését, s bár éles vita alakult ki, ezenkívül semmi nem történt. De amikor morogva tudomásul vették, hogy nem kapnak fegyvert, megfordult a teherautó, és szálltak volna fel, hogy elhagyják a helyszínt, akkor gépágyúval elkezdték őket lőni. A szemtanúk szerint a gépágyú cafatokra tépte az embereket, és mindjárt a laktanya előtt nyolcan meghaltak: Égető Ernő József (1936, Szeged), Jakab Ferenc (1926, Szelce), Knáb Vilmos János (1939, Domoszló), Kovács Lajos (1922, Hatvan), Kovács Lajos (1929, Megyehíd), Kovács Nándor (1929, Felsőgalla), Némedi Varga László (1938, Kiskörös) és Sorok Gyula (1932, Sopron). A sortűzben tíznél többen is megsebesültek.
A tragédiáról 1988-ig hallgattak az emberek – emlékezett vissza Kálmán Attila igazgató. Ekkor kezdett nyomozni, hogy valójában mi történt. Kálmán Attila elment a tatai kórházba, és kikérte az 1956-os betegfelvételi naplót, azonban az erre vonatkozó lapokat már kitépték belőle. Néhány munkatársával keresni kezdte a halottakról szóló dokumentumokat. Kiderült, hogy nem anyakönyvezték őket, mert a megölt fiatalokat Tatabányára szállították, és 1957 márciusában ott anyakönyvezték a halottakat. Kiderült az is, hogy Tatabányán, az újtelepi temetőben díszsírhelyen, a bányászmártírok mellé temették őket még a forradalom napjaiban, október 31-én. Azonban november 4-e után a tatabányai városvezetés úgy döntött, hogy mégse maradjon emléke az elesett forradalmároknak, így rátemettek a sírokra. A rendszerváltás utáni években Kálmán Attila Gyűszi László nyugdíjas tanárral együtt tovább nyomozott, és sikerült kideríteni az elesettek legfontosabb személyi adatait. A nyolc halott közül kettőnél még a hozzátartozók nyomára is rábukkantak, a fiatalabb Kovács Lajos és Kovács Nándor rokonaival felvették a kapcsolatot. Azonban a további hat áldozat hozzátartozóinak kilétét nem sikerült kideríteni. A helytörténész kutatók szívós munkája ellenére sem sikerült a még talán élő sebesültek közül bárkivel is találkozni.
Kálmán Attila, a Tatai Református Gimnázium igazgatója (2890 Tata, Kossuth tér 1.) ezért lapunkon keresztül kéri a halottak hozzátartozóit, a még életben lévő sebesülteket vagy tanúkat, akik tudnak a baji laktanyánál történt mészárlásról, jelentkezzenek nála, hogy Tata, Tatabánya és környékének ötvenhatos történetét hitelesen feldolgozhassák. Ezen túl az iskolások történelmi ismereteit kívánják gazdagítani – Kálmán Attila szerint szeretnének végre igazat mondani –, és szeretnék a hősi halottak vagy sebesültek hozzátartozóit erkölcsi megbecsülésben részesíteni.
A forradalom és szabadságharc utáni megtorlás furcsaságai közé tartozik, hogy a baji páncélos laktanyánál történt sortűznek ugyan volt tárgyalása, de nem volt vádlottja. Tettük büntetlen maradt, itt is arc nélküliek maradtak a gyilkosok.
origo.hu
Takács Péter érzéstelenítés nélkül tette helyre Kulja kificamodott gondolkodását az Egyenes Beszédben
