Róma egyik hangulatos reneszánsz utcájában, a Via Giulia 1. szám alatt, a Farnesék méltóságteljes palotájától (ma francia nagykövetség) néhány méterre áll a Falconieri-palota, a Római Magyar Akadémia. A folyóparton dübörgő forgalomhoz és a nyüzsgő Campo di Fiorihoz, a virágpiachoz közel, mégis nyugodt helyen. A XVI. század közepén erődszerű építmény állt itt, amely előbb az Odescalchi, majd a Farnese család tulajdona volt. Orazio Falconieri 1638-ban vásárolta meg. Tőle kapott megbízást az átépítésre Francesco Borromini, akit akkoriban már a Szent Péter-bazilika belső kialakításának egyik vezető építészeként ismertek Itáliában. Borromini alakította ki a Falconieri-palota Teverére néző kerti homlokzatát, a piano nobile, az első emelet stukkókkal és festményekkel díszített termeit, amelyek közül a négy tájkép terme külön figyelmet érdemel. Az ő idejében épült a kápolna és a férfi-női, azaz Janus- és Jana-szoborfejekkel ékesített hármas osztású lodzsa, amelynek fölső teraszáról lélegzetelállító kilátás nyílik Rómára. A pompás épület vendége volt Gioacchini Pecci kardinális, akit XIII. Leo néven választottak pápává. A XIX. század vége felé egy tábornok vásárolta meg a házat unokaöccsének, aki a kor szükségleteinek megfelelően alakította át. Akkor bontották el többek között a házi kápolnát, illetve festették át a stukkók egy részét. A lodzsa teraszának megközelítésére vas csigalépcsőt építettek. Amikor a palota a magyar állam tulajdonába került, ismét átalakították. Az évek során a szükségessé vált karbantartások elmaradása elkerülhetetlenné tette a teljes rekonstrukciót. De erre csak a hetvenes években került sor, akkor állították vissza az eredeti, Borromini által tervezett termeket – olvassuk az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ 2001-ben készült állapotjelentésében. Ám azóta újra eltelt egy negyed század. Kisebb-nagyobb földrengések, beázások roncsolták lassan, de biztosan az épületet. Felújítási, restaurálási tervek készültek, de a munka csak nem kezdődött meg. A tető 2003 őszére annyira megrongálódott, hogy javítását nem lehetett tovább halogatni. Az olasz kivitelező javasolta először, költségkímélési okokból – tudtuk meg a történész Csorba László igazgatótól, aki ottjártunkkor körbevezetett a házban –, hogy ha már úgyis felállványozták az épületet, érdemes volna felújítani a homlokzatot.
– A tudományos-kulturális örökséggel való gazdálkodás megköveteli a legmodernebb szemléletű kulturális jelenlétet. Az pedig aligha építhető ki csak piaci szemlélet alapján. Az állami szerepvállalás és a piaci szemlélet viszont jól kiegészíti egymást ezen a téren is – hangsúlyozza az igazgató.
A csöndes Via Giulián ma galériák, restaurátor-műhelyek, elegáns lakóházak sorakoznak. A Római Magyar Akadémia főhomlokzata 2005 nyarára a travertinburkolatnak köszönhetően visszanyerte eredeti világos, a márvány szürkés-rózsaszínes árnyalatait utánzó színét. Olyan lett, amilyennek Borromini megálmodta. A belső udvari rész 2005 nyarára készült el, a teljes felújítást remélhetően jövő nyáron befejezik. A kivitelezést egy Olaszországban jól ismert építőipari cég végzi a római műemlék-felügyelőség irányításával. Vannak persze megoldandó belső feladatok (a víz- és villanyvezetékek teljes cseréje, csatorna, szellőzés). Hátravan az épület koronájának, a páratlan Borromini-lodzsának a restaurálása is, amelyet magyar részről Klaniczay Péter műemléki szakmérnök és Wierdl Zsuzsa műemléki restaurátor irányít. Ők felügyelik az igen rossz állapotba került Janus-fejek restaurálását, amelyet a római restaurátorképző főiskola szakembereire bízott a műemlék-felügyelőség.
A Falconieri-palotában sok híressé vált tudós és művész lakott római kutatásai idején, köztük Kerényi Károly, Szerb Antal vagy a később igazgatóként visszatérő Genthon István. Klebelsberg ebbe a palotába költöztette át a történész Fraknói Vilmos püspök által alapított történeti intézetet (az Instituto Storicót), amely 1995-ben alakult újjá. Ma az épület második emeletén működik a Pápai Magyar Egyházi Intézet, a doktori tanulmányokat folytató pap-diákok kollégiuma. A palota megvétele után a hozzá csatlakozó lovardát vendégházzá alakították át – a Frascatiban álló Villa Falconieri mintájára. Ez a palazzina (palotácska) lett a képzőművészeti ösztöndíjasok otthona. Falára azért került a Hunyadi család címere, a holló, mert a szemközti nagy épületen ott a Falconieriek jelképe, a sólyom. A palazzinában laktak és alkottak a harmincas években azok a művészek, akik megteremtették a római iskolának nevezett új művészeti irányzatot. Soroljunk fel néhányat közülük: Barcsay Jenő, Buday György, Hincz Gyula, Kurucz D. István, Mattioni Eszter, Matzon Frigyes, Molnár C. Pál, Pátzay Pál, Pirk János, Szabó Vladimír, Szőnyi István, Sztehló Lili, Vilt Tibor. Az akadémia ma is kutatók és művészek lakhelye. A nagyszerű termek a hazai külpolitika céljait is szolgálják: a magyar diplomáciai testület vezetői ide hívnak fontos vendégeket. Köztársasági elnökök, államfők vendégeskednek a reneszánsz sárga nagyteremben vagy a vörös és szürke szalon jelképerdővel díszített mennyezete alatt. Rangot ad ez az épület, vonzerőt jelent nemcsak a magyaroknak, hanem az olaszoknak is. Élni benne és élni vele nagy lehetőség, egyben nagy felelősség is azoknak, akik ott dolgozhatnak.
origo.hu
A forrófejű Magyar Péter reagált a Tisza-lista kiszivárgására
