Az anekdota szót (magyarul: kiadatlan) először Prokopiusz bizánci történetíró használta, aki olyan apró eseményeket jelölt ezzel a kifejezéssel, amilyeneket komoly tudós nem érdemesített arra, hogy művébe beiktasson. A VI. századtól napjainkig az anekdota jelentése számos változáson ment át, tartalmi köre szélesedett, ismertetőjegyei lényegesen megszaporodtak, s e fejlődés eredményeként eltávolodott a prokopiuszi kiindulástól. Mozart születésének 250. évfordulójára Magyarországon is piacra dobtak a kiadók jó néhány könyvet (fordítást), amelyek újrarendezik a jól ismert tényeket, megváltoztatják az életrajz hangsúlyait, és ami fölöttébb szembetűnő, felülvizsgálják a közhelyeket, lerombolják és átírják a legendákat és anekdotákat. Egyre több regényes motívumról derül ki ugyanis, hogy nem sok köze van a valósághoz. Ebben a sorban a közhelyekkel való konfrontációt Volkmar Braunbehrens Mozart – a bécsi évek című munkája jelenti, amelyről már szóltunk korábban ezeken a hasábokon. Braunbehrens történészként közelített a témához, és sutba dobott, átértékelt minden eddigi Mozart-életrajzot. Most itt a legújabb Mozart-könyv – a német könyvpiacon is ezzel tisztelegtek a zeneszerző jubileuma előtt –, egy amerikai zenetörténész műve, amely hasonló nyomvonalon halad, és hatásosan korrigálja a legendákat, anekdotákat. Amellett, hogy igen alaposan és árnyaltan tárgyalja az életrajzi momentumokat, a nem szakember zenekedvelőknek is élvezetet szerez.
A zenetörténészek joggal állítják, hogy e két mű válhat a legnagyobb hatású új Mozart-könyvvé, mert igen erős kritikával illetik a legendagyártókat és olvasóikat, akik a tények ellenére érdekeltek a mítoszok és anekdotikus elemek fenntartásában. „Gyakran nem könnyű eldönteni, melyiket fogadjuk el a sok ellentmondó leírás közül – állítja a szerző. – Niemetschek Mozart szép kicsiny kezéről ír, ezzel szemben Joseph Frank orvos, aki tucatnyi zongoraleckét vett a zeneszerzőtől, »húsos kézre« emlékszik.” Vagy: „A Mozart szédületes munkatempójáról szóló történetek már a vele kapcsolatos legendárium részét képezik, tény ugyanakkor, hogy rendszerint valóban gyorsan komponált.” És így tovább.
A zseniális zeneszerző végre olyan biográfust kapott, aki nem csupán varázslatos személyét és az anekdotikus elemeket emeli ki, hanem a tényeket is kedveli.
(Maynard Solomon: Mozart. Park Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 7900 forint)

„Sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon!” – Kocsis ezúttal sem kímélte a Tisza-vezért