(jön-e a Mikulás…)

Én nem tudom, Tárnoki néni meglepődött-e, amikor december 5-én Vörös Székfű Télapó képében kopogtatott be gangra nyíló lakásának ajtaján. Annyi biztos, nem várt látogatót, mert özvegy Mányoki szokásos esti szendergéséből riasztotta fel. Amikor aludni akart, rendszerint az ATV-t kapcsolta be, mivel Mészáros Tamás és Avar János sziporkázóan bölcs dialógusa mindig álomba ringatta. Ilyenkor azt álmodta, hogy rózsaszín ruhás koszorúslány a saját esküvőjén, ahol Hiller Pisti az anyakönyvvezető és Gyurcsány Feri a vőlegény, Gergényi pedig furcsa mód templomszolga, bár a házasságkötési aktus a kerületi tanácson zajlott, símaszkos tanúk jelenlétében.
Dédunokái ilyenkor átkapcsolnak a Hír TV-re, mert dédanyjuktól úgy tudták, hogy ennek az adónak a műsorát, mint politikai pornót, tizenkét éven aluliak még felnőtt jelenlétében sem nézhetik. Így amikor az öreg hölgy a télapó dörömbölésére felriadt, s a képernyőre tekintett, azt hitte, hogy a randalírozóknak sikerült elsütniük a tank ágyúját, a Madách téri árkádok alatt a símaszkos házassági tanúk Hiller Pistit rugdalják, ami maga volt a borzalom. A zűrzavart csak fokozta, hogy hároméves dédunokája, Esztike a tiltott adóról azonnal átkapcsolt a támogatottra, s így a rendőrattak Mészáros Tamás boltozatos homlokába fulladt, miközben Avar a Fehér Ház Ovális Irodájában lubickolt.
Így Vörös Székfű meglepetésnek szánt bevonulása a krampusznak és rénszarvasnak öltözött fiatal baloldali aktivisták kíséretében felemásra sikerült. Esztike örömteli sikolya, hogy itt a Mikulás, csak fokozta a zűrzavart, mert Vörös Székfű szakállát megtépve kezdte bizonygatni, hogy ő sosem került a klerikális reakció uszályába, így politikailag inkorrekt őt Mikulásnak nevezni.
Ettől Tárnoki néni azonnal magához tért, kifejtette, hogy sem a Télapó, sem a Mikulás nem politikai tényező, csakis a Fidesz megátalkodottsága nyomán támadt vita ebben az ügyben, és épp itt az ideje, hogy Dávid Ibolya, mint normális jobboldal, igazságot tegyen. Esztike ugyan közbevetette, hogy nem normális, hanem „formális”, de senki sem figyelt rá, ráadásul őt is jobban érdekelte özv. Mányoki puttonya, mint az igazság. Így aztán beletörődött abba, hogy a Mikulás politikailag nem korrekt, a Télapó viszont igen, mert nincsenek klerikális beütései.
Tárnoki néni azonban még mindig egy kicsit neheztelt, hogy felverték téli álmából. Ezért így szólt özv. Mányokihoz: „Maga már megint mit keres itt?” „Télapó szolgálatot vállaltam a pártnak – felelte az özvegy méltósággal. – Sorra látogatjuk a kerület szegényeit, s almát, diót, mogyorót, megbütykölt, szociálisan érzékeny gázórát ajándékozunk nekik, nehogy a kis Rogán azt higgye, hogy ő a Jani, mert eladta elődje Saabját. A kíséretemben lévő ifjaknál pedig bizonyságul, hogy mi demokraták vagyunk, virgács van, nem pedig tonfa és vipera, ahogy az ellenzéki Mikulások szeretnék beállítani.” „Gergényit miért nem hozták magukkal? – kérdezte Tárnoki néni. – Szerettem volna megszorítani azt a gyöngéd kezét.” „A Télapó végső soron mégiscsak a gyerekekhez jön, habár politikailag teljesen korrekt – mondta Vörös Székfű –, s így senkit sem rekeszt ki. Gergényi mégsem tekinthető óvónéninek.” „Még mindig nem felelt a kérdésemre – emelte fel a hangját az öreg hölgy. – Mit keres itt?”
A Télapó visszahelyezte fejére piros süvegét. „Úgy gondoltuk – felelte –, hogy tiszteletünk és hálánk jeléül meglepjük valami tréfás ajándékkal. Hiszen ön nélkül Demszky nulla lenne, ugyanúgy a fővárosi baloldali többség.” Puttonyába nyúlt, és előhúzott egy furcsa tárgyat. „Ez egy zokni” – állapította meg az öreg hölgy. „De nézze meg, mi van benne!” Esztike felnyitotta a zoknit, mivel csokira számított. „Faszén” – közölte csalódottan. „Molotov-koktél – kiáltotta diadalmasan a Télapó. – Történelmi ereklye. Ezzel akarták megdönteni a harmadik köztársaságot. Hogy miként? Én nem tudom.”