Krizmanics Gyula raidingi (doborjáni) nyugdíjas idegenvezető, valamikori jószágigazgató német nyelvű tárlatvezetésén osztrák patriótának nevezte Liszt Ferencet, akinek 1848-ban menekülnie kellett Kossuth Lajos elől. A következő – magyar – csoportnak viszont azt fejtegette, hogy a zenészóriás magyar hazafi volt, ezért Ferenc József üldözte a szabadságharc idején. Mikor a mindkét előadást végighallgató – ausztriai magyar! – vendég rákérdezett az „apró” különbségre, Gyula bácsi nem jött zavarba: „Ja kérem! A németeknek németül, a magyaroknak magyarul” – felelt frappánsan. Ennél beszédesebben nem lehetne összefoglalni az osztrák–magyar történelem árnyalatait.
Deák Ernő „példabeszéde” nem csak a múlt problematikusságára világít rá. A szombathelyi örökségvédelmi-turisztikai konferencián elhangzott leleményes előadása az ausztriai magyar örökség szerepét boncolgatja az ottani magyarok identitásának megőrzésében. Friss nyugati szemmel, romantikus díszletezés nélkül – ugyanakkor igazán magyarként. Ha Habsburg Ottó kijelenthette, hogy „mi, magyarok sosem voltunk Bécsben idegenek”, akkor elhihetjük neki – mondja a történész. Nem kizárólag múzeumi tárgyak konzerválása a feladat, hanem a kollektív emlékezet megteremtése, ami oldja az idegenségérzetet, megszünteti a gyökértelenséget, és a megmaradásunkat szolgálja – tanácsolja.
Gyakorlatiasság és kapocskeresés – ezek a fő erényei a Wiktora Antal szerkesztette kétnyelvű Vas megyei kiadványnak, amely a 2006 tavaszán megrendezett idegenforgalmi konferencia anyagát tartalmazza: Bedécs Gyula, Ujváry Gábor, Tama István, Halász Imre, Soósné Hesztera Erzsébet és Deák Ernő gondolatait. Könyvesbolti forgalomba sajnos nem került, mert elsődleges célja, hogy az utakat szervező szakemberek számára mutassa be a kulturális turizmusban rejlő lehetőségeket: burgenlandi és bécsi kirándulásra invitál praktikus topográfiai sorrendben haladva. A könyv nem csupán összeköttetés a múlttal: az életre keltett múlt szükségességét hangsúlyozza. A fogadókapacitás fejlesztésével, „látogatóbarát” műemlékekkel, tematikus utak szervezésével jövedelmezőbbé tehető az örökségturizmus is – csak át kell kukucskálni a szomszédba!
Bedécs Gyula kritikusan szól a miklóshalmi (nickelsdorfi) emléktábla német nyelvű ferdítéséről: a szöveg Bécs elleni hódító kísérletnek állítja be nemzetőrségünk és honvédségünk 1848-as határátlépését, holott magyarul ezt olvashatjuk: „segítséget nyújt a bécsi felkelő polgároknak, diákoknak és munkásságnak”. Persze hogy igaza van! Mégis visszakanyarodnék Gyula bácsi keresetlen bölcsességéhez… Mert bonyolult volt ez már annak idején is!
(Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában. Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület, Szombathely, 2006)
origo.hu
Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?
