Vajon mire gondolhat az amerikai géppuskás a tank tetején? Valószínűleg nem örül túlzottan, hogy Bagdad utcáit kell pásztáznia ahelyett, hogy otthon élvezné az őszi napsütést. Az Abrams harckocsitól úgy kétszáz méterre ott fekszik a halál: Dzsuba, az iraki mesterlövész. Egy kisbuszban hasal a matracon. Dragonov típusú szovjet mesterlövészpuskája alátámasztva, a járművön utólag kialakított kis kémlelőnyílás csak a célzásra és a lövésre ad lehetőséget. Közben egy társa DVD-kamerával követi nyomon az egész akciót a kívülről elsötétített ablakon keresztül. Az orvlövész, akit angol megnevezése után már errefelé is csak snipernek hívnak, négy lehetséges célpont közül választja ki az ellenséges géppuskást: a távcső célkeresztjébe lassan bekúszik az amerikai katona feje. Dzsubának csak az adhat biztos esélyt az elpusztítására, ha fejbe lövi, mert az amerikaiak felsőteste a golyóálló mellény jóvoltából sebezhetetlenebb, mint egy középkori lovagé.
Lassan, de folyamatosan kell lélegezni – jól tudja ezt Dzsuba is. Előzőleg az út menti eukaliptuszfák ágainak, leveleinek hajlása alapján tanulmányozza a széljárást, ezt beszámítva céloz. Az orvlövész erénye a türelem.
Van úgy, hogy napokig kell várni. Mint tette ezt a második világháborúban Sztálingrádnál Vaszilij Zajcev mesterlövész. A szovjet propaganda szerint 242 németet ölt meg. A legemlékezetesebb „párbaja” Heinz Thorvald német SS-ezredessel volt, akit a náci vezetőség Zajcev likvidálására küldött a sztálingrádi katlanba. Erről az összecsapásról készített filmet Jean-Jacques Annaud francia filmrendező Ellenség a kapuk alatt címmel. (A filmben König őrnagynak hívják a Zajcevre vadászó németet.) Az egyszerű szovjet vadászfiú a végén legyőzte a betolakodó német ezredest.
Dzsuba is azt szeretné, ha az ő nevét is együtt emlegetnék Zajcevével. Most harminchét megölt amerikainál tart, legalábbis erről tanúskodik a film, amikor strigulát húz az összesítő lapjára. Tudja, nem hibázhat, ha azt akarja, hogy még egy áldozattal bővüljön a lista. Ha a golyó célt téveszt, azonnal rájuk zúdul az amerikai katonák sorozata. Csak egyszer próbálkozhat, ez az orvlövész túlélésének feltétele. Zajcevnek ez könnyen ment, hiszen vadász nagyapja mindig csak egyetlen golyót adott neki, és az évek során meg is tanult élni ezzel az egyetlen eséllyel.
Nem kell kapkodni, hiszen a rejtekhelyről tüzelő van nyerő helyzetben. Közben a tankot kísérő gyalogosok egyre közelebb jönnek a kisbuszhoz. Meg-megállnak, félfordulatot tesznek hátrafelé, hogy biztosítsák, onnan nem éri őket támadás. Jól döntött Dzsuba, az egyetlen viszonylag stabil pont a tank tetején a géppuskás. Tovább nem vár: egy tompa, alig kivehető, száraz pukkanás hallatszik. A géppuskáson a homokvédő szemüveget szakítja át a 7,62 kaliberes lövedék. A névtelen amerikai katona holtan esik a harckocsi páncélzata mögé.
A Le Monde francia lap szerint az akcióról készített DVD-film Bagdad legnagyobb slágere, legalábbis két robbantás között. A fiatalok egymás kezéből kapkodják ki a már huszadszor látott jelenetsort, amely más akciókat is rögzít. A korong októberben „jött ki”, ekkor kezdték terjeszteni a bagdadi mecsetekben, az utcai árusoknál. Irakban ugyanis biztonsági okokból csaknem négy éve nincs mozi- vagy színházi előadás. Mindenki megveszi a DVD-t, és otthon megnézi. Vagy marad az internet, hála az amerikaiaknak, ez működik. Fel is tették rá a filmet, onnan mindenki letöltheti.
Amúgy sem hosszú alkotás, csupán tizenöt perces. Korábban volt egy előző Dzsuba-akciót rögzítő DVD is, igaz, annak kép- és hangminősége sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez viszont profi: az operatőri és hangmérnöki munka kiváló, a zene is illik a film „cselekményéhez”, nem beszélve a vágási technikáról és az angol feliratozásról, amelyek megfelelőek.
A filmet készítő „stúdióról” is szólnunk kell pár szót: a propagandaanyag mögött a szunnita Iraki Iszlám Hadsereg áll. A fegyveres szunnita ellenállás, amely inkább kötődik az egyiptomi Muzulmán Testvériséghez, mint az Al-Kaidához, toborzófilmje a Dzsuba, a bagdadi mesterlövész. „Gyere te is Dzsubának! Százával lesztek, akik az ellenség életét pokollá teszitek!” – így szól a filmen a fiatalokhoz az Iraki Iszlám Hadsereg csuklyás mesterlövész-parancsnoka, aki azt is elmondja, hogy épp az amerikaiak adták az iraki mesterlövészeknek a Dzsuba nevet.
Egy amerikai tábornok szerint nem is egy, hanem több iraki mesterlövész szerepel a filmen. Annál roszszabb az amerikaiaknak. Az arab mesterlövészeket egyébként amerikai szakkönyvekből készítik fel. Az egyik „igen hasznos” anyagot a filmben nyilatkozó iraki mesterlövész-parancsnok meg is említi, ez John Plaster nyugalmazott tengerész őrnagy Az abszolút mesterlövész (The Ultimate Sniper) című könyve, amelyet 1993-ban adtak ki Amerikában. Azóta a szerző időszerűsítette könyvét a terrorizmus elleni harc terén, sőt interneten a DVD-változatát is meg lehet rendelni.
Eközben az amerikai vezetés – sniperekkel vagy nélkülük, de – politikaváltáson gondolkodik. A válságos helyzet katonai erővel történő megoldása eddig kudarcot vallott. Ki kellene vonulni, de miként és legfőképp mennyi idő alatt? Nemrég letette jelentését az asztalra a Baker–Hamilton-féle kétpárti, republikánus és demokrata megbízottakból álló csoport. A jelentés az első hírek szerint nem nagyon nyerte meg George Bush elnök tetszését. Washingtonban minden cseppfolyós, jövőre ígérik annak bejelentését, hogy milyen változtatásokat hoznak Irakban. Mindenesetre az kiszivárgott, hogy olyan új iraki kormányt kellene létrehozni, amely meg tudná akadályozni a már most is zajló síita–szunnita polgárháborút.
Irak lerohanása eddig 350 milliárd dollárjába és 3000 főhöz közelítő emberveszteségébe került Amerikának. A majd négyévnyi gyilkolás után az iraki áldozatok számát 100 és 650 ezer közöttire teszik, valószínűleg valahol középen lehet a valós szám. Egyes becslések szerint kétmillió iraki, főleg az elit tagjai elhagyták az országot. Az amerikai elnök népszerűsége újabb mélyponton, még az elvesztett kongresszusi választásokat követően is volt hova visszacsúsznia.
Ezekhez a számokhoz képest az amerikaiaknak okozott veszteségek, amelyek közvetlen tűzharcból származnak, „viszonylag” elenyészőek. A katonák többsége jól elrejtett bombáktól, öngyilkos merényletektől, út mellett elhelyezett aknáktól vagy épp útrobbantás következtében halt meg. Az áldozatok tíz százaléka, mintegy 270 katona hunyt el tűzpárbaj következtében, igaz, az idén januártól 80-ra emelkedett a számuk. Az amerikaiak is tudják, hogy ennél hatásosabb propagandafegyvert, mint a Dzsuba-filmen lelőtt amerikai katona látványa, nehéz kitalálni. A Dzsuba-mítosz hatásos fegyver, kiszívja a bátorságot a megszálló katonáiból, és áttölti a gerillákba.
Ez ellen védekezniük kell az amerikaiaknak. Meg is lelték a második világháborús megoldást: ők is megerősítik csapataiknál az orvlövészeket. Az Army Times, a hadseregre szakosodott újság már a nyár végén beszámolt arról, hogy amerikai mesterlövészek érkeztek Irakba. Első élményeikről be is számoltak a folyóiratban. Például Randal őrmester elmesélte, miként végzett többórányi várakozás után egy haslövéssel a szemben álló iraki mesterlövésszel. Mike tizedes még új Irakban, de kellő büszkeséggel sorolta fel eredményeit: Szomáliában 14 orvlövészt, Afganisztánban hármat, Irakban eddig egyet tudott a másvilágra küldeni. Lehet, hogy a közeljövőben megismétlődik a Zajcev–Thorvald párbaj iraki és amerikai szereplőkkel? Bagdad mindenesetre egyre hasonlatosabb lesz Sztálingrádhoz.
origo.hu
„Sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon!” – Kocsis ezúttal sem kímélte a Tisza-vezért
