Rezervátum

A választások előtt parázs vita robbant ki köztem és egy másik újságíró között. Rémhírterjesztőnek és rosszindulatúnak nevezett, mert azt mondtam, hogy a kórházak privatizációja mögött nagyrészt spekulatív ingatlanügyletek állnak. Gyönyörű fekvésű, zöldövezeti kórház nyomott áron, cserébe a város szélén egy könnyűszerkezetes építmény a népnek, és máris lehet kezdeni a műemlék épület átalakítását luxusapartmanná, lakóparkot telepíteni a közkórház ősfás kertjébe. A gyurcsányi kártevés nem állt meg, Molnár Lajos egészségügyi miniszter nevét a legsötétebb szövegkörnyezetben fogja emlegetni az utókor. A kormánynak ez a robotkutyája, ha jobban tetszik, végrehajtó janicsárja most veri dobra a nemzeti vagyon maradékát. Sajnos ezek a maradékok még így is óriási értéket képviselnek. Eláll a lélegzet attól a nyílt és kendőzetlen pimaszságtól, ami kórházaink eladása körül folyik. A miniszterelnök arca nyilván meg sem rezdült, amikor előterjesztették a Sváb-hegyi Állami Gyermekgyógyintézet, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, a Sportkórház, a Korányi tbc és pulmonológiai intézet vagy a parádi kórház kótyavetyéjének tervét. Ezek mind gyönyörű környezetben, jó helyen, pazar kilátással – nagy múltú ország alkalmi áron (fillérekért) – eladók.
1990 óta rendszeresen fosztogatják Magyarországot a külföldiek. Sőt zavartalanul folyik a nemzet szájának betömése, fülének bedugaszolása és szemének kiszúrása, éppen úgy, mint javaink kiárusítása. Egy hangot sem hallunk arról, hogy a hajdani urasági, 1945 után államosított nemesi kastélyok, udvarházak – már ami megmaradt belőlük – ma szinte mind külföldi tulajdonban vannak. Magas falakkal és kamerákkal övezve. Amerikaiak, hollandok, németek, olaszok, osztrákok birtokolják a hajdani arisztokrácia előzőleg „néptulajdonba” vett rezidenciáit. Bennük azonban még annyi nagyvonalúság sincs, mint az angol főrendekben, hogy a hét bizonyos napján pénzért be lehessen látogatni egy-egy műemlék várkastélyba. Mi ki vagyunk zárva a saját országunkból. A magánosított szállodákban nem beszélnek magyarul, különben sem tudnánk megfizetni, sem a Four Seasont, sem a Don Boscolót. Az egyik a Gresham-ház volt, a másik a New York-palota.
Nem értem az embereket! Nem érzik, hogy azt a nemzeti vagyont adják el a fejünk fölött, amit mi tízmillióan hoztunk össze, építettünk fel vagy örököltünk elődeinktől a nemzet javára? Az nem kifogás, hogy ezek az épületek lelakottak, agyonhasználtak. Tetszettek volna a repülőtér eladásából bejött 460 milliárdot az egészségügy talpra állítására fordítani, és nem szavazatvásárlásra költeni! A „Mindent megengedek magamnak, mert én a Gyurcsány vagyok” című szappanopera legújabb felvonása a kormányzati negyed erőltetése. De az már tragédia, hogy ennek ürügyén dobra verik a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium, az agrárminisztérium patinás épületeit. A Tőzsdepalota és az Állami Balettintézet már odavan, de végső soron a Parlament is elszállhat, elvégre 64 vármegyére szabták anno, és nem az MSZP frakciójára. Gyurcsány megveszi, majd virtuális vételárért visszabérli az MSZP, míg fel nem épül az új Tisztelt Ház.
Mostanában a Margitsziget ilyen-olyan privatizációja is benne van a levegőben, egyelőre pletykaként. Ez a hangolás. Aztán mire észbe kapunk, nincs többé se sziget, se uszoda, se séta a romok körül. Megveszi egy tollas beruházó, és felépíti rajta a St. Marguerita Disneyland Hungaryt. Belépődíj euróért vagy dollárért. A fő attrakció az a rezervátum lesz, ahol az őslakosokat fogják mutogatni. Magyarok, amint ülnek a plazmatévé előtt, bámulva Gyurcsány hologramját a nem létező Parlamentben. S rajtunk röhög minden egészséges nemzet.